Felemás benyomások

Pozsony. Pályafutása során először látogatott Pozsonyba Dave Gahan, a Depeche Mode frontembere, hogy bemutassa Paper Monster című szólólemezét. A hazai szemmel nézve kissé borsos jegyárak ellenére is telt ház fogadta szombat este Gahant, aki nem sokkal a kezdés előtt érkezett Bécsből Pozsonyba, s a koncert után azonnal vissza is utazott. Meglepetésre az öttagú csapat nem késett, sőt, a kilenc órára kiírt kezdés helyett tíz perccel hamarabb indítottak. Három új szerzeménnyel indult a koncert, majd előkerült pár Depeche Mode-dal is, a közönség nagy örömére. Gahan igazi frontemberhez híven, az első pillanatoktól kezdve kézben tartotta a közönséget, gesztikulált, kivágott pár piruettet, saját árnyékával játszott, vagy éppen a mikrofonállványt bűvölte, teljes mértékben kihasználva férfias kisugárzását, de mégsem esve a rockzene klisékkel teli pózaiba. Sajnos a hangzás sokszor élvezhetetlenné tette a dalokat, a balkonokon helyet foglalóknak pedig időnként gondot okozott megállapítani, mi is történik a színpadon. A hangulat csodás, happeningszerű volt, amire talán a zenekar sem számított, zeneileg azonban a koncert elmaradt az elvárásoktól. Óriási különbség van Gahan saját szerzeményei és a Depeche Mode számai között mind hangulatilag, mind a hangszerelés terén, és ez az egész estre rányomta a bélyegét. Érettebbek, ötletesebbek a Depeche-dalok, sokkal inkább valók nagyméretű koncerttermekbe, ellentétben Gahan szerzeményeivel, melyek egyszerűbbek, sokkal személyesebbek és inkább kisebb klubokban állnák meg a helyüket. Pozsonyban is megfigyelhető volt, hogy bár a közönség ismeri az új album dalait, és ha kell, együtt énekli az énekessel, mégis jobban vevő a régebbi nagy slágerekre. Más tészta, hogy ezeket is egyszerűbben, lebutítva adták elő, és ahogy már említettem, az időnként rettentően rossz hangzással gyengítve kissé csalódást okoztak. A Depeche Mode számainál mindig is egyedi, összetéveszthetetlen hangulatuk és Martin Gore, a csapat zeneszerzőjének apró hangszerelési nüánszai jelentették a legnagyobb értékeket, Gahanék pedig egyszerű, két-három akkordos stadion-rockra képezték át őket, melyeknek egyetlen feladatuk maradt: tűzbe hozni a közönséget. Ezt kétségtelenül teljesítették, így az apróbb negatívumok ellenére is jónak mondható a koncert, kielégítette Gahan rajongóinak elvárásait. Én legközelebb mégis inkább egy Depeche Mode-koncertre váltanék jegyet.