Étel, ital, irodalom

GRENDEL ÁGOTA

Válogatott ételek – nádszegi házi sajt, kakukkfüves nyúlpástétom sós kaláccsal, friss idénysalátával, fogasfilével töltött kelkáposzta medvehagymás nudlival, savanyú báránytüdő csalános, almás májjal töltött gombóccal, rozmaringos bárányragu meggyes, lilakáposztás rétessel, megkoronázva levendulás creme brulee narancszselével nevű alkotással (sütötte, főzte Molnár Miriam, Gágyor Zille – aki műsorvezetői minőségben is remek teljesítményt nyújtott és Fekete Gábor) –, hazai pincészetek nedűje, hozzá beszélgetés Cserna-Szabó András Arany Fakanál díjas (Az V. Szentesi Lecsófőző Fesztivál fődíja – csapatban, 2006), Mészöly Miklós-díjas (2008), EMIL díjas (2009) és ARTISJUS díjas (2009) íróval, étkezésikultúra-szakértővel.

Az úgy kezdődött, hogy addig járta az író az éttermeket, amíg rá nem jött, hogy bár helyenként finom falatokat kapott, mégis praktikusabb, ha az ember nem költi a pénzét, hanem neki fizetnek azért, hogy végigkóstolja a város éttermeinek étlapját. Az ötlet aranyat ért, hivatásos ételkóstoló lett, s olyan gasztronómiai lapok munkatársa, mint a Magyar Konyha, a Gusto, a Receptklub. Emellett természetesen nem hanyagolta el az irodalmat sem, sőt publikált az Alföldben, a Jelenkorban, a Holmiban, a Bárkában, a Nappali Házban, az Élet és irodalomban, és rovatot vezetett a Népszabadságban. Nem mellékesen: nyolc önálló kötete jelent meg, tizenegy antológiába írta be magát.

Gasztronómiai tévedésben élnek, akik azt hiszik, Újházy Ede kedvence és találmánya, a húsleves egyik fajtája tyúkból készült. Nem biza. Kakasból főtt, méghozzá minél öregebből, s minél hosszabban, annál jobb volt. Mert bizony jobb volt az, a vendéglőben készült ugyanis se nem kakasból (lásd az étlapokat), se három napig nem főtt, de még a szakácskönyvekben is azt olvashatjuk, hogy Újházy-tyúkleves. Így higgyünk az éttermeknek és a szakácskönyveknek. A felvilágosítást Cserna-Szabó Andrásnak köszönhetjük, aki egy buldog szívósságával kutatta, sőt kutatja a különböző étket eredetét, receptjét, s közölte a hallgatósággal azt is, hogy a Jókai-bableves sem olyan, amilyennek ismerjük. És ki tudja, melyik étek eredeti hungarikum, hiszen évszázadokkal ezelőtt nem készültek magyar szakácskönyvek, csupán fordítások.

De hogy merüljünk el a gasztronómiai tévedésekben, kedvcsinálónak, étvágyfokozónak Cserna-Szabó András tálalt egy adag Micimackó-átiratot, melyből annyit árulunk el, az sem biztos, hogy a medvék csak a mézet szeretik, s nem vágynak sült malacpecsenyére. A Pagonyban lakó baráti társaság többi tagjáról már ne is beszéljünk.

Emellett olyan konyhatitkokat is megtudtunk, hogy az író élete párja vegetáriánus, de nem a „megátalkodott” fajtából, ő csak húst nem eszik, amiben főtt, azt nem veti meg, viszont kiváló étkezőtárs például a paprikás krumpli fogyasztásakor, mert az összes kolbászt Cserna-Szabó kaphatja be. Aki jót akar magának, a gyomrának, az ne a pesti éttermekben rendeljen lazacot, ott inkább a magyaros, de nem magyarosch ételeket válassza.

Aki részt vett a komáromi borvacsorán a RÉV-ben, nyilván keresni fogja Cserna-Szabó András könyveit, melyek íze, stílusa el- és megragadó. Művei azt bizonyítják, hogy bizony nem kell szomorkodnia az idősebb írónemzedéknek, már felsorakozott az új, más szemlélettel, más hangulattal – de kiváló, derűt árasztó elbeszélésekkel, novellákkal, regényekkel, élén Cserna-Szabó Andrással. (Már csak azt szeretném tudni, eleink valóban a nyereg alatt puhították-e a húst. Nem baj, ha igen, egyszerűbb és zajtalanabb volt, mint a klopfolás – különösen egy csöndes vasárnap délelőtt.)