Esterházy Péter valódi zamata

Esterházy Péter Pavol Rankovval és Peter Michalovičcsal beszélgetettJuhász Katalin felvételeA rendezvény társszervezője, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete azonban szinte hiába szállította Kassára a szimultán tolmácsolás kellékét, a nézőknek szánt fülhallgatókat. Összesen nyolcan vették ezt igénybe, nem beszélvén Esterházy Péter anyanyelvét. A körülbelül százfőnyi közönség többi részének nem volt gondja se a beszélgetésvezetők szlovák kérdéseivel, se az író magyar válaszaival, se a Harmonia caelestis eredeti és fordított szövegrészleteivel. A terem dugig megtelt, a későn jövők az ajtóban álltak, mindenki vette a lapot, a szerző számtalanszor megnevettette a hallgatóságot. Némi morgást a közönség soraiban csak az okozott, hogy helyben csupán a Harmonia és a Javított kiadás szlovák verziója volt kapható, ám a magukra valamit adó kassai magyarok az otthoni könyvespolcról magától értetődő természetességgel emeltek le egy-egy Esterházy-művet, hogy dedikáltathassák a mesterrel a másfél órás szeánsz végén. Illetőleg még egy enyhe morgásra adó esemény is történt, pontosabban nem történt: a közönségnek nem adtak teret a kérdésekre és beszélgetés kialakulására.

Ennek ellenére azonban érdekes párbeszéd szövődött a két szlovák és az egy magyarirodalom-mániás között, ami akár konfliktusforrás is lehetett volna, ám Esterházy Péter minden vallásra, nemzetiségre vagy más személyes kérdésre való célzást és kíváncsiskodást elhárított, olyan ügyesen passzolva vissza a lövedéket, hogy beszélgetőpartnerei megtiszteltetésnek vették a frappáns válaszokat, nem visszautasításnak. Esterházy számára ez az est sem volt más, mint a könyvírás: játék, komolytalan dolog. Játszott a szavakkal, a válaszokkal, kifacsarta-kitekerte eredeti értelmüket, és fikcióvá tett mindent, amit a közönség valóságnak szeretett volna látni, komolytalanná mindent, amit kérdezői halálosan komolynak szántak. „Annak a mondatnak, hogy magyar vagyok, Kassán van értelme, nem Pesten, ott látjuk, hogy az. Ott ezt legfeljebb a kínai mondhatná, a többi mi a bánat lenne más? De bármilyen közösséghez tartoznék, büszke lennék rá, belőlem nagyon jó szlovák lenne” – reagált például a szlovák írótársak sarkított fogalmazásában nacionalizmusnak nevezett „problémára”. A játékosság megnyilvánult a Hraballal kapcsolatos emlékek és élmények felelevenítésében is, melyek szintén nagy sikert arattak, hiszen Esterházy született mesélő, pillanatok alatt hangulatot és szituációt teremt, láttat és átéltet a közönséggel mindent.

Érdekes színfoltja volt az estnek a Harmonia caelestisből vett idézetek bemutatása is, melyeket magyarul maga az író, szlovákul Deák Renáta fordításában egyik beszélgetőtársa olvasott fel az egybegyűlteknek. Mivel a többség nem használt fülhallgatót, alkalmasint nyilván összevetette az eredetit a fordítással, és arra a megállapításra juthatott, hogy a Harmonia egy-egy számozott mondata nagyon precíz, igényes szókincsű és szöveghű tolmácsolásban jelenik meg szlovákul, ám nincs olyan lendülete, gördülékenysége, sőt humora sem, mint az eredetinek. Talán ezért is keltett gyér érdeklődést a rendezvény a kassai szlovák értelmiség körében, hiszen Esterházy valódi zamata, akárcsak az est után felszolgált boré – leginkább csak „eredeti felhozatalban” élvezhető.