Értékmegőrzés és leletmentés

Nem titkolta, hogy regionális kiadóként, távol a fővárostól (azelőtt Losoncon volt a székhely, most Ardamica Zoránnal együtt Fülekre költözött a Plectrum) nincsenek könnyű helyzetben – „öngyilkos vállalkozás ez”, jegyezte meg –, de bízik benne, hogy nem hiábavaló. Bizakodását a sorozat legújabb kötetei is alátámasztják. Hiszen az érdekfeszítő, élvezetes bemutató után a közönség soraiban talán senki nem akadt, aki ne kapott volna kedvet a könyvek elolvasásához. Parti Zoltán, a Fülek című várostörténet, pontosabban breviárium szerzője betegsége miatt nem lehetett jelen a bemutatón, Ardamica Zolrán ugrott be helyette. Parti Zoltán nem hivatásos történész, ám hihetetlenül lelkes amatőr históriabúvár: a kötet egy csaknem hétszáz oldalas kézirat kurtított változata, amelyből nemcsak a város történetével, hanem az azt övező legendákkal, mítoszokkal is megismerkedhet az olvasó.

A Patrióta Könyvek következő darabja, az Egy felvidéki kastély hétköznapjai a sárosizsépi Bujanovics-kastély történetén keresztül a hajdani vármegye életébe nyújt betekintést. Szerzője, Szekrényessy Attila budapesti történész elmondta, a kötet egy nagyobb lélegzetű, a történelmi Sáros megye történetét feldolgozó munka „előzménye”, egyfajta ízelítő a készülő műből. Sárosizsép Eperjestől 14 kilométerre fekszik – lovas kocsival egy óra alatt kényelmesen bejárható. A bemutató közönségét lovaskocsi híján régi fotók segítségével kalauzolta el Szekrényessy Attila a középbirtokos Bujanovics családnak az Izsép patak völgyében fekvő kastélyába, s bepillantást nyerhettünk a hajdani (összetartásáról híres) sárosi nemesség életének mindennapjaiba, s végigjárhattuk a kastély egyes helyiségeit is. A monográfia két év kutatómunkájának eredménye, s talán nem véletlen, hogy a szerző „képregényként” prezentálta munkáját, hiszen éppen a kötetben fellelhető fotográfiák fellelése, felkutatása volt a munka egyik kalandos vállalkozása. Szinte minden egyes fotó más-más helyről került elő, mondta Szekrényessy Attila. A monográfia fő törekvése a szellemi érték megőrzése, a leletmentés, s hogy közelebb hozza az eltűnt időt és a vele együtt eltűnt sárosi nemességet.

A kiadó tetszetős kötete a Losonc – Lučenec című három?nyelvű (magyar, szlovák, angol) várostörténet is, amelyhez rengeteg fotót tartalmazó CD-ROM is tartozik. Bevallom, szívesen szem?lélem a régi, mutatós, jó ízléssel tervezett épületeket, eltűnt korok tanúit, s ezért is rokonszenvesek számomra azok a jó értelemben vett megszállott emberek, akik hivatásuknak érzik, hogy szűkebb pátriájuk tárgyi emlékeit dokumentálják, őrizzék, megmentsék (ha nem is mindig sikerrel) az utókor számára.

Puntigán József, a Losonc-monográfia szerkesztője (merthogy a kötet egy szerzői közösség munkája) sokoldalú személyiség: helytörténész, programozó matematikus, publicista, közéletben tevékeny ember, és nem utolsósorban lelkes lokálpatrióta. Ő Losonc „városvédő Ráday Mihálya”. Kevés dolog van (ha egyáltalán van olyan), amit ne tudna szeretett városáról. Arról a városról, amelynek jelképe a főnixmadár, mivelhogy „sokszor önerején túl is képes volt újjáépülni”. Tudták önök például, kedves olvasók, hogy Losoncnak a 19. században milyen fejlett gazdasága volt? Hogy itt épült fel a Sternlicht zománcozógyár, amely az ország első ilyen jellegű vállalkozása volt? Vagy hogy a Monarchia területén Losoncon létesült az első kisdedóvók egyike? Hogy a város annó pazar Városligetéről és kellemes fürdőjéről is híres volt? Hogy itt áll Közép-Európa egyik legszebb zsinagógája? Az már a mai Losonc valóságához tartozik, hogy ez az értékes műemlék épület magánkézben van, és sorsa bizonytalan. A Puntigán József vezette losonci sétán (maga a monográfia is egy kellemes séta keretében ismerteti az olvasókkal Losonc történelmét, nevezetességeit) nemcsak a meg?maradt értékekkel ismerkedhettünk meg, hanem azok?kal is, amelyek örökre eltűntek a városképből. Olykor nem is a múló idő a legnagyobb romboló (nyugodtan pihentetheti nevezetes „vasfo?gát”) – kiváló konkurenciája akad a hozzá nem értő, ám sajnos döntéshelyzetben lévő emberek személyében. Így tűnt el például Losoncról a hajdani Astória Kávéház kellemes, harmóniát sugárzó épülete – kultúrotthont terveztek a helyére, ezért porig rombolták. A kultúrotthon azóta sem épült fel. Az egykori városképet szépítő épület helyén ma – „lenyűgöző” parkoló van.

Talán e rövid ismertetőből is kiderül: akiket érdekel a múlt, szűkebb és tágabb pátriánk múltja, haszonnal és élvezettel forgathatják a Patrióta Könyvek új köteteit.