Erőszak a családon belül

Ebben a hónapban sokat hallani a gyermekekről, aminek két oka is van: decemberben tartják az emberi jogok és a gyermekvédelem világnapját, és ugyanekkor készülünk az év legbensőségesebb ünnepére. A karácsonyt általában a családi fészek melegével kötjük össze. Ilyenkor gyakran esik szó azokról a gyermekekről is, akiknek nem adatott meg a szerető család. Ők azok, akik nap mint nap szenvednek szüleik agresszivitásától. Az ENSZ Gyermekvédelmi Alapja, az UNICEF egy felmérésben mutat rá arra, hogy Szlovákiában a gyermekek kétharmada szenved szülei bántalmazásától. A statisztikai adatok szerint az év első felében hat gyermek halt bele azokba a sérülésekbe, amelyeket szüleik okoztak nekik. Tavaly összesen 750 ízben indult el büntető eljárás gyermekkínzás és szexuális visszaélés miatt. Idén novemberben a rozsnyói járásbíróság egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte azokat a szülőket, akik rendszeresen verték, éheztették hét kiskorú gyermeküket. A szakemberek szerint azonban ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A bántalmazások jelentős részére egyáltalán nem derül fény. Nem tudni, hányan és milyen szörnyűségeket élnek át nap mint nap saját családjukon belül. Büntetőeljárás általában akkor indul, ha az orvos vagy a pedagógus hivatalból jelenti a bántalmazást. Ez azonban csak a legkirívóbb esetekben történik meg, és a feljelentést megelőzően a gyermeket hosszabb-rövidebb időn keresztül kínozták, éheztették vagy szexuálisan zaklatták. Ezek miatt tavaly az országban negyven kiskorút helyeztek el különböző gyermekotthonokban. Több felmérés is megerősíti, hogy a családon belüli erőszak növekvő tendenciát mutat. Egyebek mellett ezért is került sor a büntető törvénykönyv módosítására. Tavaly októbertől hatályos az a paragrafus, amely a közeli hozzátartozó kínzását szigorúbban bünteti, mint az idegen személy ellen elkövetett erőszakos bűncselekményt – egyes esetekben, például ha a sértett belehal a sérülésekbe, az elkövető akár életfogytig tartó börtönbüntetést is kaphat. Szeptembertől vannak érvényben a gyermekek jogait erősítő törvénymódosítások, amelyek értelmében a szociális dolgozó indítványozására a bíróságnak 24 órán belül döntenie kell a gyermek családból való kimenekítéséről és elhelyezéséről.

Arról, hogy mindezek a változások mennyire javítottak a helyzeten, emelkedik-e vagy csökken a családon belüli erőszak az Érsekújvári járásban, dr. Ervin Erdélyi járási ügyészt kérdeztem.

– A járásban növekvő tendenciát mutatnak a családon belül történt erőszakos bűncselekmények. Túlnyomórészt ezeket a bűntetteket férfiak követik el egyrészt a gyermekek, másrészt a feleség ellen. Legelterjedtebb formája a családon belül elkövetett bűncselekményeknek a testi sértés, erőszak az egyén, illetve a polgárok egy csoportja ellen.

Az elkövetéseknél szerepet játszik az alkohol is?

Mint már említettem, ezeket a cselekményeket főleg férfiak követik el, akik gyakran, bizony, alkohol hatása alatt vannak, és ebben az állapotban bántalmazzák családtagjaikat. A sértettek a szomszédoktól vagy a rendőrségtől kénytelenek segítséget kérni. Legutóbbi ilyen esetünk elég komoly volt. J. Sz. vádlott úgy megverte a kislányát, hogy a gyermeket az érsekújvári kórház traumatológiai osztályán kellett orvosi ellátásban részesíteni.

Gyakran úgy tűnik, hogy a törvény jobban védi az elkövető jogait, mint a sértettét. Milyen jogaik vannak azoknak a személyeknek, akik ellen bűncselekményt követnek el?

Az áldozat általában a károsult helyzetében van, és a büntetőeljárás során rendelkezik mindazokkal a jogokkal, amelyeket a büntetőeljárásról szóló törvény 43. paragrafusa tartalmaz: tehát joga van tényeket, bizonyítási eszközöket előterjeszteni, részt vehet a kihallgatásokon, és a bíróságon megilleti az utolsó szó joga. Továbbá joga van nemcsak annak az anyagi kárnak a kiszámlázása, amelyet az elkövető okozott neki, hanem ha az indokolt, jogosult erkölcsi vagy egyéb kártérítésre is. A károsult kérheti a bíróságot, hogy az ítéletben rögzítse: a vádlott köteles megtéríteni a kárát. Fontos megjegyezni, hogy ezzel a kérelemmel a sértett legkésőbb a fő tárgyaláson a bizonyítás megkezdése előtt élhet.

Ön szerint a gyakorlatban mennyire használható a családjogi törvény? Ezt azért kérdezem, mert az említett jogi normát még 1963-ban fogadták el, azóta viszont a társadalomban lényeges változások történtek...

Igen, a törvény több részében is elavult, és most már nem elég a norma módosítása. Fontos volna egy teljesen új családjogi törvény elfogadása, amely a kor szellemének megfelelően szabályozná a család működésével, a családi élettel kapcsolatos valamennyi körülményt.

Az ügyész után Hencze Mónika pszichológust kértem meg arra, mondja el a családi erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait.

Tulajdonképpen mikor mondhatjuk azt, hogy a szülő bántalmazza a gyermekét?

Ha egy szülő rendszeresen testi, lelki kínzással vagy megalázással bünteti gyermekét, azt bántalmazásnak nevezzük. A gyermeket bántalmazó szülők gyakran így vezetik le saját kudarcaikat, dühüket, szorongásukat, s ha a gyermek valamilyen csínytevést követ el, azt személyes sértésnek tekintik. Úgy érzik, tettét komolyan büntetni kell. Egyébként a csemetéiket bántalmazó felnőttek egyharmada gyermekkorában jómaga is rendszeresen szenvedett el bántalmazást szülei részéről.

A bántalmazás milyen fajtáit különböztethetjük meg?

A pszichológusok négy fajtát különböztetnek meg. Nevezetesen az érzelmi, illetve fizikai bántalmazást, az elhanyagoltságot és a szexuális zaklatást. Az érzelmi bántalmazást a legnehezebb felismerni. Legnyilvánvalóbb formája ennek az, amikor a szülő folyamatosan szapulja a gyermekét, kiabál vele, mély sebeket ejtő szavakat használ, pl. „bárcsak soha ne jöttél volna a világra”. A fizikai bántalmazást már könnyebb felismerni. Az orvos általában pontosan tudja, milyenek azok a horzsolások, sérülések, amelyek a gyermeknél teljesen természetesek. Gyanúra akkor van ok, amikor sem a szülő, sem a gyermek nem képes elmagyarázni, honnan vannak az ütések vagy az égetések nyomai. Gyakran az áldozattá vált gyermek saját maga igyekszik elrejteni bántalmazása nyomait. Ennek az az oka, hogy fél, esetleg szégyelli. Elhanyagoltságról akkor beszélünk, amikor a gyermek nem kap megfelelő gondozást. Csecsemőknél ez a „fejlődéshiány-szindrómához” vezethet. A szexuális zaklatás kapcsán meg kell jegyezni, hogy a szexuális erőszak elkövetőinek többsége családtag. A gyermeket gyakran fenyegetéssel titoktartásra kényszerítik, de vannak olyan esetek is, amikor a gyermeknek nem hisznek, hazugsággal vádolják, avagy hisztérikusan reagálnak megnyilvánulásaira.

Milyen következményei vannak annak, ha egy gyermeket rendszeresen bántalmaznak?

Természetesen a következmények különbözőek lehetnek, ez sok körülménytől függ, például attól is, hogy hány éves a gyermek, és milyen jellegű bántalmazást szenvedett el. Gyakori következmény a súlyos érzelmi frusztráció. Ennek a jelenségnek több formája lehet a regresszív magatartástól az erőszakos cselekedetig, illetve az önpusztításig. Ha a gyermek úgy érzi, nem tartozik senkihez, nem kell senkinek, nem vesznek róla tudomást, törvényszerűen depresszióssá válhat. Végül úgy érezheti, főleg ha már idősebb, hogy nincs mit veszítenie, akár el is pusztulhat. Ám ez az öndestrukciós tendencia nem a „halálösztönhöz” kapcsolódik, ellenkezőleg: ez egy segítségkérő, súlyosabb esetekben SOS jelzés, amikor a gyermek az életért, az életet jelentő szeretetért küzd, azért, hogy valakibe belekapaszkodhasson. A frusztráció egyik formája lehet a szégyenérzet. Ez gyakran azzal az érzéssel párosul, hogy nem kell senkinek. Szégyellenie kell a testét, a megnyilvánulásait vagy azt, hogy egyáltalán él. ĺgy a gyermek sokszor elszigetelődik, nemcsak a közösség zárja ki őt, hanem saját maga is félrehúzódik a közösségtől. Úgy érzi, hogy őt nem lehet sem elfogadni, sem szeretni. További következmény lehet a kifelé irányuló agresszió, az indulatos viselkedés, valamint a pszichoszomatikus betegségek megjelenése, súlyos lelki sérülések (trauma), érzelmi sivárság, értelmi labilitás, szorongásos neurotikus megbetegedések vagy beilleszkedési zavarok.

Mennyire lehet elejét venni annak, hogy az említett következmények kialakuljanak?

Régebben a kiskorúakat helyezték el nevelő- vagy gyermekotthonokban azért, hogy kiszakítsák őket a problémás családi közegből. Ma már inkább az elkövetőt emelik ki a családból, illetve terápiás segítséget nyújtanak a családnak. A gyermeküket bántalmazó szülők pedig orvosi segítséget kaphatnak ahhoz, hogy megtanulják az önuralmat.