Erósz szárnyai

„A levelek esetében, akárcsak a lírai költészetben, a fikció és a valóságvonatkozások viszonya különösen problematikus” – írja Polgár Anikó tanulmánya bevezetőjében, melyben Philosztratosz szerelmeslevelezésének titkaiba kalauzol bennünket. A tanulmányból azt is megtudhatjuk, hogy „Philosztratosznál a szerelmeslevél elsősorban szellemes retorikai konstrukció, mely ugyanakkor nem nélkülözi a bölcseleti betoldásokat és költői megoldásokat sem: az érzelmesség sosem válik érzelgősséggé, az intimitás sosem lesz kiábrándítóan rész?letező.” Hogy milyen volt egy szerelmes vallomás az időszámítás elején, abból ízelítőt is kapunk az ógörög mestertől. A részletek még akkor sem érdektelenek, ha tudván tudjuk, két évezred távlatából (korok és szokások szerint!) sokkal „bel?ter?je?sebbé”, kitárulkozóbbá vált a téma.

Gazdag választékot kínál az értekező próza. Alabán Ferenc A valóság generációs emlékezete című tanulmányában kisebbségi nem?zeti irodalmunk értelmezésével foglalkozik, megidézve azokat a kortársakat, köztük a „perem?magyarokat” is, akik soha nem mondtak le a nemzethez tartozás igényéről, s azt nem valami „változtathatatlan adottságnak” tekintették, hanem „önkéntes vá?lasz?tás” dolga volt számukra. A kisebbségi magyar író szerepe, küldetése a Zalabai Zsigmond megfogalmazta hangsúlyt érzékelteti az olvasóval: „nem szlovákiai és magyar és író, hanem író és magyar és azon belül – történetesen, mert a sorsa úgy hozta – szlovákiai”. Fél évszázad, szövegfolyam címmel Mekis D. János tanulmányát olvashatjuk a lapban a jubiláló Cselényi László élet??művéről. A fél évszázad költői termését felvonultató A Kezdet és az Egész című kötet kapcsán rendkívül gondosan, páratlan hoz?záértéssel és tapintattal jelenítődik meg előttünk a Cselényi-életmű, melynek Mekis D. János kiváló ismerője. Nem „bot?rány?követ” keres, hanem a sokrétűség, a bátor kísérletezések, a szövegfolyamok születésének értelmét és miértjét tárja elénk, egy, a maga világát makacsul építő költő kísérletei láttán.

Duba Gyula írásában (Az első költő legendája) emlékezik a folyóirat a közelmúltban elhunyt Dénes György 85. születésnapjára, valamint Ozsvald Árpád hazatér címmel arra az ünnepségre, melyen szülőfalujában, Nemesorosziban felavatták emlékszobáját. Magyarok és románok 1956 és 1989 között címmel E. Fehér Pál jegyzeteit olvashatjuk Földes György könyvéről. Akár meglepetésnek is mondhatjuk, hogy Hogya György versekkel jelentkezett. Mondhatnánk azt is, provokáló versek ezek, melyekben a női comboktól és meztelenségektől „a férfi örök tökéletlenségéig”, és a „ki vagyok én” bizonytalanságáig sok minden megtalálható. Úgy véljük, nem sikertelen ez a bemutatkozás. A szépirodalmat Gál Sándor, Milan Rúfus és Hudák Katalin versei, valamint Aich Péter, Poór József és Szirmai Péter novellája képviselik.

Szokatlanul gazdag a kritikai rovat kínálata is. Tamáska Péter „cselédlépcsői” a kisebbségi oktatásügy gondjait járják körül a két világháború között, Popély Gyula trilógiája ürügyén, Pomogáts Béla (Otthon a hazában címmel) Skultéty Csaba Vasfüggönyökön át című kötetét mutatja be, Szalay Zoltán Királymeztelenítés felsőfokon címmel Juhász János (alias: Ján Hvozdík) Pókhálóban című regényéről írt, Csehy Zoltán pedig a klasszikusoknál időzik, Vittorio halhatatlansága címmel Madarász Imre (Halhatatlan Vittorio) kötetéről írt kritikát. A folyóiratot Barta Gyula közelmúltban megjelent monográfiájának képeivel illusztrálták. (zsolt)