Előtérben a gyakorlati tudás

A konferencia résztvevői a három nap alatt tizenhét előadást hallgathattak megA szerző felvételeMi történik, ha a hazai kisiskolások oktatása során slendriánul alkalmazunk magyarországi olvasó- és nyelvtankönyveket? Melyek azok a nyelvi mítoszok, amelyeknek észérvekkel megindokolható alapjuk ugyan nincs, ám mégis makacsul tartják magukat?

Egyebek mellett ezekre a – találomra kiragadott – kérdésekre is választ kaphattunk a Gramma Nyelvi Iroda által Párkányban megrendezett IV. Gramma Nyelvészeti Napokon. A rendezvény ezúttal a szlovákiai magyarnyelvoktatás időszerű kérdéseit vette górcső alá – egy háromnapos konferencia keretében. Épp ezért itt és most csak villanásszerűen idézhetjük fel a legérdekesebb előadásokat.

Szilágyi N. Sándor kolozsvári egyetemi tanár szerint a hagyományos, leíró jellegű, rendszerezően skatulyázó nyelvtant nincs sok értelme oktatni, legalábbis abban a formájában nem, ahogy eddig tanultuk. A professzor kifejtette: a nyelvtan tanítása és szemlélete olyannyira elavult, hogy ha ma egy tanuló a száztíz évvel ezelőtti nyelvtankönyvből készülne vizsgára, senki sem venné észre a különbséget, a nyelvtant az akadémizmus holt ballasztja béklyózza. Szilágyi szerint mihamarább a készségfejlesztés irányába lenne szükséges elmozdulni, tankönyvírásban is járható útnak tartja például Karácsony Sándor Magyar nyelvtan társaslélektani alapon című, 1938-ban megjelent könyvét, amely az első kommunikációelméleti alapon írt magyar nyelvtankönyv.

A. Jászó Anna budapesti egyetemi tanár az alsó tagozatos nyelvoktatás céljait és feladatait taglalta. Kiemelte a nyelvtani alak funkciójának a megadását, a hangos olvastatást, a szerialitást, a nyelvtan és az olvasástanítás elválaszthatatlanságát. Szerinte élőben, szótagoltatva kell olvastatni, s mindig a hangot kell először tanítani, aztán a betűt. A. Jászó szerint a metaforáknak is pótolhatatlan szerepük van az írás, olvasás elsajátításában, s különösen fontos tisztázni a rész-egész viszonyt – a szóelemekre bontást, valamint az alá- és fölérendeltséget. Kiemelte az ún. jelentéstérkép fontosságát, és leszögezte, szerinte definíciókat is tanítani kell az alsó tagozaton, ám jelentősen leegyszerűsítve.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezett Hegedűs Rita is, aki egy funkcionális grammatika alapjait próbálta felvázolni a hallgatóságnak. Elmondta, hogy az anyanyelvet ugyanúgy vizsgálta, mint az idegen nyelvet, s nem a nyelvi formából indult ki, hanem abból, hogy mit akarunk kifejezni, és ahhoz rendelte a lehetséges nyelvi eszközöket.

Lanstyák István a legmakacsabb nyelvi mítoszokat vette számba, s mint kiderült, ebben az iskola a legfőbb terjesztő, különösen sok kötődik a nyelvápoláshoz, noha: nem a nyelvet kell ápolni, hanem a nyelv egyes regisztereit kell minél tökéletesebben elsajátítani.

A gyakorlati, hasznosítható tudást emelte ki előadásában Szabómihály Gizella, a Gramma Nyelvi Iroda vezetője is, aki elmondta: a szlovákiai magyar nyelvtanterveknek és a tankönyveknek is tükrözniük kellene a kettős nyelvi közeget, valamint a kétnyelvűséget. Szükség van arra a konfrontatív és konkrét példákkal a tanulóknak is bemutatandó szemléletre, amely a magyarországi standard és az itteni nyelv- és szóhasználat különbségeiből ered. Példaként a jelentésváltozásos eseteket említette. Miként az az ezt követő – a Kárpátalja magyarnyelvoktatásáról szóló – beszámolóból is kiderült: az iskolának nem a standard nyelvhasználat felsőbbrendűségét kell sulykolnia, hanem azt kell megtanítania, hogy hol, milyen körülmények között használható egy-egy nyelvi elem.

A Budapestről érkezett Kugler Nóra szintén a funkcionális nyelvtan tanítását mint rendszert mutatta be. Vančoné Kremmer Ildikó a szlovákiai magyar ábécés- és olvasókönyvek jellemzőit vizsgálta, és számos hiányosságra mutatott rá. A tankönyv segédeszköz és nem fétis, nem megfellebbezhetetlen. Számos tankönyvnél még mindig szembeötlő a szakmai lektorálás és az ezt követő párbeszéd teljes hiánya, a gyerekekkel szembeni jogtalan maximalizmus. Figyelmeztetett arra is: a munkafüzetek túlzott használatával lényegében írásórát csinálunk az olvasásórából. A Magyarországról adaptált olvasókönyvekben néha brutális hibák vannak: pl. hol Budapest, hol pedig Pozsony hazánk fővárosa, ráadásul a szlovákiai magyarság kultúrájára, történelmére vonatkozó információk csupán blokkosított formában vannak jelen, nem terjednek ki a könyv egészére – vagy pedig teljesen hiányoznak.

Misad Katalin a Comenius Egyetemről az új érettségi vizsgarendszert és a tantervet ismertette a MONITOR tükrében (most csak a tesztek értékelésekor elkövetett néhány következetlenséget említünk meg). Misad szerint egyértelmű feladatkérdéseket kell feltenni. Például az úrad práce magyar standardja a munkaügyi központ, noha a szlovákiai magyar szóhasználatban a munkahivatal is jó formula és helyes is, ennek ellenére az értékelők a magyarországit részesítették előnyben. És hasonló volt a helyzet az orvosi ügyelet, készültség, sürgősségi ügyelet esetében is. Misad Katalin hangsúlyozta: egy tesztkérdést ne lehessen két-háromféleképpen érteni, mert akkor következetességet sem kérhetünk számon a diákoktól.

Simon Szabolcs, az Állami Pedagógiai Intézet munkatársa az idei érettségi vizsgák eredményeit mérte fel az A és B szintű tanulók esetében. Figyelmeztető jel, hogy az emelt szintű vizsgát abszolváló diákok tíz százaléka dolgozatának helyesírására egyáltalán nem kapott pontot. A fogalmazásokban sok a nyelvi panel és a közhelyes szófordulat. A B szintű vizsgát tett tanulók esetében a helyesírás még gyatrább: 30 százalékuk nem kapott erre pontszámot a dolgozatában.

Sándor Anna előadásában a nyelvtannak mint mostoha tantárgynak a helyzetét elemezte – és megállapította: rendkívül káros az irodalom és a nyelvtan szembeállítása, alá- és fölérendelése. A tanárnő fontosnak tartja a nyelvtan tanításában a szövegértés előtérbe helyezését, a szövegelemzést és az ok-okozati összefüggések feltárását, egyáltalán: a nyelvhasználat- és kommunikációközpontú nyelvtantanítást.

Az idei nyelvészeti napokon előadást és beszámolókat hallhattunk még a számítógépes nyelvi adatbázisok kezeléséről, a távoktatás szerepéről, a Comenius Pedagógiai Intézet magyarnyelv- és irodalomkutatásairól, az oktatási tárca nemzetiségi oktatási főosztályának munkájáról, valamint az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár bibliográfiai-regionális részlegén folyó munkáról is.

A IV. Gramma Nyelvészeti Napok végén – mintegy a nyelvtan oktatását és annak módszertanát megújítani célzó kiindulási pontként – tézisjavaslatokat fogadtak el a résztvevők. Ezeket, miként az előadásokat is, a www.gramma.sk honlapon olvashatják, valamint könyv alakban is beszerezhetik majd az érdeklődők.