Élni és értékelni az életet

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Szerelmi történet az ötvenes évekből. Lélektani dráma Közép-Szlovákiából. Mozgóképes diagnózis egy társadalom morális helyzetéről. Ilyen szalagcímekkel indulhatna útjára a Lépés a sötétbe, ám alkotója, a legjelesebb szlovák filmrendezők egyike nem szereti sem a műfaji, sem a cselekménybeli behatárolást. Ami viszont tény: a film forgatókönyvét Marián Poubiš társaságában írta Alfonz Bednár Befejezetlen ház című novellája alapján.

„A történet főhőse egy fiatal orvos, aki évekkel korábban egy partizánosztag vezetőjeként elkövetett bizonyos dolgokat, amelyekkel azóta sem képes elszámolni magában. Nem engedi nyugodni a lelkiismerete. Kísérti a múltja. Súlyos morális kérdések vetődnek fel a személyét illetően, miközben egy bonyolult szerelmi háromszögbe lép be a néző. Egy évvel Sztálin halála után, 1954-ben játszódik a film cselekménye. Ideálok dőlnek meg, elnyomnak egy felkelést, egzisztenciális problémákkal küzd a nép, életben maradni és túlélni, ez a legfontosabb mindenkinek. Az orvosnak is, aki felelősséget érez azért is, amit az apja követett el, de marja őt a lelkiismerete azért is, amit a saját testvérével tett. Partizánvezetőként ugyanis kivégeztette őt. Nem volt más lehetősége, állítja.”

Családja van, felesége és két gyereke, rendezett élete, komoly hivatása a történet főhősének. Erős, jól megtermett férfi, a lelkiismeret-furdalástól azonban nem tud szabadulni.

„A szlovák nemzeti felkelés csupán háttérként jelenik meg a történetben. A néző egy harminc és negyven közötti férfi lelki rezdüléseit követheti nyomon, az ő gondolataiba és érzelmi világába, kapcsolatrendszerébe tekinthet be. Marko Igonda játssza e nagy ívű szerepet, és úgy hiszem, sokakat meg fog lepni az alakításával. Nagyon kreatív színész, aki rengeteget hozzá tett az írott szöveghez. Hosszú, tekervényes lelki labirintuson kíséri őt végig a néző, minden belső kínlódását, gyötrődését pontosan látva és átérezve. Feleségét a Hollandiában élő szlovák táncosnő, Monika Haasová, titkos szerelmét a cseh Kristýna Liška-Boková alakítja.”

Nem mindennapi lehetőséghez jutott a filmben Mokos Attila és Nádasdi Péter is, akiket Miloslav Luther emberileg nagyon rokonszenvesnek, színészileg pedig nagyon komoly tehetségnek tart.

„Mindkettőjüknek jelentős szerepet adtam e meglehetősen szövevényes történetben – mondja a rendező. – Az Attila által megformált figura szintén partizán volt, a főhős harcostársa. A történések után a politikai karriert választja. Elhiteti magával, hogy így lesz igazán hasznára a társadalomnak. Nádasdi Péter ideológiai ellenlábasa a főhősnek. A nép fia. Egy megállíthatatlan karrierista. Ő is partizán volt, csak éppen olvad a fején a vaj, rengeteg piszkos ügybe belekeveredett. Arrogáns, hataloméhes fickó, akit minden helyzetben a saját előrejutása érdekel. Péter magánemberként szenvedélyes, robbanékony alkat. Attila idegember. Lélekben kiegyensúlyozottabb, talán a korából eredően is, de a temperamentuma őt sem hagyja a sarokban ülni. A nyughatatlanság benne is megvan, ezért tud olyan aktív lenni színészként is. Nem véletlen, hogy annyi lehetőséget kap, s hogy főszerepeket játszik. Péter életében talán a zene áll az első helyen. De mi a különbség a színészet és a gitározás között? Szerintem semmi. Kifejezési forma ez is, az is. Ő a zenén keresztül valósítja meg önmagát.”

A film további szereplői, Miloslav Donutil, Ady Hajdu, Marián Geišberg, Alfréd Swan különböző társadalmi körök képviselői a történetben, akiket az idő, a politikai helyzet kényszerít arra, hogy megmutassák valós arcukat.

„Több mint húsz évvel a bársonyos forradalom után, azt hiszem, sokakat állít majd tükör elé a film – vélekedik Miloslav Luther –, hogy szembenézzenek önmagukkal, és teljes felelősségtudattal válaszoljanak eddig fel nem tett kérdésekre. Például arra, hogy miképpen viselkedtünk döntő helyzetekben, s meddig jutottunk azon az úton, amelyet valaha megálmodtunk magunknak. Mert az életet nemcsak élni, hanem értékelni is kell.”