Eljött végre az ő szezonja

„Nem az a fontos, hogy hova utazom és hol játszom...” Oláh Csaba felvételeAztán 2001-ben, Pécsett, az Országos Színházi Találkozón Molnár Ferenc Liliomjával nyert. Előtte Woyzecket játszott, most Trepljovként remekel. És Rijekából sem tért haza üres kézzel. Ezenkívül idehaza a napokban kapta meg a filmkritikusok díját a Kontroll című filmben nyújtott alakításáért – a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában.

Nagy Zsolt a Schilling Árpád vezette Krétakör színésze. Korosztályának egyik legmarkánsabb tehetsége. Philippe Grandieux Új élet című francia filmjében övé a főszerep. Bojánt, a bolgár „pitbullt” alakítja benne, a hatalmi vágytól fűtött maffiózót. Színházi szerepet is felkínáltak már neki Párizsban. Nem is akármilyet. Roberto Zucchót, aki tizenkilenc évesen megölte a szüleit, majd miután kikerült a börtönből, ismét kiborult, és újból gyilkolt. Ha igent mondott volna, Nagy Zsolt hónapokat tölthet Franciaországban. De nem mehetett. Itt a Krétakör. Egyébként játszott már Párizsban, Avignonban, Reimsben, mint ahogy Nyitrán, Berlinben, Wroclawban és Belgrádban is. Rijekában – Woyzeckért – a legjobb férfialakítás díját kapta.

Szilaj fiú. Erős tehetségéből most két magyar filmnek is jutott. Antal Nimród rendezte az egyiket, Török Ferenc a másikat. Ebben is, abban is vidéki fiú. A Kontrollban ő az „új gyerek”. A kezdő metróellenőr, aki a saját bőrén tapasztalja meg, milyen az, ha az utas ellene fordul. Nem tudja, hogy a karszalagot csak a kocsiban tanácsos feltenni. Nem tudja, mi az, hogy kripli. Nem tudja, mi az, hogy sínfutás. Kitolnak vele, hülyére veszik, lekezelik. És utálják, megvetik, leköpdösik. A Szezonban alföldi pincérfiú, aki két társával, jó barátjával útra kel („Kalandra fel!”), hogy Aligán majd megszedjék magukat. Nyár, Balaton, csajok. Nagy álmok és végtelen remények. Aztán vissza oda, ahonnan az út csak eddig vezetett.

Két film, két történet a pár nap múlva kezdődő 35. Magyar Szemle műsoráról.

Antal Nimród rendezése, a Kontroll rekordokat döntöget a mozikban.

„Már a start is jó volt. Megcsináltuk azt a kis inzertet, Nimród és Pados Gyula, a film operatőre úgy irányították az egészet, hogy éreztük, itt minden rendben lesz. Vártuk is nagyon a forgatást. Pedig csak éjjel dolgozhattunk, miután bezárt a metró. Minden nap hajnalig húztuk. Nagyon jó hangulatban ment a munka, szerettem minden jelenetet. Izgalmas világ az ott lent, és jó a történet. Hogy ennek a két embernek, Nimródnak és Gyulának micsoda szeme van! De az a jó, hogy nemcsak mi, akik játszunk benne, hanem a közönség is szereti a filmet.”

A Szezon még nincs túl a bemutatón. Török Ferenc új rendezését a Szemlén láthatja először a közönség.

„Ferit a főiskoláról ismerem. Kíváncsi voltam, olyan lesz-e a hangulat itt is, mint a Kontroll forgatása során. És olyan volt! Ugyanazzal találkoztam Ferinél is, mint Nimródnál. A teljes szeretettel. Nagyon jó cimborákat szereztem itt is. Az operatőr Garas Dani volt. Úgy fotózta a filmet, hogy minden jelenetből a maximumot hozta ki. Feri pedig hagyott bennünket dolgozni. Nem érdekelte, ha túlforgattunk. Hogy a filmnek még a felét sem vettük fel, és elfogyott a nyersanyag. Azt mondta, nem érdekli, inkább lemond a pénzéről. És le is mondott. ĺgy lett meg a szükséges nyersanyag, amiből be tudtuk fejezni a filmet. Hitt és bízott bennünk. Végig azt éreztem, hogy alánk rakott mindent, amit tudott. Bízom a Szezonban. Tetszik a világa. Sikeres film lehet ez is.”

Woyzeck nyers erejét, kemény vonásait keresem benne. A megszállottan küzdő embert. Az ámokfutót. A ketrecből szabadult vadat. Most nem az. Inkább Liliom, a külvárosi vagány. De az is a legszelídebb állapotában. A szikra akkor kap lángra, amikor Tuzsérról kérdezem. Tuzsér az ő faluja, az ukrán határ közelében. Oda jár haza, bár a mostani élete már Agárdhoz köti. Ott épül a háza. Felesége van és tavaly született fia.

„Mokány, kemény gyerek voltam, amikor elkezdtem a főiskolát. Robbanékonyságomról is sokan ismertek. Nem számoltam tízig, mentem fejjel a falnak. A düh, a szilajság ma is sokszor hátráltat a kommunikációban, de már érzem, hogy csitulok. Belső energiáimat igyekszem hajtóerőként használni. Néha sajnos így is elragad az indulat. Nem vagyok tökéletes ember. Nem is biztos, hogy az leszek, sőt, biztos, hogy nem, mert akkor már nem lenne semmi dolgom. Unatkoznék. Nekem mindig nagy szám volt. Ma sem bírok sokáig hallgatni. Mondom a magamét. Ha meg nem, mert sikerült a nyelvembe harapnom, akkor kimegyek és elszívok egy csomó cigarettát. Persze az agyam akkor is csak jár, kattog tovább. Egyre gyakrabban érzem: nem biztos, hogy jó, amit gondolok. Mindenkinek megvan a saját útja. Nekem más, neked más, neki más. Lehet, hogy nem úgy fogalmazok, vagy nem olyan hangsúllyal mondok valamit, mint ahogy adott helyzetben esetleg jobb lenne, s ezzel megzavarok egy egész rendszert. Az sem biztos, hogy jó, ha valakivel leülök, és elkezdjük osztani egymást. Már nem szeretnék megsérteni senkit. Már azon is csak mosolygok, ha otthon, Tuzséron valaki elkezd nekem »pestifiúzni«. Nem ütök a fejére. Elmegyünk apámmal a kocsmába, és megy a duma, kérdezgetnek, a legtöbbet a valóságshow-król. Mondom nekik, hogy az egész csak átverés, ne higgyenek benne, ők meg csak néznek csodálkozva. Szeretek ott ülni köztük. Attól, hogy színész vagyok és utazom a világban, még nem érzem másnak vagy többnek magam. Olyan ember vagyok, mint ők. Nincs háromféle életem. Tudom, honnan jöttem, és mindenre büszke vagyok, amit otthonról hoztam. Tanulni akarok az emberektől. Próbálom finomítani magam. Jó ideig nem olvastam, most újra elkezdtem. Nem zenéltem, most zenélek. Fejlődni szeretnék sok mindenben. Elnézem Törőcsik Marit, aki igazán világhíres. Mégis megmaradt egyszerű, természetes, tisztességes embernek. Azért is jutott olyan magasra, ahol most van. Párizs vagy Tuzsér, Berlin vagy Agárd egyre megy. Nem az a fontos, hogy hova utazom és hol játszom, hanem, hogy én, Nagy Zsolt milyen ember vagyok.”

Ilyen.

Erő és szenvedély, ott legbelül.

Rend és irdatlan tehetség.