Elhunyt Raksányi Gellért

Halála a magyar színházművészet fájdalmas, nem pótolható vesztesége; jellegzetes hangját, ízes beszédét egy ország ismerte és szerette – írta az elhunyt művészre emlékezve az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodája.

Raksányi Gellért minden lehetséges értelemben a nemzet színésze volt; nemzedékről nemzedékre mindenki magáénak érezte őt, megformált karaktereit, művészetét, szinkronszerepeit.

A tárca felidézte Raksányi Gellért egyik nyilatkozatát, amely szerint „jó lenne átadni a bennünket követő nemzedéknek egy olyan stafétabotot, amely nem szöges, meg lehet fogni, és tovább lehet vele szolgálni a közönséget”. Raksányi Gellért művészetével, emberségével olyan példát mutatott a következő színészgenerációknak is, amelyből mindenki csak jót tanulhat.

1947-től ötvenhárom éven keresztül megszakítás nélkül a Nemzeti Színház tagja volt, 1989 óta a társulat örökös tagjaként. 2000-től a Magyar Színházban játszott.

A magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínészeként főként epizódszerepeket alakított. Több mint ötven filmben szerepelt, köztük a Rákóczi hadnagya, a Körhinta, az Édes Anna és a Magyarok című alkotásban, továbbá a Rózsa Sándor című tv-sorozatban. Évekig a Szomszédok című teleregény egyik állandó szereplője volt.

Az egész ország ismerte a becenevét: ő volt a Kutya, illetve a Kutyu. Hároméves volt, amikor egy vadászaton kutyák hívták fel a hajtók figyelmét az eltévedt kis Gellértre, innen származott a ragadványnév.

Művészetét a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el. 1966-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1978-ban érdemes művész, 1989-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1992-ben, a Nemzet Színésze kitüntető címet – az első tíz művész között – 2000-ben kapta meg.