Elhunyt Pathó Károly

Hosszan tartó, súlyos betegség következtében csütörtök éjjel, 86 éves korában elhunyt Pathó Károly, a Csemadok KB egykori vezető titkára, a Szabad Földműves volt főszerkesztője. Vasárnap, február 19-én, délután kettőkor temetik szülőfalujában, Muzslán.

Életéről legtöbbet a borospincéjében tudtam meg, ahol jófajta nedűk kortyolgatása közben derűsen idézte fel a szomorú történéseket is. Nem volt karrierkommunista, sokkal inkább a baloldali értékrendet meggyőződéssel valló, az ideológiai cafrangokat és a súlyos hibákat a várható jobbulás reményében eltűrő személy. Őszintén hitte, hogy a nehéz sorsú dél-szlovákiai parasztság megélhetését valóban az 1948 után hatalomra került új rendszer teheti elviselhetőbbé. Szemléletét, véleményét nem változtatta meg az 1944-től rá zúdult, négy évig tartó orosz hadifogság sem. Ahol pedig a saját bőrén tapasztalhatta, mekkora a különbség a világgá kürtölt eszmék és a tragikus valóság között. Hazatérte után beleveti magát a közéletbe: motorkerékpáron, rozoga járgányokon, úttalan utakon döcögi végig sok ezerszer az országot. Csemadok-alapszervezeteket, magyar tannyelvű iskolákat alapít. Ő szervezte meg az első gombaszögi országos dal-és táncünnepélyt és a zselízi népművészeti fesztivált. Lelkesedését, magyarságtudatát sokan gyanakodva vizslatták. Már-már burzsoá nacionalizmussal vádolták. Őt, az ízig-vérig parasztembert. Emiatt 1961-ben távoznia kellett a Csemadok KB vezető titkári posztjáról. A Szabad Földműves főszerkesztői posztját kapja meg, némi fájdalomdíjként, amit ő nagy kihívásnak érez. A kötelező ideológiai tiszteletkörök és zagyvaságok ködfüggönye mögött a legjobb magyar gazdalapok mintájára szakmai cikkeket közöl, olvasható kulturális és irodalmi rovatot teremt. Az utóbbit főleg azoknak az íróknak, költőknek, publicistáknak köszönhetően, akik itt kezdték, illetve egy ideig ebben a szerkesztőségben folytatták a pályafutásukat. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a közügyektől. Ezt számos borozgatás alkalmával tapasztalhattam. Leginkább leánya elvesztése keserítette el, s ezen kívül – amit talán sosem vallott be – sokféle illúzió szertefoszlása. Mégsem esett teljes letargiába. Szülőföldjének szépsége, családtagjainak gondoskodása és a saját verejtékével elővarázsolt muzslai bor varázslatos bukéja minden egyéni megpróbáltatásában enyhet nyújtott. Sokan őrizzük meg tisztelettel az emlékét.

Szilvássy József