Elhunyt Garaj Lajos

A szlovákiai magyar felsőoktatás újabb nagy öregje távozott az élők sorából. Életének 76. évében január 7-én, hétfőn elhunyt Garaj Lajos irodalomtörténész, műfordító, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészkara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének nyugalmazott docense. Már az elmúlt év augusztusában, amikor 75. születésnapja alkalmából köszöntötte lapunk hasábjain bensőséges, meleg hangú írással volt tanítványa, Fazekas József, sem szolgált túl jól az egészsége. Ám ebben a megromlott egészségi állapotban is dolgozott még – most már végérvényesen utolsóvá vált művén: a Madách Imréről írt monográfián.

„Garaj Lajos a második világháború után újrainduló szlovákiai magyar szellemi élet jelentős tudományos teljesítményt felmutató személyiségei közé tartozik, jóllehet ig?azi tehetsége, szakmai felkészültsége az adott politikai-társadalmi közegben nem bontakozhatott ki teljes mértékben. Ennek ellenére eddigi munkássága tudományos életünk fontos részét alkotja, s jelentős ösztönzéseket adhat a további kutatásokhoz” – írta róla pályáját összegezve Fazekas József.

Irodalmárként a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatokkal, Gömör megye múltjával, valamint Madách szlovák fogadtatásával foglalkozott. Több egyetemi tankönyvet írt, ezek közül az egyik legfontosabb (melyet egyetemi oktató kollégájával, Jaroslava Pašiakovával közösen jegyez), a Bevezetés a magyar irodalom és kultúra történetébe a rendszerváltás után jelent meg szlovák nyelven. A modern magyar regény című szlovák nyelvű monográfiája 1999-ben látott napvilágot. Nagy szakmai felkészültségéről, tájékozottságáról tanúskodik, hogy több irodalmi lexikon számára készített jelentős számú szócikket. Az ő fordításában jutott el a szlovák olvasókhoz egyebek mellett Szabó Magda: Az őz, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, Hernádi Gyula: Az erőd, Duba Gyula: Ugrás a semmibe című regénye.

A magyar tanszék víg ke?délyű, derűs, nyugalmat árasztó oktatójaként nemzedékek egész sorát avatta be a magyar irodalom szépségeibe. Sokan megőrizzük emlékezetünkben Garaj tanár urat, aki a magyar irodalmi életből származó anekdotáival még az előadásai közti szünetet is érdekfeszítővé tudta tenni. (m)