Elhunyt Balázsovits Lajos

Főiskolásként már 1968-tól szerepelt a Madách Színház előadásain, ekkor kezdett filmezni is. Pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike. Makk Károly Isten és ember előtt című drámájában Zoltánt, az orvost játszotta, aki beleszeret egy görög emigráns lányába, ám kapcsolatuk tragédiába torkollik. Mészáros Márta Holdudvar című alkotásában a számító Istvánt, a népszerű énekesnő, Kovács Kati által megformált hősnő vőlegényét alakította.

A hetvenes években a nemzetközi karrier lehetősége is felcsillant. A világhírű olasz rendező, Luchino Visconti szemelte ki Tadzio szerepére, akkoriban készülő új filmje, a Halál Velencében számára, ám a szerepet végül a Tadzio figurájához korban közelebb álló svéd Björn Andrésenre osztotta. Egy másik olasz filmben játszott azonban, a Milarepa főszerepét kapta, amit Liliana Cavani rendezett.

Közben folytatódott alkotói együttműködése Jancsó Miklóssal is. A 19. századi agrárszocialista mozgalmak idején játszódó, 1972-es Még kér a népben egy fiatal tisztet játszott. A film az azévi cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját. Nagy nemzetközi feltűnést keltett az 1974-es, Gyurkó László drámája alapján készült Szerelmem, Elektra, mely szintén a cannes-i filmfesztivál versenyfilmje volt.

A Jancsóval közös filmek közül a legnagyobb nemzetközi visszhangot a Magánbűnök, közerkölcsök váltotta ki, amely az 1976-os cannes-i filmfesztiválon az egyik olasz versenyfilm volt. A filmdráma nagyobb részében Balázsovits Lajos teljesen meztelenül látható. A mayerlingi tragédiáról szóló, a szexualitás ábrázolásában akkor merésznek számító alkotást Olaszországban pornográfia vádjával egy időre be is tiltották, és bíróság elé idézték a producert és a rendezőt. Magyarországon csak a nyolcvanas évek végén mutatták be, de a legenda szerint a jugoszláviai vetítésekre autóbuszos kirándulásokat szerveztek a dél-magyarországi településekről, nem utolsósorban a Rudolf trónörököst alakító Balázsovitsért. A magyar rapszódia (1978) és az Allegro barbaro (1979) című Jancsó-művekben, majd az 1987-es Szörnyek évadjában is láthatta a közönség.

Ő alakította Kalmár tanár urat a Zsurzs Éva rendezte, négyrészes Abigél című televíziós filmsorozatban 1978-ban. Rényi Tamás Élve vagy halva (1980) című történelmi kalandfilmjében Noszlopy Gáspár alakját formálta meg. Szerepelt Szabó István Oscar-díjra jelölt művében, a Bizalomban (1980) és Fábri Zoltán Requiemjében is (1981). 

A nyolcvanas években szűkebb közönségréteghez szóló, kísérletező kedvű alkotásokban és kifejezett közönségfilmekben egyaránt szerepeket kapott. A nézők láthatták a Lázár Ervin-mese alapján készített Szegény Dzsoni és Árnikában, a neves rockoperában, az István, a király 1984-es filmváltozatában és Mészáros Gyula vígjátékában, a Házasság szabadnappal című filmben is.

A korábban lírai alkatú, idővel karakterszínésszé vált művész életében a filmezést - bár Jancsó szerepajánlatait továbbra sem utasította vissza - végül csaknem teljesen háttérbe szorította a színpad, amikor 1992-ben nemzeti színházi tagságát a Játékszín igazgatói székére cserélte fel; 2012-ig igazgatta a teátrumot, amelynek éléről húsz év után távoznia kellett, mert a színház állami támogatását megvonták, majd magánkézbe adták.