Életvitelünk lenyomata: a civilizációs betegségek

A 19. század második fele az orvostudományban a nagy felismerések kora, s ez együtt járt a gyermekgyógyászat fellendülésével is. A 20. század elején kezdődtek el a rutinszerű védőoltások, melyek hatására a gyermekhalandóság töredékére csökkent. A 20 század végére a gyermek felértékelődése (ami összefügg az alacsony születési aránnyal) és a technika fejlődése miatt mára már a magzat esetleges betegségeiről tájékozódhatunk, sőt egyes elváltozások akár a méhen belül is gyógyíthatók. A prevenció egyre újabb tartalmakkal gazdagodik: nemcsak a heveny betegségek megelőzése a cél, hanem az egészséges életmóddal a felnőttkori, hosszú, gyakran élethosszig tartó betegségeké is. A civilizáció fejlődésével ugyanis olyan betegségek fordulnak elő halmozottan, amelyek kiváltásában az életmódbeli és étrendi változások, illetve a környezeti ártalmak játszanak fontos szerepet. Ilyen a magyar lakosságot érintő leggyakoribb problémák jelentős hányada: a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbaj, az allergiás betegségek.

Statisztikai elemzéseken és trendanalíziseken alapuló becslések szerint 2020-ban az emberek nagyobbik hányada krónikus betegségben fog szenvedni. A fejlett világban ez már most is jellemző probléma: az USA 276 millió lakosának nagyjából a fele valamilyen krónikus betegséggel küszködik. A WHO és a Világbank közös tanulmánya szerint 2020-ra a fejlődő világban ugyanolyan mértékű lesz a hoszszantartó betegségek előfordulása, mint a fejlett országokban.

Az utóbbi évtized orvostudományi kutatásai arra derítettek fényt, hogy bizonyos civilizációs betegségek eredete a méhen belüli fejlődés zavaraival függ össze. A méhen belüli zavartalan fejlődést pedig a születési súllyal lehet a legegyszerűbben jellemezni.

AZ ALACSONY SZÜLETÉSI SÚLYTÓL A FELNŐTTKORI ÉRBETEGSÉGEKIG

Az ember születési súlya átlagosan 3200 g körül mozog. 2500 gramm az alsó határ, amelyet még élettanilag normálisnak tekintünk. Az orvostudomány és a gyermekgyógyászat évszázadokon keresztül a normális születési súlyú gyermekekre összpontosított, mivel ezek az újszülöttek rendelkeztek reális eséllyel a túlélésre. Az elmúlt néhány évtized alatt a születés körüli orvosi ellátás fejlődésének köszönhetően a kissúlyúak életkilátásai is jelentősen megnőttek: még az igen kis súlyúak (kevesebb mint 1250 gramm) jelentős hányada is tünet- és panaszmentesen éri el a felnőttkort.

Az alacsony születési súly gyakorisága eltérő: a gazdaságilag fejlett országokban 4-5 százalék, a fejlődő országokban akár 15% is lehet. Magyarország évek óta a középmezőnyben van 8-10 %-os gyakorisággal. Az alacsony születési súly okai két nagy csoportra oszthatók: az egyik esetben a méhen belüli elégtelen tápanyag-ellátottság okoz méhen belüli sorvadást, míg a másik csoportba a valódi koraszülöttek tartoznak, akiknek a fejlődése és gyarapodása a biológiai program szerint zajlik, ám valamilyen ok miatt a méhen belül töltött fejlődési idő rövidebb.

Nagy-Britanniában az 1980-as években a szívbetegségek okozta halálozás ott volt a legmagasabb, ahol az 1900-as évek első évtizedeiben magas volt az alacsony születési súllyal összefüggő újszülöttkori halálozás. A vizsgálat idején 60-80 éves emberek esetében David Barker brit epidemiológus és munkatársai igazolták, hogy a 2500 gramm alatti születési súlyúak esetében a szívbetegség okozta halálozás aránya kétszerese volt a normális súllyal született egyénekének. De mi lehet a magyarázata a születési súly és a szívbetegség közötti összefüggésnek?

A MAGAS VÉRNYOMÁS

HAJLAMA IS ELDŐL A SZÜLETÉSNÉL

Huxley, aki 2000-ben több mint 440 ezer ember adatait tartalmazó 80 tudományos cikk elemzését végezte el, megállapította, hogy igen szoros az összefüggés a születési súly és a felnőttkori szisztolés vérnyomás között – azaz, minél alacsonyabb valakinek a születési súlya, annál magasabb a vérnyomása felnőttkorában. Az összefüggés az életkor előrehaladtával egyre szorosabbá válik. Képletesen kifejezve ez azt jelenti, hogy a születési súly 1 kg-os különbsége átlagosan 3.5 Hgmm különbséget okoz a szisztolés vérnyomásban. E látszólag csekély eltérés biológiailag rendkívül fontos, hiszen a szisztolés vérnyomás 10 Hgmm-es csökkentése a magasvérnyomás-betegséghez kapcsolódó halálozás 30%-os esését eredményezi.

A vérnyomás-szabályozás zavara tehát kimutathatóan kötődik az alacsony születési súlyhoz. A mechanizmus összetett és részleteiben nem teljesen ismert. Szerepet játszhatnak benne örökletes tényezők (pozitív kapcsolat az anya terhesség alatt és után mért vérnyomása és a gyermek vérnyomása között), a táplálkozási szokások (az anya hiányos és nem megfelelő táplálkozása kihat az utód vérnyomására), illetve a magzatnak a méhen belüli „éhezésre” adott reakciói is.

Az 1990-es évek elején végzett kiterjedt vizsgálatok igazolták, hogy az alacsony születési súly nemcsak a koronária betegséggel és a magas vérnyomással, hanem az időskori cukorbetegség előfordulásával is összefüggést mutat. A legkisebb születési súlytól a legnagyobb súlylyal születettekig az időskori diabétesz gyakorisága felére csökken. A cukorbetegség pedig az egyik legfontosabb kockázati tényező a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából.

A TÁPLÁLKOZÁS IS CIVILIZÁCIÓS BETEGSÉGEK FORRÁSA

A méhen belüli fejlődés visszamaradásáért általában nem tehető felelőssé az anya étrendje, amennyiben az biztosítja a szükséges energia-bevitelt. Kérdés azonban, hogy az étrend minőségi összetevői hatnak-e a magzati fejlődésre, s ezzel a későbbi funkciókra. Tény, hogy az anyai étrend megfelelő telítetlen zsírsavtartalma (elsősorban a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az arachidonsav vagy a doxozahexánsav) kedvező hatású. Ezek a zsírsavak szükségesek ugyanis a sejthártya felépítéséhez. Az arachidonsav és a doxozahexánsav nagy mennyiségben halmozódik fel a magzati élet utolsó harmada során az agyban és a recehártyában az idegsejtek membránjaiban. Vizsgálatok igazolták, hogy a várandós anyák halfogyasztása (a hal tartalmazza a fenti zsírsavakat) kedvezően befolyásolja az idegsejtek fejlődését, sőt számukat is fokozza. A halfogyasztás pozitív hatásait az időskori elbutulás és az Alzheimer-kór esetében is kimutatták: a heti minimum egyszeri halfogyasztás idősekben akár harmadával is csökkentheti ezek kockázatát. Nem vitás, hogy a civilizációs betegségek megelőzésében fontos szerepet kap a helyes étrend. De van-e ennek a kérdésnek jelentősége a csecsemőgyógyászatban?

AZ ANYATEJ A MEGELŐZÉS KULCSA

Számos tudományos vizsgálat igazolta, hogy a szoptatott gyermekek szellemi fejlődése, tanulási készsége, képfelismerő képessége, számolása, olvasása jobb, intelligenciahányadosa magasabb. A koraszülöttek esetében is igazolódott ez az összefüggés. Lucas vizsgálatai szerint 8 éves korban az anyatejjel tápláltak IQ-ja több mint 10 ponttal magasabb, mint azoké, akik tápszert kaptak. Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy a koraszülés esetén az anyatej gazdagabb azokban a telítetlen zsírsavakban, melyek az idegrendszer fejlődéséhez szükségesek.

Az anyatejes táplálás véd az érelmeszesedéssel és a szívkoszorúér-megbetegedéssel szemben. Akiket 6 hónapig anyatejjel tápláltak, azok vérében a koleszterinszint már 14-17 éves korban alacsonyabb, mint akiket rövid ideig szoptattak vagy tápszert kaptak. Egy brit vizsgálat szerint nemcsak a vérzsírtartalom alacsonyabb, hanem az anyatejjel tápláltak között kisebb a szívinfarktus miatti halálozás is.

Az anyatej védőanyagainak köszönhetően a szoptatott gyermekek sokkal ritkábban kapnak bélfertőzést, légúti megbetegedést vagy húgyúti fertőzést. Amennyiben mégis fellép valamilyen fertőzés, úgy az általában enyhébb lefolyású, s a csecsemő hamarabb átvészeli. Az anyatejes táplálás véd az allergiás megbetegedésekkel szemben is. Kevesebb a légúti allergia, az asztma, ritkább az ételallergia és az ekcéma is. Sok más betegség esetében kimutatható még az anyatej védő hatása: így véd a vashiányos vérszegénység, a cukorbetegség, a gyulladásos bélbetegség, a lisztérzékenység és a kövérség kialakulásával szemben.

Az anyatej kövérség elleni védő hatása azért alapvető jelentőségű, mert a civilizációs betegségek kialakulása szempontjából az elhízás kiemelt fontosságú. A kövérség együtt jár a 2. típusú cukorbetegséggel, a magas vérnyomással és a magas koleszterinszinttel. Ha a testtömeg-index (BMI) eléri vagy meghaladja a 30 kg/m2 értéket, akkor a diabétesz kockázata 10-20-szorosára növekszik. Az összefüggés fordítva is igaz: a 2. típusú diabéteszes betegek 90%-a kövér. 5 kg fogyás 12 Hgmm szisztolés vérnyomásesést, s minden 1 kg-os fogyás 2 mg/dl koleszterincsökkenést eredményez.

A kövérséget ezért az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb egészségügyi problémájának tekintik. Jelenleg az Egyesült Államokban a lakosság 32%-a elhízott, de az elkövetkező évtizedben az előfordulások 10%-os növekedésével számolnak. Hasonló tendencia észlelhető a jóléti államokban világszerte, így Magyarországon is.

Az anyatejes táplálás véd az elhízással szemben. Az egyéves korig szoptatott csecsemők mintegy 650 grammal soványabbak tápszeres társaiknál, a 9 hónapos korig anyatejet is kapott csecsemők esetében a különbség 400 gramm. Az anyatejes táplálás kövérség elleni védőhatását valószínűleg az magyarázza, hogy a természet az anyatejes csecsemők energiaigényét jól szabályozza, s a tápszerekkel kissé több kalóriát juttatunk a szervezetbe. Pedig a szoptatott csecsemők semmiféle hátrányt nem szenvednek alacsonyabb súlyuk miatt. Sőt! Feltételezhető, hogy a tápszerek magasabb fehérjetartalma miatt változik meg úgy a tápszerezett csecsemő energiafelhasználása, hogy az a későbbi élete során hajlamosít a kövérség kialakulására.

A MEGHÖKKENTŐ HIGIÉNÉ-HIPOTÉZIS

Az elmúlt évtizedek alatt a nyugati típusú életmód kifejlődésével párhuzamosan nőtt a légúti allergiás betegek száma. 2002-ben az EU illetékesei szerint „az allergia népbetegség”, s minden 5. ember élete folyamán valamilyen allergiás betegségben szenved. Hiba volna azt gondolni, hogy e „járvány” kizárólag környezeti ártalom következménye, hiszen ismert az örökletes tényezők jelentősége is. A légúti allergiás megbetegedések robbanásszerű növekedése a civilizált világban az utóbbi évtizedek során azonban paradox módon összefügghet azzal, hogy környezetünkben jelentősen javultak a higiénés viszonyok, antibiotikumokat és védőoltásokat alkalmazunk. Vagyis a nyugati civilizáció áthangolja a korai csecsemőkori immunrendszer fejlődését, s ez az áthangolt immunrendszer kedvez az allergiás betegségek kialakulásának.

A higiéné-hipotézis szerint a mikrobákat nem tekinthetjük kizárólag szervezetünk ellenségeinek, hanem még a mérsékelten patogének is szükségesek az immunrendszer normális fejlődéséhez. Az immunrendszer születés utáni érése hónapokat, éveket vesz igénybe. Tulajdonképpen aktív tanulási folyamat, amelynek során az immunrendszernek szüksége van rá, hogy kapcsolatba kerüljön azokkal a környezeti, illetve mikrobiális antigénekkel, amelyekre a későbbiek során tökéletes választ kell produkálnia.

Az elmúlt néhány évben számos epidemiológiai vizsgálatban hasonlították össze a farmokon élő és a nem farmokon élő gyermekek körében az allergiás betegségek előfordulását Svájcban, Németországban, Ausztriában, illetve a skandináv országokban, valamint Ausztráliában és Észak-Amerikában. Mindenütt az derült ki, hogy a farmokon élők körében kevesebb az atópia, allergia, mint a nem farmon élők között. Ennek az a magyarázata, hogy az istállóban, a házban, a konyhai háziporban, a gyermekek matracaiban magasabb mennyiségű Gram negatív baktériumból származó endotoxint találtak, mint az állattartás nélküli családokban. Ám ez nem azt jelenti, hogy ezek a gyermekek gyakrabban betegszenek meg a baktériumtól, hanem hogy klinikai betegség nélkül immuntolerancia alakul ki bennük.

Az is érdekes megfigyelés, hogy az idősebb testvérek száma csökkenti az asztma valószínűségét. Három testvér esetén az asztma kialakulásának valószínűsége közel felére csökken. Ennek az a magyarázata, hogy az idősebb testvérek által hazahozott és átadott fertőzések miatt az immunrendszer megtanulja az allergia elleni védekezést.

Nem az a tanulság természetesen, hogy koszban és piszokban neveljük fel újszülöttjeinket és csecsemőinket. A megfelelő higiénés rendszabályok betartása változatlanul a közegészségtan alapvető tétele. Az elmúlt évek vizsgálatai inkább arra világítanak rá, hogy a túlzottan steril környezet létrehozásával árthatunk is.