Egy város gyengéd érintései

A Löffler Béla Múzeum azért ideális helyszín, mert a névadó volt az első képzőművész, akivel Szaszák György interjút készített. A fiatal újságíróra olyan erős hatással volt az akkor 70 éves szobrászművész, hogy lelkes kíváncsisággal fordult a műfaj felé, és az is elkezdte érdekelni, miért lett Kassa a képzőművészet fellegvára, miközben irodalmi nagyságokból keveset adott az országnak. Szaszák később bejáratos lett Löfflerékhez, és az Erzsébet utcai múzeum születését is figyelemmel kísérte.

A helyszín egyetlen hibája, hogy (egyelőre) nem lehet streamelni az ott zajló rendezvényeket. Ez az utólag megosztott, 75 perces videó viszont vágóképeket, közeliket is kínál, azaz jóval színvonalasabb egy sima netes közvetítésnél. Márpedig a színvonal itt kulcsszó, hiszen a pozsonyi Madách Egyesület gondozásában megjelent vaskos kötetnél is ez volt a cél.

Egy könyvbemutatón egyáltalán nem mindegy, kik a beszélgetőpartnerek és a közreműködők. Szászi Zoltán költő éveken át Szaszák György kollégája volt lapunknál, de nemcsak emiatt látta el nagy szakértelemmel a műsorvezető szerepét, hanem azért is, mert az elsők között olvashatta a kéziratot, amely tulajdonképpen neki köszönhetően jutott el a kiadóhoz. Fogadott is a Madách Egyesület vezetőjével, hogy hány utánnyomást él majd meg ez a kötet, amelynek szerinte ott a helye minden kassai (és nem kassai) kultúrpolgár polcán. Ő két utánnyomást tippelt, Csanda Gábor egyet – mondanunk sem kell, melyiküknek szurkolunk.

A másik kérdező Köteles Szabolcs volt, a fiatalabb újságíró-nemzedék képviselője, aki bevallotta, hogy a kötetet olvasva némi szakmai irigység vett rajta erőt. A gondosan kiválasztott részleteket Varga Anikó színművész olvasta fel, aki nemrég tért vissza a kassai Thália Színházba, a zenei aláfestést pedig a helyi legendának számító Jakab Zoltán biztosította.

Bár Kassa nem kifejezetten az irodalom városa, egy „világsztárt” mégis produkált. Az első Márai-kötetet egy helyi antikvárium eldugott zugában találta Szaszák György, és akkor egy életre megfertőződött. Interjúkat készített Márai Sándor munkásságának kutatóival, az író rokonaival, ismerőseivel. Csorba László, a római Magyar Intézet egykori igazgatója például elmesélte neki, hogyan akarta a magyar titkosrendőrség annak idején hazahozatni az Olaszországban élő Márai házaspárt.

A nagy író fivéréről, Radványi Géza filmrendezőről is sok szó esik a kötetben. És interjút olvashatunk a másik híres kassai származású rendezővel, Bacsó Péterrel, aki egy meghatározó gyermekkori élményét osztotta meg Szaszák Györggyel. A család a Jakab-palota közelében lakott, a kis Péter egyszer le akart nézni az emeletről a lépcsőházban, bedugta a fejét a korlát rácsai közé, aztán nem tudta kihúzni. Olyannyira beragadt a feje, hogy édesanyja (Palotai Boris, az ismert írónő) sem tudta őt kiszabadítani, ezért elrohant egy lakatosért. Péter ezalatt hangosan bömbölt, aztán egy idő után mintha látta volna magát odalentről, ahogy ordít. És ezen elkezdett nevetni. Ahogy meséli, később ez az élmény lett filmes felfogásának lényege – hogy ríkatva is, nevettetve is tudjon beszélni ugyanarról a dologról.

Szászi Zoltán szerint az interjúkészítés a legnehezebb zsurnalisztikai műfaj, jól interjúzni pedig kevesen tudnak. Szaszák György ezen kevesek egyike, aki úgy kérdez, hogy szinte kikényszeríti az interjúalanyból mindazt, amire kíváncsi. Az illető önkéntelenül is megnyílik, őszinte lesz, és olyasmit is elmond, amit előtte senki másnak. Jó példa erre néhány legendás kassai színésszel készített interjú: Várady Béla, Gombos Ilona és Csendes László is rendkívül meglepő dolgokat mesélt el. De készült interjú valamennyi, Kassán dolgozó színházi rendezővel, akik nemcsak az adott előadásokról, hanem magukról is beszéltek. A sort Varga Anikó, a legfrissebb kassai művész zárja. A vele készült interjú bevezetőjét maga a szerző olvasta fel a könyvbemutatón.

„Hozott magával valami tiszta derűt, ami a lényének alighanem a legnagyobb kincse. Ráadásul e derű sugárzó erejét növelni is tudja. Például ha vele beszélsz, azonnal megérzed, hogy ő a szavaival sem akar félrevezetni senkit, mert a megélt igazságot mondja, mindig teljes jóhiszeműséggel. Varga Anikó egy mindössze tíz házból álló, apró gömöri falucskából, Kiskálosáról indult el a színház és a filmművészet világába. Szakmai útját Kassán kezdte, érett művésszé Pozsonyban és Budapesten vált.”

Az Akiket Kassa megérintett című kötetet Szászi Zoltán igazi Opus Magnumnak, Szaszák György nagy művének tart. Ötven év újságírói munkájának kvintesszenciája, egyszerre helytörténeti, kultúrtörténeti, színháztörténeti, irodalomtörténeti és politikatörténeti mű. Rendkívül sokféle ember szerepel benne, akiknek a város, illetve a kassai lét meghatározta az életét, gondolkodását. Emellett az is kiderül belőle, hogy Szaszák György életére ugyancsak jelentős hatással volt a város. Kiderül a meglátásaiból, kérdéseiből és abból a szeretetteljes érdeklődésből, amellyel interjúalanyai felé fordul.