Egy szerep színésznőt talált

JUHÁSZ KATALIN

Egressy Zoltán Portugálja a kilencvenes évek végén forradalmat hozott a magyar színházi életbe, sokan, sokféleképpen játszották. A kassai előadás azonban teljesen más, mivel a mi itteni viszonyainkra lett alakítva.

Igen, ez valóban nagyon a miénk, bár be kell vallanom, nincs összehasonlítási alapom, mert nem láttam a darabot színpadon. A Katona József Színház híres előadását sem. Amikor pedig lehetőségem lett volna megnézni, már tudtam, hogy megkapom Masni szerepét, úgyhogy direkt nem akartam látni, hogy ne befolyásoljon. A mi előadásunk palóc közegben játszódik, a rendező, Dudás Péter szülőfalujában, Restén, ahová természetesen Kassáról érkezik a messziről jött idegen. Péter régi vágya volt ez a rendezés, mert az általa naponta látott karakterekből akart kiindulni.

Tornaljai lányként milyen érzés volt palócul játszani? A palóc vidéken született színészek általában évek kemény munkájával igyekeznek megszabadulni a tájszólásuktól, itt viszont pont ez volt a koncepció...

Óriási élmény volt! Úgy fogadtam, mint egy ajándékot, mert én legszívesebben mindent palócul játszanék. Sosem próbáltam ki, úgyhogy nem tudtam, milyen felszabadító érzés a saját nyelvjárásomban beszélni a színpadon. Azt tapasztaltam, hogy sokkal mélyebbre tudok így ásni a szerepbe, mert ez az én igazi lelki közegem, ebben nevelkedtem, ezt a beszédet hallottam magam körül. Teljes mértékben azonosulni tudtam ezzel a karakterrel, minden téren. Talán pont ezért talált meg ez a díj is.

Úgy értsem, hogy benned is van valami a naiv és tiszta kocsmároslányból?

A naiv jelzőt nem érzem igazán adekvátnak. Szerintem Masni inkább nyitott és őszinte, aki nem ismeri a köntörfalazást, a ravaszkodást. Az a tiszta, egyszerű bölcsesség van meg benne, amitől a vidéki parasztbácsi bölcsebb az egyetemi professzornál. Fel sem merül benne, hogy a nagyvárosból érkezett fiú esetleg csak le akarja fektetni. De szerintem a fiú sem így közeledik hozzá, mert leveszi őt a lábáról ez a fajta tisztaság. Ami köztük történik, az szerintem valódi érzésekből fakad. Nagyon örültem, amikor a kisvárdai fesztiválon az értékelésnél velem kapcsolatban legtöbben az egyszerűséget emelték ki. Mert szerintem ez a szerep úgy van megírva, hogy csak ki kell mondani a mondatokat, nem kell rájátszani. Ezek a falusi emberek pont azt keresik, hogyan lehet egyszerűbben élni és boldogulni a hétköznapokban.

A te hétköznapjaid nem voltak mindig egyszerűek, diploma után sokfelé megfordultál és sokáig kerested a helyedet...

Ha tudom, hogy mit akarok, akkor általában magabiztosan megyek előre. Nekem a színészettel voltak gondjaim eleinte. Gyerekkorom óta tudtam, hogy színész akarok lenni, de a való életben ez is más, mint ahogy az ember fiatalon elképzeli. Az egyetem után nem igazán mertem belevágni dolgokba, egy kicsit elpártoltam a színészettől. Két éven át például rendezőasszisztens voltam a Szlovák Nemzeti Színházban, ahol nem elsősorban színészként tekintettek rám. Aztán egyszerre két állásajánlatot is kaptam: a nagyszombati színházba, illetve a Tháliába. Nagyszombatot választottam, ahol viszont a nyelvvel voltak gondjaim: rájöttem, hogy szlovákul játszani mégsem az igazi. Aztán olyan másfél-két éven át szabadúszó voltam, sokat forgattam, főleg reklámokban szerepeltem, állandóan ingáztam Budapest, Pozsony és Prága között. Sokszor tíz órát utaztam egy tízperces casting végett. Akkoriban úgy gondoltam, hogy társulatban lenni kötöttségekkel jár. Amióta viszont társulati tag vagyok Kassán és egymás után játszom a szerepeket, úgy érzem, pont az tesz jót nekem, amitől korábban tartottam. Az, hogy folyamatos a terhelés, hogy pakolják rám a súlyokat. És rádöbbentem, hogy a társulati tagság teljes embert kíván, azaz emellett semmi más nem fér be az életembe. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy belekóstolok, aztán kipróbálok valami mást.

Mit szeretnél még kipróbálni?

Nagyon érdekel a filmezés, vonz a kamera. Szívesen belevetném magam abba a világba is, hogy megint új impulzusokat kapjak. Filmszínésznő viszont csak szabadúszóként lehet az ember. Tény, hogy ilyen sokáig én még nem maradtam meg egy helyen, mint most. És ennek is kezdem érezni a pozitívumait. Masni szerepét is a Tháliának köszönhetem. Most úgy érzem, ebben a szerepben benne van az egész út, amit eddigi életem során megtettem...