Egy rebellis lány mágikus hangja

Azért indokolt a „hallgatásra ítéltetett” szerkezet személytelensége, mivel Kubišová Olga Sommerovának elmondta, hogy felkínálták és megadták volna neki az éneklés lehetőségét. Ehhez azonban alá kellett volna írnia egy nyilatkozatot, hogy egyetért a husáki normalizációval. Ő viszont erre nem volt hajlandó, vagyis – a rendszer alantas és megalázó módszereinek okán – mintegy maga magát ítélte hallgatásra. A České Budějovicében született és Poděbradyban felnőtt Marta Kubišová rossz káderként indult. Édesapja elismert belgyógyász volt, aki röntgenkészülékét nem volt hajlandó beadni a közösbe. Kubišovát a gimnáziumi érettségi után nem vették fel főiskolára, ezért Poděbradyban az üveggyárban helyezkedett el. Innen a hangjával sikerült hamarosan kitörnie. Előbb felvételt nyert a pardubicei Stop Színházba, majd átkerült a pilzeni Alfa Színházba, utána pedig 1964-ben a prágai Rokoko Színház tagja lett. 1965-től együtt énekelt Marta Kubišová, Helena Vondráčková és Václav Neckář a Golden Kidsben. A trió olyan óriási népszerűséget ért el, hogy 1968-ban a párizsi Olympia színpadán is bemutatkozhatott. Kubišová szólóban nyert Pozsonyi Lírát (a legnagyobb korabeli hazai könnyűzenei fesztivál), háromszor ítélték neki a legjobb énekesnőnek járó Arany Csalogány díjat, ám az utolsót, 1970-ben már nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem a lemezkiadó irodájában adták át neki. Ez már a törés volt... amit egy általa a filmben felelevenített családi esemény titokzatos kimenetele mintha előrejelzett volna. Marta Kubišová a mai napig megőrzött és magával hord egy fényképet. A családi kertben készült, kislányként kedvenc cseresznyefája ágain csimpaszkodik. A fa nagyapja halálakor kettéhasadt. Amíg a filmben eljutunk idáig, a bejátszott régi, fekete-fehér „videoklipeket” nézve-hallgatva ámulattal állapíthatjuk meg – az is, aki korában nem hallotta (ha van ilyen!) Marta Kubišovát énekelni –, hogy világklasszis hang volt: úgy énekelt, olyan örvénylő áradattal, ahogy kevesen. Ráadásul olyan tartalmas számokat énekelt, amelyek kilógtak a könnyed popdalok sorából. Ezeket a, Sommerová filmjében is megidézett, korabeli „videoklipeket” kitűnő szakemberek forgatták – képiségükkel megtámasztották azt a mágikus, drámai erőt, amellyel Kubišová előadta a dalokat. Egyben döbbenettel merenghetünk el azon, mi lett volna, ha ez a tomboló, telt hang szabadságot, „zöld utat” kap. Vajon hova, milyen csúcsokra vitte volna el a könnyűzenét? És nem csak otthon, külföldön is. Hiszen több ajánlatot is kapott. De nincs értelme ezen töprengeni. Kubišová élete másként alakult, miután ígéretes jövőjét eltiporták a szovjet tankok. A filmben maga beszél erről, és azok is megszólalnak, vele együtt emlékeznek az akkori viszonyokra, akikhez szakmailag, emberileg köze volt. Václav Neckář, Iva Janžurová színésznő, akivel felkeresték Alexander Dubčekot, hogy egy ajándékot adjanak át neki – e találkozást megőrizte egy korabeli felvétel, ez is bekerült Sommerová filmjébe. Felvételről megszólal Václav Havel és sokan mások, akik tanúi voltak Marta Kubišová vidéki száműzetésének, tartásának és kiállásának. Nem marad ki természetesen a filmből az énekesnő visszatérése, a Modlitba pre Martu felhangzása a bársonyos forradalom napjaiban a legendás Vencel téri erkélyről, és második énekesi „felemelkedéséből” is ad ízelítőt Olga Sommerová filmje. Amely kavargó érzéseket keltő erős másfél óra egy derékba tört életpályáról s a törést okozó politikai viszonyokról. Nem véletlen, hogy Karlovy Varyban elnyerte a közönségdíjat.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"160656","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]