Egy nő, aki korát szimbolizálja

Adott egy nő, aki öndefiníciója szerint „szimbolizálja azt a kort, melyben él”, vagyis „szexszimbólum vagy nemzetközi pornósztár”. Ez a nő Patty Diphusa.

Pedro Almodóvar kultuszkönyve, a Patty Diphusa végre magyarul is olvasható. A spanyol szubkultúra állapota, kulturális mozgásai kiválóan rajzolódnak ki az érzékenyen megjelenített emberi traumák és gyengeségek felületén.

Az a mérhetetlenül humoros, öntudatos kékharisnya attitűd, ahogy Patty a világ dolgait, kivált a magas kultúra eseményeit, gyomorforgató sznobizmusát látja és láttatja, egészen unikálisnak mondható, és a csupán publicisztikainak beállított szövegformálás ellenére remek, igazi novellákat teremt. Triviálisnak épp nem tartható szerelmek, a nemi identitások féktelen kavalkádjai mind erőteljesen parodisztikus színben tüntetik fel magát a komolyan vett, profi vagy annak álcázott, művészi vagy annak látszó regény- vagy forgatókönyvírást, miközben saját profizmust teremt, egy összehasonlíthatatlan egyedi világot.

Egy elképesztő forgatókönyvterv fel is villan a kötet lapjain a törpenők és a suckerek harcáról. És Patty folyamatosan parodizálja Almodóvart és a művészfilm projektjét, folyamatosan kigúnyolja az írói vagy művészinek titulált hivatástudat aggályoskodó kisiparát. Elég egyetlen jellegzetes példa: „Azt hiszem, vissza kellene kanyarodnom mostanság a pornóhoz, amit egy kicsit elhanyagoltam mostanság, márpedig nem jó, ha egy írónő megfeledkezik a gyökereiről.” Almodóvar örök játéka az identitás megteremtésével, elbizonytalanításával, felcserélésével és megkérdőjelezésével lassan-lassan magát a szöveget veszélyezteti, a szerzői én kikapcsolására irányul. Ez jól látható, amikor például Patty önmaga létezésével kapcsolatban kétségbeesetten teszi fel a kérdést: „Miért kellett nekem mítosszá válnom?” „Hogyan lehetséges, hogy egy olyan szuka, mint én, nagyobb tiszteletnek örvendjen, mint maga Zsófia királyné?” Ez az én-vesztés a leginkább egy interjúban demonstrálódik, melyben Patty önmaga kiagyalóját, szerzőjét, azaz Almodóvart faggatja önmagáról. Az írói attitűd parodizálása és az állandó szövegelés ragyogóan kiegészítik egymást. A költő Jófiú alakjában, aki transzvesztitának hazudja Pattyt, mivel anyja hisztérikus majomszeretetét csak így tudja kordában tartani, ez a paródia fölerősödik.

A triviális tanulságlevonások és klisék sorjázását, az adekvátan ordenáré hangnemet Almodóvar az érzelmek ellenőrizhetetlen kiárasztásával számolja föl, illetőleg a bizarrabbnál bizarrabb elemek túladagolásával.

A könyv már csak azért is érdekes lehet, mivel nem egy briliáns novella visszaköszön Almodóvar egyes filmjeinek jeleneteiben is. Almodóvar magyar kötetében két további szövegciklus is található: a Töltelék című esszénovella-csokor, illetőleg a Hogyan legyünk nemzetközi hírű filmrendezők? című kézikönyv, mely a leginkább az olasz pszeudokézikönyv-író Aldo Busi stílusát idézve osztogat tanácsokat a jövő reménységeinek.

Almodóvar könyve könnyeden súlyos olvasmány, a komoly dolgokkal való önfeledt játék pazar nyelvi lehetősége.

(Pedro Almodóvar: Patty Diphusa, Budapest, Palatinus, 2006)