Egy nemzedéki érzés krónikása

Neki köszönhettük, hogy felfedeztük a fekete lyukat, vagyis megtudtuk, hogy „a fekete lyuk egy nem létező égitest”. Annak idején a gimnáziumban a felfedezés erejével hatott ránk Cseh Tamás Budapest című dala, s benne ez a bizonyos fekete lyuk, amelyről mindaddig nem hallottunk. Mint a fekete lyuk, olyan korong volt számunkra Cseh Tamás nagylemeze, a Levél nővéremnek. E lemezzel három nevet tanultunk meg egyszerre: Cseh Tamásét, Másik Jánosét és Bereményi Gézáét. És megtanultunk vele egy új műfajt is. A tánc-, pop- és rockdalok, na meg a diszkózene mellé ezzel a lemezzel robbant be az addig nem létezett, ismeretlen, fura, sejtelmes, titokzatos, felturbózó erővel ható dal műfaja. Az addig nem létező „fekete lyuk”, amely sistergően közvetítette a társadalmi-politikai háttérhangulatot, és minden addiginál jobban kifejezett bennünket, minden addiginál pulzálóbban hatott érzéseinkre. Ilyen „fekete lyukak” lettek számunkra Bereményi Géza szövegei dalban elbeszélve.

Bereményi Géza Budapesten született, az ELTE magyar-olasz szakán diplomázott. Cseh Tamással egy albérletben hozta őt össze a sors – s ez a találkozás egy sor sikeres nagylemezt eredményezett: a már említett Levél nővéremnek címűn kívül az Antoine és Desirét, a Műcsarnokot, a Frontátvonulást, a Nyugati pályaudvart, a Jóslatot, az Utóiratot.

1971-ben került a Pannónia Filmstúdióhoz. Számos átütő sikerű filmnek lett a forgatókönyvírója, köztük A nagy generációnak, amelyet András Ferenc rendezett. Ebből egyrészt – a szereplők nosztalgiázása révén – a régi szép, dühöngő idők hangulatába ízlelhetünk bele, másrészt megtudhatjuk, hogy a lázadó nagy generáció bizony nem olyan reményteljes jövőt épített ki, mint amilyet óhajtott és eltervezett. Ugyancsak nemzedéki kérdésekkel, az ’56-os forradalom utáni ifjú generáció életérzésével foglalkozik következő forgatókönyve, melyből Megáll az idő címmel Gothár Péter rendezett filmet. Még néhány cím, amelyet forgatókönyvíróként jegyez: A nagy postarablás, A szárnyas ügynök, Meteo, Potyautasok, Veri az ördög a feleségét.

Egy idő után forgatókönyvét aztán rendezőként is megvalósíthatta. A nyolcvanas évek közepén ugyanis Nemeskürty István, a Budapest Filmstúdió igazgatója felajánlotta neki a rendezés lehetőségét. Legendás forgatókönyvírói-rendezői alkotása, a sodró cselekményű Eldorádó, amely a Teleki téren piacozó, dúsgazdag Bereményi nagypapa emlékét dolgozza fel. Ez az alkotás történetével és a bravúros színészi teljesítményekkel mélyen bevésődött a filmrajongók vizuális emlékezetébe. Rendezői műhelyéből ezenkívül olyan mozgóképek kerültek ki, mint a Szabadság tér 56 vagy a Széchenyi-film, A Hídember.

A hetvenes évek elejétől írt drámákat is. A Pesti Színházban 1978-ban mutatták be Légköbméter című színművét. Ám színházi rendezőként is alkotott több darabot. A szolnoki Szigligeti Színházban az ő rendezése nyomán tapsolhattak a Bolha a fülbe című bohózatnak, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban pedig egyebek között az Indul a bakterház, a Régimódi történet és a Lear király című előadásoknak.

Munkásságát 2000-ben Kossuth-díjjal ismerték el.

A dalszövegekkel, filmjeivel, drámáival Bereményi Géza egy nemzedéki érzés krónikása lett.