Egy lehetséges múlt a jelenben

Pedig a napjaink aktuális – tehát nem a képiség és vizualitás 19. századi, az akadémizmus és historizálás béklyóitól szabadulni képtelen – művészete az, amely a maga összetett tárházával olyan múlt és jelen közötti kapcsolatok láttatására képes, amiről korábban azt hittük, hogy kizárólag a történettudományok tárgya lehet. Ez nem csak vizuális élmény formájában jelenik meg, hanem az elméletírók és a művészetkritikusok is hozzájárulnak az új felismerés közvetítéséhez. Nem kevesebbről van szó, mint ellenpólusként megfogalmazott művészeti korszakokról és művészetszemléletekről, amelyekről a művészeti alkotás elemzése révén kiderült, hogy nem is állnak olyan távol egymástól. Több mint két évtizede, egyetemi tanulmányaim során Wilhelm Worringer Absztrakció és beleérzés című tudományos értekezése jelentett ilyen felismerést (kortársainak pedig a 20. százd hajnalán), a kitűnő tudós a maga eszmeisége és tudományos módszertana keretében kereste annak kulcsát, miért jelenthet azonos szellemi élményt a középkor és az avantgárd művé?szete, mi a közös nevező a gótika és az expresszionizmus, a gótika és az absztrakt művészet között, annak ellenére, hogy több évszázad választja el egymástól őket. Ez valamint a Worringeréhez hasonló szövegek és elemzések tudatosítják velünk egy-egy kor művészeti pluralizmusát, valamint azt is, hogy a stílus, az izmus vagy a műfaj nem lehet a művészeti teljesítmény egyedüli mércéje. Bár a modernizmus kizárólagos vagy-vagy szemléletét mára végérvényesen felváltotta a posztmodern által szorgalmazott és csaknem parttalanná vált, minden megmérettetés iránt ambivalens is-is művészetszemlélet. Továbbra sem árt résen lenni, hogy ezúttal se az értékelések egyszerű?sítéséhez, az összemérhetetlen teljesítmények egalizálásához járuljunk hozzá.

A múlt és jelen kapcsolatának kortárs művészetben való megjelenése domináns eleme Juhász R. József legújabb His Master´s Voice című kiállításának, ami egyben a tárgyi és a vizuális kultúra archeológiájaként is értelmezhető. A múlt század első feléből és közepéről származó kovácsoltvas-szerkezetek, faintarziák, a még korosabb historizáló tölcsérek, a barokkos képkeret muzeológiai világába lépünk. Ám e tárgyak nem csupán a közelmúlt fennmaradt, porosodó és szuvasodó emlékei, eredeti rendeltetésüket feladva új szerkezet részeként kelnek életre. Nem mindennapi ez a társítás: a varrógép és a gramofon funkcionális egyesítése szerkezeti és formai szempontból is komoly kihívás, ám sokak számára azonnal irodalmi konnotációkkal szolgál – a varrógép a varrónők sanyarú sorsának kizsákmányoló eszköze. Ám mindezt most feledhetjük, hiszen a varrógép, mint pl. a SINGER márkájú, a művészet közvetítőjévé – szó szerint éneklővé – válik, a His Master´s Voice-mítosz, a lemezen őrzött hang válik hallhatóvá. Juhász R. József a száztíz éve létező márka egy lehetséges értelmezését kínálja, mégpedig emléket állítva a hangrögzítés, a hang és kép szinkronizálásának technikai vívmányainak. Bármennyire is csábító, ezúttal a varrógép nem a szürrealista képzettársítások világába vezet minket, de a dadaizmus talált tárgya vagy a szürrealisták által átalakított talált tárgy sem vezetne célba bennünket. A neodadaista törekvések már rokoníthatók Juhász szerkezeteivel, ám ez utóbbiból hiányzik a harcias avantgárd póz. Ami azonban közös bennük, s ez további művészek felé is nyitja az értelmezés lehetőségét – az a több esetben is tetten érhető IRÓNIA.

Juhász R. József a rá jellemző módón látványosan vállalja művé?szeti gyökereit. Néhány hónappal ezelőtt az érsekújvári Művészeti Galériában bemutatott His Mas?ter´s Letters cí,ű sorozatával a kassáki művészeti örökség iránti elkötelezettségét fogalmazta meg, mintegy visszatérve a vizuális költészet világába. A somorjai zsinagógagalériában bemutatott tárgyak viszont tagadhatatlanul kötődnek Juhász performer-tevékenységhez, elvégre a kiállítás címével azonos előadásának pillanatfotója is látható a táralton. A intermedialtás világában tevékenykedő akcióművész a szó-kép-hang-mozgókép-test-technika-mozgás összetett világát vetítette ki e tárgyakra. Jó bitzonyítékkal szolgál, hogy a „más kreativitás” művészete sem teljesen egységes, jelzi ezt az a hiányérzet, amit az interaktivitás modern technikai eszközének a mozgásunkat figyelő, arra reagáló szenzor hiánya kelthet. Helyét a múzeumi tárgyak, a technikatörténet iránti tisztelet, a társmű?vészetekkel szembeni előzékenység és a befogadó választási lehetősége veszi át. A tárlatlátogató nincs kész tények elé állítva, rajta múlik a befogadás teljessége. Ám ez a mozzanat, immár a posztmodern tapasztalat birtokában is az avantgárd művészeti világgal rokonítja Juhász R. József műveit. Egy lehetséges múltolvasatot kapunk ezen a kiállításon, a mai multimedialitás személetet kivetítve az egy évszázaddal korábbi korszakra. Juhász R. birtokában van az elmúlt műtörténeti periódus tapasztalatának, ezt bizonyítja a kiállítás és koncept egyik kulcsfontosságú eleme a mára emblematikussá vált cégér és reklám – a tölcséres gramofont hallgató kutya. E kultúrtörténeti toposz, a mi esetünkben a tömegkultúra termékének művész általi kisajátítása, ám csak mértékkel, nincs átírva, csak felülírva. A kiállítás üzenete: a személyes előadás, a művész közvetítő szerepe továbbra is nélkülözhetetlen és helyettesíthetetlen.

(Juhász R. József: His Master´s Voice – Egy lehetséges múlt. At Home Gallery, Somorja, 2008. május 5 – 30.)