Egy komáromi csavargó

Azt persze nem tudom, hogy a Komáromban élő Imely Károly mióta tervezgette, hogy utazó lesz, csak annyit tudok, hogy – leszámítva az élet csapásait, mert abból is kijutott neki – szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen kevés embernek adatik meg, hogy évtizedeken keresztül járja a nagyvilágot. Munkája révén Prágában annak idején volt alkalma találkozni a két cseh utazóval, Hanzelkával és Zigmunddal. A hivatalos kiküldetések mellett talán ez adta számára a végső lökést, hogy céltudatosan tervezze utazásait, és ne a véletlenre bízza a célállomások kiválasztását. A szerzőről azt is tudjuk, hogy bejárta az összes földrészt, egyedül az Antarktiszt hagyta ki, de korántsem mondott le róla. Az még az álmai közt szerepel.

Talán nem véletlen, hogy Imely Károly szívéhez éppen Közép- és Latin-Amerika áll legközelebb. Hiszen kit ne izgatna a maják, az aztékok, a kecsuák és az inkák egykori földje, az ősi kultúrák és a civilizáció keveredése, a titokzatos őserdők, az Andok hegyvonulata vagy mondjuk a bábeli nagyváros, Mexikóváros? S mivel ezt a kontinenst keresztül-kasul bejárta, kézenfekvő, hogy éppen két latin-amerikai útját foglalta össze egy könyvbe, amely a múlt év végén látott napvilágot.

Hogy mégis miért Latin-Amerika? Talán azért, mert, mondja a szerző, az emberi civilizáció történelmének tanulmányozása közben figyelemre kell méltatni minden olyan kultúrát, amely a civilizáció fejlődéséhez hozzájárult. Nemcsak az egyiptomi birodalom, a görögök, a kínaiak vagy Róma alapozta meg mai fejlett világunk arculatát, de (bár sokszor elfeledkezünk róla) nagy szerep jutott ebben a Kolumbusz előtti Amerika indiánjainak is. Imely nem tagadja, hogy mély nyomot hagytak benne India éhező gyermekei vagy Kambodzsa mérhetetlen szenvedése, ahol három hónappal a Pol Pot-rezsim bukása után járt, és a legáldozatkészebb teremtménynek az orosz szegény embert tartja, ám a nagy szerelem mégis Latin-Amerika, amely ellentmondásaival együtt is maga a földi paradicsom. Amiről nekünk, európai embereknek jobbára csak klisék jutnak az eszünkbe.

Imely Károly szép képeskönyvet állított össze latin- és közép-amerikai kalandozásairól. A nagy felfedezések kora természetesen évszázadokkal ezelőtt véget ért, ezzel a szerző is tisztában van, de azért van még felfedeznivaló ma is ezen a távoli földrészen. Az utazó ráadásul mind a tizenhárom meglátogatott országról fontosnak tartott egy rövid történelmi összefoglalót adni. Ezekhez kapcsolódnak a személyes kalandok, a természeti környezet, a helyi népszokások és emberek leírásai. Megtudjuk például, hogy Asunción a világ legolcsóbb városa, hogy miért nevezik Bogotát Dél-Amerika Athénjének, hogy ezen a földrészen még ma is élnek olyan indián törzsek, akik nem láttak fehér embert, hogy a Titicaca-tavon nádból készült szigeteken élnek az emberek, hogy helyenként miért nem tanácsos letérni az országútról, vagy melyik az a főváros, ahol éjszakára leoltják a villanyt. Sok ezer kilométeren követhetjük az utazót: vonaton, hajón, csónakon, terepjárón és persze gyalog.

Kár, hogy a szerkesztő enyhén szólva lazán kezelte a szöveget, így a kötetben meglehetősen sok a nyelvi pontatlanság és hiba. Ezekért talán némileg kárpótolják az olvasót a gyönyörű színes felvételek és az eredeti, a helyszínen megélt történetek, amelyekből nem hiányzik a humor.