Egy hazai magyar dráma – és a téboly

JUHÁSZ KATALIN

Az Irodalmi Szemle októberi számának tematikus blokkja a tébolyról szól. Mivel az írókat, költőket a „népnyelv” gyakran szent őrülteknek nevezi, a téma – úgymond – adja magát. A lap szerkesztői tudományos igénynyel szedték össze filozófusok, színikritikusok, irodalomtörténészek írásait a témában. Olvasható néhány eklatáns példaként kínálkozó szerző (Sylvia Plath, Csáth Géza) műveivel foglalkozó tanulmány is.

A lapszám gerincét egy új hazai magyar dráma, Forgács Miklós Áruló vagy, Halász! című műve adja. A szerzőnek (lapunk egykori munkatársának) ez az első közlése hazai magyar irodalmi folyóiratban. Rendező szakon végzett a pozsonyi színművészetin, jelenleg a kassai Thália Színház dramaturgja. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy írás közben már látja is szereplőit a színpadon, és tudja, mi kell a közönségnek. „Ebben a darabban minden nyelvből van. Forgács egyedül a nyelv teremtő erejére támaszkodva hoz létre mindent. Ez a bizonyos teremtő erő pedig – drámáról lévén szó – a kimondott szó, a beszéd teremtő ereje. A nyelv a testre, illetve a testi folyamtokra korlátozódik és kopírozódik, így a beszéd minden teremtő és többletereje ellenére is azonos önmagával: maga sem több, mint testi folyamat, a test mélyéről születő, feltörő áradás” – olvasható a szerkesztői előszóban.

A keddi pozsonyi lapbemutatón kiderült, hogy az egyébként rendkívül közvetlen, élvezetesen sztorizó Forgács Miklós mennyire eltávolítja magától saját darabját. Az est egy pontján olyan benyomást keltett, mint aki feladatul kapta egy mű megrendezését, amelyet szerinte lehetetlen színpadra állítani. Mintha egy „tébolyodott író” darabjából kellene előadást csinálnia. A rendezők ilyenkor gyakran hosszas vitákat folytatnak a szerzőkkel, hogy elmagyarázzák nekik a nyilvánvaló tényt: ami „papíron” működik, nem biztos, hogy színpadon is megállja a helyét. Forgács Miklós, aki bevallottan inkább képekben gondolkodik, mint hús-vér emberekben, ezen az estén önmagának és a közönségnek magyarázta el ezt az ellentmondást. Szerinte inkább filmet vagy számítógépes játékot kellene készíteni drámájából, amelyet egyéként két alkalommal már játszott Kassán a Teatrovás független színházi kezdeményezés. Az egyébként hatszereplős darabot ketten adták elő: maga a szerző és Cibula Péter színész.

Az Áruló vagy, Halász! Grendel Lajos egyik korai novellája alapján (Egy este Amerikában, 1979) született. Forgács Miklóst 25 éve foglalkoztatta a szöveg, amelyet végül trambulinnak használt saját élményeinek megfogalmazásához. Az est végén a pozsonyi HomoDram csoport két tagja felolvasószínházi formában mutatott be egy jelenetet a darabból, bizonyítva annak színpadra alkalmazhatóságát. Kíváncsian várjuk, milyen jövője lesz Forgács „szóözönének” a színház világában.