Egy hagyomány újraéled

Több mint egy évtizedes szünet után mától három napon keresztül ismét a népművészet ünnepe lesz Zselízen. A jubileumi, 40. Országos Népművészeti Fesztivált társrendezőkkel karöltve a Csemadok Országos Tanácsa rendezi.

Takács Andrást, folklórmozgalmunk hazai nagy öregjét arról kérdeztem, miképpen fogadta, hogy a zselízi fesztivál, melynek születésénél ott bábáskodott, és amelynek évtizedeken keresztül tevékeny résztvevője, szervezője volt, most újraéled. „A fesztivál szervezésébe ugyan már nem kapcsolódtam be, nem kaptam felkérést, ettől függetlenül nagyon örülök, hogy a szervezők a felélesztése mellett döntöttek – mondta a jeles néprajzkutató, koreográfus. – Nagyon gazdag a program is, legalább anynyira, mint a múltban volt.

Elsősorban azért tartom fontosnak, hogy újra lesz népművészeti fesztivál Zselízen, mert minél nagyobb hatókörű – járási, kerületi, országos méretű – az a fórum, amelyen folklórcsoportjaink bemutatkozási lehetőséget kapnak, annál nagyobb mozgatóerőt is képvisel. Azok az együttesek, amelyek egész évben dolgoznak, készítik a műsorukat, és nem csupán a néptáncegyüttesekre, hanem az éneklőcsoportokra, zenekarokra is gondolok, szeretnek közönség elé is jutni. Egy ilyen nagy jelentőségű fesztiválon fellépni pedig érdemnek számít, rangot jelent. Másrészt egy népművészeti fesztiválnak nem csupán a fellépőket illetően van fontos szerepe, hanem országos viszonylatban, a nemzet- vagy a nyelvközösséghez tartozók tekintetében is. Hiszen például Gombaszögön nem csak azért volt 40-50 ezer ember egy rendezvényen, mert meg akarták nézni a műsort. Természetesen ez volt a fő célok egyike, a másik viszont az, hogy találkozzunk, beszélgessünk, véleményt cseréljünk. Az ilyen jellegű fesztiváloknak óriási megtartó erejük is van. Megfigyelhető, hogy a Rozsnyói járásban mennyivel lejjebb húzódott a nyelvhatár, mióta nincs Gombaszög, és ugyanezt mondhatnám Zselízzel kapcsolatban is. Ahol felszámoltuk a jelentős rendezvényszínhelyeket, vagy a rendezvény jellegét próbáltuk módosítani, ott bizony ez a jelenség mindenütt nyomon követhető. Bár őszinte szívvel örülök annak, hogy az utóbbi 10-15 évben több helyszínen is jelesen teszik a dolgukat egy-egy rendezvény szervezői, nekem mindig nagyon fáj, ha valamelyik addig jól működő testület vagy helyszín megszűnik. Ezért örülök annak, hogy újra lesz Zselízen fesztivál, és bízom benne, hogy a közönség is visszatér.”