Dés László lemezei

Dés László a magyar könnyűzene egyik élő legendája. A közelmúltban két cédéje került a boltokba, két fajsúlyos darab, rovatunkban ezeket mutatjuk be, az elsőt a szerző szemszögéből.

Metszetek – Egy hét Pesten és Budán (filmzene)

„Zeneszerzőként utoljára húsz évvel ezelőtt dolgoztam Makk Károllyal, az Egymásra nézve című filmben. Akkor nagy merészségnek tűnt, hogy Karcsi egy fiatal zenészt kért fel. De ő tudta, mire volt szüksége, és a közös munka remekül ment. ĺgy hát örültem, amikor húsz év után újra úgy gondolta, velem szeretne dolgozni. Két idős ember drámája a film, megterhelve a múlt bűneivel, árulásaival, és a mai Magyarországra jellemző zavaros, a szocializmusból araszoló korai kapitalista viszonyokkal. Sok finoman árnyalt, érzékeny jelenetből áll össze a történet. A zenének ezt kellett követni, segíteni, ellenpontozni. Csak a munka során derült ki számomra, hogy mekkora anyagról van szó. Kétféle módszert alkalmaztam a film zenéjének megírásakor és a felvételek során. A filmzene egy részét otthon másodpercre kidolgoztam, de bizonyos jelenetekhez csak a témákat, motívumokat írtam meg laza szerkezettel, és a stúdióban a zenésztársaimmal képre zenélve vettük fel. Ez egy nehéz, koncentrált feladat, hiszen nekünk, muzsikusoknak nemcsak egymásra, hanem a monitoron futó jelenetre is figyelnünk kellett. Sok és sokféle zene szerepel a filmben, de a mozi természetéből adódóan többnyire rövid részletekben. A kísérőzenék felvétele után rögtön önálló darabként is rögzítettük az egyes témákat. Jó hangulatban, felszabadultan dolgoztunk, úgy gondolom, ez érződik a felvételeken.” Dés László

Dés – Snétberger Concert 2003

A duó tíz évvel a legendás Trio Stendhal búcsúkoncertje után alakult. Azóta mindketten nagy utat jártak be a zene különböző területein; szerzőként, szólistaként egyaránt.

Játék, feszültség és lírai szépség bensőséges, személyes hangon. A sorrend, a hangsúlyok, a színek persze változhatnak – akár egyetlen kompozíción belül is – valami azonban állandó: a tartalom és a megformálás költői igényessége. Abban nincs semmi szokatlan, ha egy verseskötet kelti ezt a benyomást. Abban már sokkal inkább, ha egy dzsesszprodukció, egy olyan műfaj, amelyről inkább az absztrakció, a dinamika, az érzékiség, de legfőképp a hangszeres improvizáció jut az eszünkbe, nem pedig a költészet. Ez utóbbi olyan ritka és kivételes élmény a dzsesszben, amelyet csak kivételes adottságokkal rendelkező muzsikusok képesek létrehozni. Ehhez ugyanis nem csupán egy hangszert, egy stílust, egy műfaj zenei nyelvezetét kell nagyon ismerni, hanem a felfedezés kockázatát is vállalni kell, hiszen a zene a felszín mögé is hatolhat. Kétes kimenetelű kaland ez, és persze kihívás is azok számára, akikben elegendő igényesség és kurázsi van a vállalkozáshoz. Ahhoz, hogy eddig merészkedjen valaki, elengedhetetlen alapfeltétel, hogy igazi művészi érzékenységgel rendelkezzék. Ha mindez együtt van, akkor magatartássá válik a zene és öntörvényűvé. Erre vállalkozott Dés László és Snétberger Ferenc. (Tom-Tom Records)