D’Artagnan Komáromban

Verebes István rendezésében holnap 19 órai kezdettel mutatják be a Dumas-regény alapján készült Három a testőr című zenés előadást a Komáromi Jókai Színházban. D’Artagnan szerepét a színház frissen szerződtetett, Erdélyből származó színésze, Tyukodi Szabolcs játssza.

Hogyan kerültél a színház, a színjátszás közelébe?

Egy kisvárosból, Zilahról származom, ahol nem ért túl sok kulturális hatás, mégis már gyerekkoromtól erre a pályára készültem. Akkoriban inkább a filmekből inspirálódtam, túl sokat nem jártam, nem járhattam színházba. Főleg a szatmárnémeti és a nagyváradi színház előadásait láttam. Ez a két társulat fordult meg legtöbbször Zilahon, és nagyrészt – a helyi közönség igényeinek megfelelően – operetteket játszottak. Leginkább a szatmáriakat szerettem, ők színvonalas színházat csináltak. Több helyen is lehet Erdélyben színészetet tanulni, én Kolozsvárt választottam, mert országos viszonylatban is elismert színháza van. Életem eddigi legszebb éveit töltöttem ott. Hatházi András osztályába jártam, akit nagyon jó szakembernek és pedagógusnak tartok. A főiskola után a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződtem.

Mennyire érezhető az erdélyi magyar színjátszáson a román színházi szemlélet hatása?

Tompa Gábor igazgató sok román rendezőt hívott Kolozsvárra, így természetesen érezhető volt a román színház hatása. Ezt jó dolognak tartom, mivel két, alapjaiban eltérő színházi felfogás tud így találkozni. A szövegcentrikus magyar szemléletbe beleszövődhet a román játékosság, vidámság, pajkosság. Egy román kolléga mondta Kolozsváron, hogy nagyon tiszteli a magyar színház precizitását, de szerinte hiányzik belőle az élet. Erdély azonban mindig is a nyugat felé tekintett, míg Románia inkább a Balkán része volt. A románokban megvan a mediterrán virtus, ami a színházi szemléletükben is tetten érhető.

Miért pont Komáromba szerződtél?

Váltani akartam, de az erdélyi színházakat jól ismerem, így egyik sem jelent nagy kihívást, Magyarország pedig sohasem vonzott. A kassai Tháliában játszik három volt erdélyi kollégám; amikor meglátogattam őket, láttam, hogy ez a Felvidék egész jó hely. Többen ajánlották a Jókai Színházat, így kerültem Komáromba. Szeretem ezt a várost, csak hiányzik a nyüzsgés: a net-kávézók este bezárnak, kevés jó filmet játszanak a moziban. Mindez először kicsit fura volt, főleg, ha az ember előtte évekig élt Kolozsváron.

Rögtön főszerepben mutatkozol be az itteni közönségnek...

Nagyon jólesik a bizalom, és remélem, meg tudok felelni az elvárásoknak. D’Artagnan egy tiszta ember, aki elindul meghódítani a világot. Bátorságának és apja jó tanácsainak köszönhetően ez sikerül is neki, miközben végig őszinte és ártatlan tud maradni. Becsületes, de a politikai intrikák áldozatává válik. Ez D’Artagnan a regényben. A mi előadásunkban azonban kicsit minden érdekesebb. Egyszerűbb is, érthetetlenebb is. Talán bennem is megtalálható valami D’Artagnanból. Például én is nekivágtam a nagyvilágnak.