Csodálatos találmány a számítógép...

Felesleges lenne az internet előnyeit ecsetelni, hiszen manapság nagyon sokan használják a világhálót munkájukhoz, vagy szabad idejükben kíváncsiságuk kielégítésére, ismereteik bővítésére, illetve szórakozás céljából. Számítógép nélkül már szinte elképzelhetetlen egy cég vagy iroda működése, s a számítógéphez a net is hozzátartozik. Persze, kérdés, milyen arányban használják ezt a csodát az alkalmazottak magáncélra. Hisz a szabad percekben megvan a lehetőség a szörfözésre, s az ember olykor – munkája rovására – belefeledkezik az áramló információk fogadásába. De mondjuk azt, hogy ez ritkán fordul elő, s mondjuk azt is, hogy a munkahelyi számítógépeken döntő részben szakmai és hivatalos okokból barangol az ember az interneten. S mondjuk, hogy ugyanez vonatkozik az elektronikus levelezésre is. Egyes országokban tilos a magánlevelek küldözgetése, ám ez felettébb nehéz kérdés, mert az emberi jogi charta nem engedi, hogy bármiféle munkaadó belenézhessen alkalmazottai postájába, ez ugyanis a személyi jogok megsértését jelentené. Ha tehát valakit elbocsátanak munkahelyéről, mert a hivatalos levelekkel szemben aránytalanul sok magánlevelet továbbít az elektronikus postával, bírósághoz fordulhat, s nagy az esélye, hogy szép summát inkasszálhat volt főnökétől szabadságjogainak korlátozása címén.

Nálunk is nagyon fontos és jelentős munkaeszköz a számítógép, másrészt pedig érdekes, sőt izgalmas játékszer. Főleg, ha agyba-főbe hozza a sok primitív és felesleges mailt. Persze, erről nem maga a számítógép tehet, hanem a kezelője. Sokszor tréfás és ötletes képeket vagy vicceket küldenek egymásnak az emberek – s ez még megbocsátható lenne. Sokkal bosszantóbb, amikor olyan küldemények érkeznek, amelyek arra szólítják fel a levél fogadóját, hogy továbbítsa azt 5-10 vagy még több ismerősének – ellenkező esetben nagy szerencsétlenség éri! Persze, ha továbbítja, óriási szerencse vár a küldőre. Csak dühöngeni tudok az olyan bugyuta figyelmeztetésen, hogy „ha 24 órán belül 5 címzettnek továbbítod a levelet, 5 napon belül nagy szerencse ér. Ha 10 címzettnek, akkor 3 napon belül ér a szerencse, ha 20 címzettnek, akkor már holnap, s ha 30-nak, akkor még ma!” És sajnos sokan képesek ráharapni az ilyen ócska trükkre, nem tudatosítva, hogy minden egyes küldeménnyel az eredeti levél szerzőjének bankszámláját gazdagítják. De hát ki ne szeretné, ha „még ma” nagy szerencse érné?!

Egy másik csali a szex. Pikánsabbnál pikánsabb fotók, képaláírások s egyéb szövegek köröznek világszerte. S ezek javarészt hasonló utasítással végződnek, mint a fenti esetben, csakhogy itt nem a „nagy szerencse” a tét. Ezeknek az e-maileknek a szerzői azt találták ki, hogy ha a levél fogadója nem továbbítja bizonyos számú ismerősének a küldeményt, egy vagy fél évig (attól függően, hány személyre szólt az utasítás) nem lesz része szexuális élvezetben.

Félelmetes, hogy egyesek mit ki nem agyalnak! Nemrég arra figyelmeztetett egy levél jóindulatúan, hogy mostanában szélhámosok telefonálgatnak a mobiltelefonok tulajdonosainak, műszaki szakemberként jelentkeznek be, feltesznek néhány gyakorlati kérdést, közben pedig rákapcsolódnak a hívott vonalra, s attól kezdve a mobiltelefon tulajdonosának számlájára telefonálgatnak. „Küldd tovább ezt a mailt minden mobiltulajdonos ismerősödnek, ne hagyd, hogy bárki is áldozata legyen az ilyen szélhámosoknak.” (Hahaha!)

Kaptam már olyan levelet, amellyel anyai érzéseimre, máskor keresztényi magatartásomra, a betegségektől, háborútól és más viszályoktól való félelmeimre akartak hatni. A levelek végkicsengése: fogjunk öszsze mi, józanul gondolkodók, s tudassuk másokkal is hozzáállásunkat.

Sohasem továbbítom ezeket a maileket, kifejezve vele, hogy nem értek egyet szerzőjükkel. Biztos vagyok benne, hogy nem ezeken a leveleken múlik a szerencse, az egészség, a béke, a biztonság, a lelki nyugalom... S nem vagyok hajlandó azoknak a vagyonát gyarapítani, akik éppen a legfőbb értékeket megcsúfolva próbálnak visszaélni mások bizalmával, hiszékenységével, segítőkészségével és jóindulatával, esetleg naivitásával.