Csehektől kapott filmszerepet

Először Hamlet híres monológjával, a Lenni vagy nem lenni?-vel kápráztatta el főiskolai osztályvezető tanárnőjét. Mérlegelő intellektusával egy színészmesterség-órán úgy vonta be a dán királyfi(angolul megfogalmazott) gondolatait, hogy Emília Vášáryová sem a fülének, sem a szemének nem akart hinni. Másodjára a pozsonyi Nemzetiben, a Fanny és Alexander című Bergman-film színpadi változatában, egy jiddis nyelven előadott nehéz, de különleges, szép dallal lepte meg szeretett tanárnőjét. Izmael szerepében Uzsák Dávidnak több neves kollégája elismerését sikerült kivívnia. Élete első színházi szerződése mégis Zsolnához köti. 

Meg sem fordult a fejében, hogy ha vidéki társulatnál kezd, nehéz lesz visszakerülnie a fővárosba? 

Sokat és sokfélét akartam játszani jó rendezőkkel és jó partnerekkel. Nekem most ez a legfontosabb. Tanulni és tapasztalni. Nagyon jól érzem magam Zsolnán. Nem olyan nagy a társulat, mint a Nemzetiben, ráadásul típusban is eltérőek vagyunk, így mindenki több feladathoz jut. Szeretem a várost. Az anyukám is szeret oda járni hozzám. 

Kollégái gyorsan megjegyezték a nevét? 

Elsőre el sem tudták olvasni. Van egyébként egy horvát lány is a társulatban. 

Önről tudják, hogy magyar? 

A színházban igen. Hallják, ha az anyukámmal vagy a barátnőmmel beszélek telefonon. Legutóbb épp a színház fotósa kérdezte csodálkozva, rám mutatva, hogy: „Ő magyar?” A kiejtésemből ugyanis senki nem jön rá. 

Rosszízű megjegyzés elcsattant már a háta mögött? 

Zsolnán? Egyszer sem! 

Van egy másik élete is. Pozsonyban, a Nemzetiben. 

Ott eddig öt előadásban kaptam szerepet, de ebben az évadban már csak háromban fogok játszani, a többit leveszik a műsorról. 

Melyiket sajnálja a leginkább a három közül? 

A Fanny és Alexandert. A dal miatt. Azt nagyon szerettem. De az is büszkeséggel tölt el, hogy bekerültem az Elit társaságba, amely a kommunizmus bukását követő évek eseményeit és a titkosrendőrség praktikáit mutatja be. Remek előadás. 

Februárban Szentpéterváron, a Tovsztonogov Színházban vendégszerepeltek vele. Izgalmas helyzet lehetett, hiszen a vörös csillag láthatatlanul is ott világít a színpadon. Az egykori szovjet elvtársak közül pedig többen is ülhettek a nézőtéren. 

Mindannyian izgultunk az előadás előtt. Csehországban több helyen játszottuk már a darabot, a végén mindenütt állva tapsolt a közönség, mint Pozsonyban. Szentpéterváron csak pár ember mert állva tapsolni. Az előadás utáni fogadáson ott volt a csehnagykövet. A múlt rendszer elöljárói közül szerinte is sokan ott lapítottak a nézőtéren. Ilyen erős társadalombírálattal átitatott előadás, mint az Elit társaság, nem szerepel a Tovsztonogov Színház repertoárján. Szentpétervár egyébként gyönyörű város. A képeslapok sem adják vissza a méltóságát. Ami viszont még ennél is nagyobb meglepetés volt számomra: rengeteg emléktárgyon Vlagyimir Putyin arcképe vagy izmos felsőteste díszeleg. 

Nemrég fejeződött be a Zdeněk Jiráský rendezésében készülő Kryštof című cseh történelmi dráma forgatása. A film cselekménye az 1948-as februári fordulatot követő időszakban játszódik, amikor egyetemisták egy csoportja a Šumava erdein keresztül akar Nyugatra szökni. Hit, remény, áldozat. Ez a film jelmondata. 

Harmadéves voltam a színművészetin, amikor először hívtak válogatásra. Mondták, hogy lesz ez a film, s bár még nincs meg a szükséges pénzösszeg, elkezdték keresni a szereplőket. Aztán múltak az évek, és el is feledkeztem az egészről. Tavalyelőtt decemberben írtak, hogy menjek Prágába, castingra. Ahogy olvastam a szöveget, hirtelen minden mondat ismerős volt. Nem tudtam ugyanis, hogy ebbe a filmbe hívtak vissza. Nagyon jó válogatáson vettem részt. 

A történet egyik szála a kommunisták K akciója, a szerzetesi rend feloszlatása. 

Kryštof, a film főszereplője szerzetesnek készül. A brutális politikai hatalom elől menekült a rendbe. Bátor, elszánt fiú, aki fiataloknak segít átjutni a csehszlovák–német határon. Ismeri a tájat, a határövezetet. Cyrillként én is szökni készülök, mint prágai egyetemista. Egy falusi kocsmából menekülök lőtt sebbel a karomon, Kryštof támogatásában bízva. 

Párkányi gimnazistaként szerette az ilyen történelmi drámákat? 

Sokat változott az érdeklődési köröm az elmúlt években, de akkor, tizenévesként még másfajta történetek kötöttek le. Csillagok háborúja, Harry Potter, később a Ponyvaregény, a Bosszúállók. Mindenevő vagyok ma is. Nem műfajok, hanem minőség szerint válogatok. 

Ez az új cseh film milyen helyzetek elé állította? 

Sokszor forgattunk nagy hidegben, erdőben. Rengeteget fáztam. De jó volt a rendező, nagyszerű a stáb. Vacogva is jól éreztem magam. 

Magyar színésznők is játszanak a filmben. 

Bandor Évával most, ezen a forgatáson találkoztam először. Az ő anyukája és az én nagymamám barátnők voltak Párkányban. Együtt jártak templomba. A nagymamám már sajnos nem élhette meg, hogy a sors összehozott Évával, biztosan örült volna. Kryštof apja fogorvos a filmben, lőtt sebbel kerülök a rendelőjébe, Éva pedig az ő asszisztense, de több van köztük, mint munkakapcsolat. Borbély Alexandra a szerelmi szálat képviseli a filmben. Kryštof miatta hagyja ott a rendet. 

Vele is van közös jelenete? 

Nem árulhatok el többet, csak annyit, hogy egy moziban találkozom vele. „Milyen kár, hogy nincs közünk egymáshoz a történetben!” – mondta Alexandra a rendezőnek, miután megismerkedtünk a forgatáson. Zdeněk Jiráský azonnal beékelt nekünk egy rövidke epizódot. 

Hogyan kerül ez a néhány prágai egyetemista a Šumavába? 

Őszi munkára megyünk busszal, s közben döntjük el páran, hogy átszökünk a határon. Eredetileg a barátnőm is velünk tartott volna, csak a szülei nem engedték el. A két főhős, Kryštof és Cyrill egymás ellentétei. Kryštof istenhívő, zárkózott fiú. Cyrill ateista, bátor, belevaló srác. Néha ugyan elbizonytalanodik, de megy tovább a maga útján. 

Milyen nyelven beszél a filmben? 

Szlovákul. De azért párszor csehül is megszólalok. 

Korábban is állt már kamera előtt, csak nem játékfilmben. 

Főiskolai vizsgafilmbe többször is hívtak, de játszottam már sorozatban is. A Vadlovakban. Még főiskolásként. Én voltam Richard, a történetbeli lovas tanya tulajdonosának svájci unokaöccse. Hét epizódban voltam. Meghalt a nagybácsim a történetben, és én mentettem meg a birtokot a csődtől. 

Ez a cseh film jóval nagyobb fogás. 

Óriási szerencse kellett hozzá. A castingon ugyanis nem elég a tehetség. Odaállítanak a potenciális partnered mellé, hogy illetek-e egymáshoz. Ha nem, köszönik szépen, kiestél a pakliból. De még az is fontos, hogy beleillesz-e a történetbe. Az egész lényeddel. 

Mi volt a legmegerőltetőbb a forgatáson? 

A sok utazás. Nyugat-Csehország Zsolnától is, Pozsonytól is messze van. Fárasztó volt a sok autózás, vonatozás. De lassan vége az évadnak, most majd kipihenhetem magam. Születésnapi ajándékként londoni utat kaptam a barátnőmtől. Természetesen együtt utazunk. 

Visszamegy oda, ahol egykor fél évet töltött? 

Rengeteget tanultam Londonban. Szakmailag és nyelvileg egyaránt. Előtte soha nem voltam olyan sokáig távol otthontól. Úgy kellett talpon maradnom egy számomra idegen környezetben, hogy senki ismerős nem volt a közelemben. Húzott is vissza régóta a szívem. A brexit számomra tragédia. Nagyon megkeseríti a kapcsolatomat Angliával. Szerettem ott élni. Senkit nem érdekelt, honnan jöttem. Mutasd meg, mit tudsz, s majd megmondjuk, mennyit érsz! Azóta rájöttem: sikerélményt bárhol megélhet az ember. Zsolnán is. 

Nem érez semmiféle elvágyódást? 

Zsolnáról? Egyelőre nem. Nem ültettek kispadra, sokat játszom. Jó lehetőségeket kapok. Számolnak velem. Pozsonyban élni nyilván kényelmesebb lenne, de ha most leszerződnék a Nemzetibe, mi lehetne a további célom? Onnan hova mehetnék? Ráérek. Nem sietek. Ambícióim persze így is vannak. Egy jó sorozatban szívesen vállalnék szerepet. De egy jó angol sorozatban, ha már beszélem a nyelvet. Vagy egy nagy musicalben. Mert énekelni is szeretek.

A szerző a Vasárnap munkatársa