Ha bekavar a múlt az életünkbe…

Két éve már, hogy válogatásra hívták. Akkor találkozott először Miloslav Lutherrel. Addig csak névről ismerte. Hallott a filmjeiről. Felejtsétek el Mozartot, Át a Dunán, A kegyelem angyala, Szökés Budára. Azt is tudta, hogy legendás alkotóval lesz dolga.

„Nem fűztem sok reményt a filmhez – közli őszintén. – A forgatókönyvet nem küldték el, csupán egy rövidke leírást a szerepről. A történetről semmit nem tudtam, csak felvázoltak egy helyzetet előttem. A kolléganővel, akit ott láttam először, egyáltalán nem illettünk egymáshoz. Mindketten furán éreztük magunkat. Egyértelmű volt számomra, hogy ebben a párosításban egyikünk sem azt nyújtotta, amit a rendező elvárt tőlünk. Úgy mentem haza, hogy el is engedtem az egészet. Sok mindentől függ, hogy megkapod-e a szerepet, vagy nem. Lehetsz nagyon jó színész, ha lepattan rólad a megformálandó karakter, vagy a már korábban kiválasztott partnerrel nem kerülsz közös hullámhosszra. Amúgy sem szoktam reménykedni egy-egy cas-ting után. Megnéznek, aztán döntenek. Jó esetben jelzik, hogy ez most nem jött össze, talán legközelebb. Itt izgalmas volt belegondolni, hogy milyen jó lenne Lutherrel dolgozni. Pedig első látásra elég szigorúnak tűnt. Hogy amögött pontosság és precizitás rejlik, arra csak később, már a forgatáson jöttem rá.”

A rendező ugyanis nem mondott le Uzsák Dávidról. Csak éppen nem azt a szerepet osztotta rá, amelyre első körben behívta. A válogatás második körére, ha volt egyáltalán, nem is emlékszik a párkányi gimnázium egykori növendéke. Rég volt, ha volt, és nem egy válogatáson megfordult azóta. Amint bizonyossá vált, hogy játszani fog a filmben, közölték is vele, hogy Jozef Javora szerepét kapta benne.

„Kellemes érzés volt, hogy a rendező ragaszkodott hozzám, és hogy a Kryštof című történelmi dráma után, amelyet cseh–szlovák koprodukcióban forgattunk, most egy egészen más karaktert formálhattam meg. Tavaly nyáron egy egész hónapom erről szólt. Augusztusban csak az Alvó számla foglalkoztatott. Amikor meghallottam a film címét, elsőre egy bankreklám jutott róla az eszembe. Később aztán, ahogy olvastam a forgatókönyvet, nagyon izgalmas történet bontakozott ki előttem. Miképpen befolyásolja a múlt a jelent, mennyire kavarja fel az életünket az az erkölcsi dilemma, amivel igazából majd az utódainknak kell szembenézniük.”

1939 és 1945 között játszódik az új Luther-film cselekménye. Azokban az években, amikor a kapzsiság, a hatalomvágy, az embertelenség szedi áldozatait, és amikor szabad préda a zsidók vagyona, s bárki meggazdagodhat belőle.

„Egy zárkózott, jelleméből nem sokat mutató hivatalnokot játszom a filmben. Magatartásából, viselkedéséből kiérződik, hogy nem tud azonosulni a fennálló rendszerrel, mert nem ért egyet a körülötte zajló eseményekkel. Félti is a pozícióját. Nem adja a világ tudtára, hogy miről mi a véleménye. Később aztán fokozatosan megnyílik. Olyan helyzetbe kerül, ahol jobban elengedi magát, és már nevetni is tud. Színesebbé válik a karaktere. Kellemes változást tapasztalunk nála. Felesége van, gyerekük születik, de épp ezzel válik bonyolulttá a kapcsolatuk. Nem egyértelmű ugyanis, hogy kitől van a gyermek. A férjtől vagy egy magas rangú náci tiszttől? Tőle kap ugyanis egy nagyobb összeget a felesége – alvó számlán. Mindez a múltban zajlik. A jelenben már a fiamat és az unokámat látja a néző. Nagyot ugrunk az időben. Ferko Kovár alakítja a fiamat, Richard Autner az unokámat. Én, a nagyapa akkor már nem élek. Két kapocs van köztünk. A számla és egy festmény.”

Miloslav Luther minden színészével szemben komoly igényeket támaszt. Magasak az elvárásai.

„Tudtam, miben vagyok erős, és mit értékel bennem a rendező. Tűpontosan beállított minden apró részletet, pózt, de még a szempillantásokat is. Fordítsd kicsit jobbra a fejedet, a kezedet csúsztasd odébb egy picit! Minden mozdulatnak külön jelentőséget adott. Ez engem egyáltalán nem fékezett a játékban, gyorsan beletanultam. Ilyesmivel nem időztünk egy percig sem. Ő pedig értékelte ezt. Láttam, hogy elégedett velem.”

Két felvétel között ki is szaladt egyszer a száján, hogy: „Nagyon ügyes ez a gyerek!” Ami aztán eljutott Uzsák Dávid fülébe, és meg is nyugtathatta abban a tudatban, hogy jó irányba tart a figurával.

„Örülök, hogy bírtam a tempót, és követni tudtam a rendező elvárásait, és hogy mindent félretéve hagytam irányítani magamat. Évekkel ezelőtt e tekintetben sokkal érzékenyebb voltam. Ha ugyanis a rendező elégedetlen valamivel, és nem tartja igazán jónak, azt nagyon magára tudja venni a színész. Rágörcsöl, és akkor annyi! Abból az érzelmi állapotból már csak nagy erőfeszítések árán tud kilábalni. A Kórház című sorozat forgatása során sokat fejlődtem ezen a téren. Rugalmasabban reagálok az instrukciókra. Ha látom, hogy a rendező bízik bennem, sokkal könnyebben követem a velem szemben támasztott elvárásaiban. Ha tudom, hogy a lehető legjobbat akarja kihozni belőlem, lazán, fenntartások nélkül fogadom az észrevételeit.”

Külön öröm volt számára az Alvó számla forgatásán, hogy több itthoni magyar színészkollégájával találkozhatott a kamera előtt. Derzsi Rékával, Szabó Viktorral, Bandor Évával.

„Évával már a Kryštof című filmben is volt közös jelenetünk. Nagyon szeretem a kisugárzását, a személyiségét. Az anyukája és az én nagymamám barátnők voltak, együtt jártak templomba. Ha Évával találkozom, a nagymamám alakja is azonnal megjelenik előttem.”

A szerző a Vasárnap munkatársa