Cannes - politikai tüntetés az algériai versenyfilm miatt

A beszivárgó tiltakozóktól tartva az újságírókat már a reggeli sajtóvetítés előtt a megszokottnál szigorúbban átvizsgálta a biztonsági szolgálat, az üdítős üvegeket mindenkitől elvették, a környéket pedig hermetikusan lezárták.

Az algériai-francia rendező, Rachid Bouchareb Hors-la-loi (Törvényen kívül) című politikai thrillerje három testvér történetén keresztül dolgozza fel a heves vitákat kiváltó és tabutémákkal teli algériai-francia viszonyt, a harmincas évektől Algéria 1962-es függetlenségéig. A Párizsban játszódó történet az Algéria függetlenségéért fegyveres harcot folytató algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Franciaországban élő tagjainak küzdelmét - egy család történetén keresztül - a francia állami szervek ellen folytatott nagyon kegyetlen, de igazságos forradalmi mozgalomként mutatja be.
A belga-algériai-francia koprodukcióban készült alkotás hivatalosan Algériát képviseli a filmfesztiválon, és a rendező egyértelműen az algériai történészek felfogása alapján készítette el filmjét. A több mint kétórás alkotásnak az alig hat percig tartó kezdő jelenete váltotta ki a tiltakozást: 1945 májusában a második világháború végének ünneplése az akkor még Franciaországhoz tartozó algériai Szétif városában a függetlenséget követelő nemzeti tüntetéssé alakult át. A függetlenségpárti megmozdulásra adott válaszként a francia történészek szerint 15 ezer, algériai kollegáik szerint 45 ezer algériait ölt meg a francia hadsereg, s mintegy száz európai állampolgár is életét vesztette a mészárlásokban. A történészek a szétifi harcokat tekintik az algériai függetlenségi mozgalom első jelentős eseményének.
Cannes és környéke kormánypárti képviselője, Lionnel Luca - anélkül, hogy látta volna a filmet - hetek óta történelemhamisítással vádolja a filmrendezőt. A tiltakozáshoz csatlakozott több szélsőjobboldali szervezet és néhány algériai veteránokat képviselő egyesület is. Válaszképpen tucatnyi értelmiségi még a fesztivál kezdete előtt közös közleményben ítélte el a gyarmatosítói magatartás visszatérését a közéletbe.
A sajtóvetítés alatt a cannes-i polgármesteri hivatal előtt a filmbemutató ellen szervezett tüntetésen mintegy 1400-an emlékeztek meg az algériai háború és a szétifi mészárlás "francia áldozatairól", majd csendes felvonulást rendeztek. A tiltakozók azonban a rendőrkordon miatt nem tudták megközelíteni a vetítés helyszínét, ahol az újságírók gyakorlatilag semmit nem érzékelhettek az utcán zajló megmozdulásból, amelyen egyébként részt vett a szélsőjobboldali Nemzeti Front néhány tagja, valamint Bernard Brochant, Cannes kormánypárti polgármestere is. A városvezető néhány órával később a fesztiválra akkreditált újságírókat ünnepi ebéden látta vendégül.
A Fesztiválpalota mintegy háromezer férőhelyes Lumiere-terme teljesen megtelt a Franciaországban óriási visszhangot kapott film első nyilvános vetítésére. A sajtó képviselőinek egy része a film végén tapsolt, de fütyüléseket is lehetett hallani. A tiltakozást kezdeményező képviselő is jelen volt a vetítésen, és azt követően a France Info hírrádiónak adott interjúban megismételte álláspontját. Véleménye szerint sajnálatos, hogy francia pénzből franciaellenes és karikatúraszerű film készült, amely "a francia hadsereget az SS-hez, a rendőrséget pedig a Gestapóhoz hasonlítja".
A rendező a vetítést követő sajtótájékoztatón viszont arról beszélt, hogy elsősorban egy családi történetet akart elmesélni, amelynek univerzális oldala reményei szerint mindenkit meg fog érinteni. "A film nem harcmező, nem összeütközéseket akar provokálni, hanem nyugodt vitát kíván kezdeményezni" - hangsúlyozta Bouchareb.
A film főbb szerepeit Bouchareb előző, 2006-os filmjének, a Cannes-ba szintén meghívott Indigenes (A dicsőség arcai) című alkotásban nyújtott teljesítményükért a legjobb férfi alakítás díját közösen elnyert észak-afrikai színészek alakítják: Jamel Debbouze, Roschdy Zem, Sami Bouajila. Az Indigenes egyébként szintén politikai dimenziót kapott Franciaországban, ugyanis a második világháborúban a franciák oldalán a nácizmus ellen harcoló 130 ezer észak-afrikai katona történetét dolgozta fel, amelyről korábban, az algériaiak harcához hasonlóan nem sokat írtak a francia történelemkönyvek.
Jamel Debbouze a tőle megszokott humorral próbálta oldani a sajtótájékoztató feszült hangulatát. "Ezúton kívánom a teljes sajtóval közölni: engem is megerőszakolt Roman Polanski, amikor 16 éves voltam. Azt akarom, hogy mindenki tudja. Ha részletekre kíváncsiak, forduljanak az ügyvédemhez" - zárta mondandóját a francia színész.