Bűnügyi regény 19. századi nyelvezettel

Milbacher Róbert nevét 2016-ban ismerte meg a szélesebb közönség, amikor Szűz Mária jegyese című regényéért megkapta a leg-jobb első prózakötetnek odaítélt Margó-díjat. Második regénye kísérlet az első magyar bűnügyi regény rekonstruálására.

A végeredmény sokrétű, nem teljesen fikció, nem teljesen valóság és nem teljesen krimi.

A történet 1851-ben játszódik, főhőse Hummel József nyugalmazott városi alkapitány, aki szokásosan induló reggelén felfigyel egy számára ismerős névre a házasodási rovatban. Ez pedig felidézi benne a színész és drámaíró Czakó Zsigmond 1847-es öngyilkosságát Csengery Antal lakásán. Az alkapitány haraggal gondol vissza a forradalomra, Petőfire, aki annyi bonyodalmat okozott számára, nyugdíjas napjai azonban eseménytelenül telnek, ezért lelkesedik a régi ügy újravizsgálásáért. Ismét elkezd foglalkozni Cz. Zs. esetével, megszokott mindennapjait felváltja a nyomozás, tudni akarja, megfelelően járt-e el annak idején, nem követett-e el bármiféle hibát. Innentől válik a történet bűnügyi regénnyé, azonban a nyomozás kimerül az általa írt jelentés, a boncolási jegyzőkönyv, a drámakötetek tanulmányozásában.

A racionálisan gondolkodó Hum-mel szakirodalom segítségével próbálja megérteni, hogyan képes egy ember eljutni az öngyilkosság gondolatáig és végrehajtásáig. Főleg filozofálást olvashatunk, a néhány nap alatt lejátszódó regény kevés cselekvést és egyben kevés nyomozást tartalmaz, ezért nem nevezném bűnügyi regénynek. „De bocsánat, kedves olvasó, kissé elragadott bennünket a philosophálási hajlam – miről jól tudjuk, hogy korántsem segíté kibomlani egy effajta kisded bűnregény történetének szálait.”

Az utószóban tisztázódik, hogy Milbacher egy ismeretlen szerző kéziratát dolgozta fel, amelyet 1867-ben írtak a Kisfaludy Társaság pályázatára. A pályázat kiírása az európai irodalomban nem szándékosan, de szinte először definiálta a detektívregény fogalmát. „Bűnből vagy vétségből fakadó titoknak az ész és az értelem segélyével való nyílt és tiszta világosságra hozatalát” kellett kézirat formájában elküldeniük a pályázóknak. Egyetlen pályamunka érkezett, nem hirdettek eredményt, a mű nem került kiadásra, nem előzte meg a Sherlock Holmes-történeteket. A jeligés kézirat valódi szerzőjének nevét csak sejteni lehet.

Milbacher Róbert számos intertextust alkalmaz, tanulmányok, levelek, kéziratok felhasználásával alkotta meg a Léleknyavalyák című regényét. Valós(nak tekinthető) adatokkal dolgozott, a levelek eredetisége azonban nem bizonyított. Milbacher egy keretet adott a forrásoknak, ezáltal a Cz. Zs. esetével kapcsolatos információk áttekinthetők, de az olvasónak el kell döntenie, hogy mennyit hisz el az írónak, mit tekint fikciónak és mit valóságnak.

A regény megőrizte a 19. századi nyelvezetet, amit az író jól reprodukált. Az elsőre furcsának tűnő szavak nem okoznak különösebb nehézséget az olvasás során, nem gátolnak a történet megértésében. Összességében nyomozást nyomokban tartalmazó, archaikus nyelvezettel íródott, jól megírt, lassú történésű, mégis elgondolkodtató regényt olvashatunk.

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák – Avagy az öngyilkolás s egyéb elveszejtő szerek természetéről. Magvető Könyvkiadó, 2018. 237 oldal.