Borgazda barátom elégedetten vette át az oklevelet, melyet az idei versenyen a furmintjáért kapott. Hogy nekem is bebizonyítsa, nem véletlenül vitte el a kategóriájában a pálmát, engem is megkínált a díjnyertes borból.
Borászfilozófia, avagy: a szemenszedett igazság
Borgazda barátom elégedetten vette át az oklevelet, melyet az idei versenyen a furmintjáért kapott. Hogy nekem is bebizonyítsa, nem véletlenül vitte el a kategóriájában a pálmát, engem is megkínált a díjnyertes borból. Nemcsak a finom bort, a szavait is élveztem, átsütött rajtuk szakmája szeretete, a szőlő és a bor csodálata.
– Több szőlőfajtát nevelek, tavaly például a hárslevelűmmel, azelőtt pedig a muskotályommal nyertem nagydíjat. Mert mindig csak egyfajta borral veszek részt versenyen, de arra aztán minden idegszálammal odafigyelek. Ám igazán boldog majd akkor leszek, ha ilyet tudok készíteni, ezzel nyerek versenyt – és a lezárható ládikájában sorjázó üvegek közül előhúzott egy palack tokaji aszút.
Gyengéd szeretettel törölgette meg az üveget.
– Ez a borkészítés csúcsa, ebben van együtt legjobban az illat és a zamat. Ha a fény felé tartod, az óarany színű, olajos mozgású nedűben maga a nap ragyog fel. A mazsola, a méz és a szőlővirág illatán kívül felfedezheted benne a csokoládé, a mandula, a gyümölcs, a szentjánoskenyér ízét, a friss kenyér és a lélegző föld illatát, attól függően, hogyan ászkolták, melyik dűlőben termett és melyik évjárat.
Szakirodalomból tudom, hogy a tokaji aszúról már az 1500-as évek derekán említést tesznek, s azóta számos esetben szóltak róla a krónikák. Erre a borra mondta például XV. Lajos, hogy a borok királya és a királyok bora. Mária Terézia egyszer küldött tokaji aszút ajándékba Benedek pápának, aki miután megkóstolta, így kiáltott fel: „Áldott legyen a föld, mely téged termett, áldott legyen az asszony, ki téged küldött és áldott vagyok én, ki téged iszlak!” Ezt persze latinul mondta, és Benedek bizonyára ismerte azt a latin mondást is, mely szerint „borban az igazság”. Ám a derék pápa arra már valószínűleg nem gondolt, hogy ez a mondás a tokaji aszúra igaz a leginkább. Mert az aszúbor alapanyagát, a hosszabb érleléstől és nemes penésztől megtöppedt szőlőszemeket egyenként kell lecsipegetni a fürtről. A szemeket aztán kíméletesen megbontják, hogy a magok ne sérüljenek meg, és úgy lúgozzák ki a rájuk öntött alapborban értékes tartalmukat.
Nos, hát ezért vallom én, hogy a tokaji aszúban csupa szemenszedett igazság lakozik.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.