Bobby McFerrin beavat

Fénykép: REUTERS/Kimberly WhiteAnnak idején a pozsonyi dzsessznapok vendégeként a PKO közönségét ejtette ámulatba, ezúttal pedig egy egész teniszcsarnoknyi embert igyekszik szólóban elvarázsolni kivételes adottságaival és ellenállhatatlan humorával. A világ McFerrint egyetlen dallal azonosítja. A Don’t Worry, Be Happy 1988-ban nemcsak hogy az év dala lett Amerikában, hanem sokak szerint a huszadik század második felének legvidámabb slágere. A zenészcsaládból származó Bobby McFerrin, aki a világ első „a capella”, azaz hangszerek nélküli vokális dzsesszalbumát jegyzi (The Voice, 1984), egy napon legnagyobb meglepetésére a popzenei slágerlisták élén találta magát egy olyan dallal, amelyet saját bevallása szerint csupán barátai szórakoztatására írt. A tálcán kínált popkarrier helyett a karmesteri pálcát választotta, Leonard Bernstein szárnyai alatt képezte magát, és mostanában rendszeresen vezényli kedvenc zeneszerzői, Mozart és Beethoven műveit a világ legjobb szimfonikus zenekarainak élén. Tíz Grammy-díj tulajdonosa, húszmillió lemezt adott el, emellett klasszikus műveket ír át énekhangra és zenekarra, sőt ő maga is komponál szimfonikus műveket.

Az ölébe pottyant népszerűséget az iskolai zenei oktatás fontosságának propagálására, a klasszikus zene széles körben való megszerettetésére és persze a jazz?műfaj popularizálására is igyekszik kihasználni. Ezzel kapcsolatos Bobby McFerrin másik világelsősége: ő volt az első vakmerő énekes, aki zenekar nélkül, egymaga lépett színpadra, hogy két órán át lekössön egy stadionnyi embert. Ezek a vokális improvizáción alapuló, rávezető jellegű, az alkotás folyamatát, a dal születését bemutató interaktív, azaz közönségénekeltető koncertek azt is demonstrálni hivatottak, hogy a dzsessz nem csupán a vájt fülű kisebbség zenéje.

Pozsonyban is ilyen beavatásélményre készülhetünk, mivel Bobby McFerrin ezúttal sem hoz magával zenekart. A szervezők előzetesen csak annyit árultak el, hogy rajta kívül lesznek még néhányan a színpadon, ám ők nem az öltözőből lépnek a reflektorfénybe, hanem a nézőtérről.

Négy oktávnyi hangjával, hihetetlen hangugrásaival és hajlításaival, teljesen egyéni énektechnikájával McFerrin nem egyszerű énekes, hanem igazi zenei polihisztor. Vokális felfedező és innovátor, aki a jazzt, a népzenét, a világzenei hatások sokaságát egyéni módon kombinálja a klasszikus zenei formákkal. Az egyes zenei műfajok sztereotípiáin túlmutatva képes olyan hangon megszólalni, amely tökéletesen a sajátja. Az a capella éneklést ötvözi scattel (azaz az értelmetlen szótagokból összefont dallammal) – játékosan, magas fokú rögtönzési készséggel, hangszer-imitációkkal és jóféle humorral. Egészen újszerű légzéstechnikájának köszönhetően még a levegővételből is képes hangot faragni, nem beszélve azokról a hangokról, amelyeket mellének ritmikus ütögetésével hoz létre. Egy egyszemélyes zenekar érkezik tehát május 17-én a pozsonyi Sibamac Arénába, (a nemzeti teniszcentrumba): nem szorul kísérőkre, mivel bármilyen hangszert képes utánozni. Sőt állítólag a helikopter, a madárszárnysuhogás és az operakettős is jól megy neki…

A nem mindennapi koncertre még kaphatóak jegyek, ez ügyben a www.bobbymcferrin.sk internetes portálon érdemes szétnézni.