Beszélgetés Németh Zoltánnal az Alföld-díj apropóján

Az irodalmi díjak rangsorában milyen helyet foglal el az Alföld-díj?

Az egyik legjobb, TOP3-ban található kortárs magyar irodalmi folyóirat díjáról van szó, tehát nagyon komoly elismerés. Jelentőségét egyrészt a lap hagyományai jelentik, másrészt a jelenlegi szerkesztőség összetétele. Szirák Péter, Fodor Péter, Lapis József, Áfra János, Herczeg Ákos mindnyájan kiváló, közismert és elismert írók, költők, irodalomtudósok, a kortárs magyar irodalom fontos alakjai, akiknek a véleményére szokás odafigyelni.  

Mit kell tenni azért, hogy valakinek odaítéljék?

Egyrészt – gondolom – érvényes alkotásokkal kell jelen lenni a kortárs magyar irodalomban, függetlenül attól, hogy szépíróról – tehát költőről, prózaíróról, drámaíróról – vagy irodalomtörténészről, irodalomkritikusról van szó. Másrészt pedig jelen kell lennie, rendszeresen publikálnia kell az Alföld folyóiratban is, ami azért nem annyira könnyű feladat, ismerve a lap igényes és szigorú publikációs kritériumait.

Mely műveid alapján döntött a kuratórium?

A lap szerkesztője, Áfra János költő laudációjában utalt Talamon Alfonzról, Parti Nagy Lajosról és Tőzsér Árpádról írt monográfiáimra, a 2000-es évek elején az Alföldben megjelent tanulmányaimra, továbbá A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája (2012) és a nemrég megjelent Hálózatelmélet és irodalomtudomány (2019) című köteteimre. A verseskötetek közül A perverzió méltósága (2002) és A szem folyékony teste (2000) elemzése után azzal folytatta a bemutatást, hogy „az első hosszú költemény, a Szozopoli anziksz (2009/11, 59–62.) Férfianyag címen a Boldogságtelep, vetélőgépben – Csáth szeretője (2011) poétikai szempontból szokatlannak ható, mégis fontos darabja lett, s tíz éve versei is rendszeresen jelennek meg a folyóiratban, például a Kunstkamera (2014) és az Állati férj (2016) néhány fontos darabja ugyancsak itt látott napvilágot először”.

Milyen értékrendet képvisel az Alföld folyóirat?

Rendkívül karakteres a lap szépirodalmi rovata, amelyben azt figyelhetjük meg, hogy egyensúlyra törekednek a hagyományos és a legújabb szépirodalmi trendek között. Nagyon erős a tanulmányrovat, amelyben – számomra szimpatikus módon – nem a laza esszészerűség, hanem a tudományos alapozottságú elméleti kiindulópont dominál. Az Alföld azzal is inspirálja a kortárs magyar irodalmat, hogy időről időre pályázatokat ír ki, így például idén Határ tematikában szépirodalmi és irodalomtudományi, néhány éve pedig egy Arany János-idézet felhasználásával költészeti kategóriában. A díjazott, illetve legjobb szövegek pedig a lapban is megjelennek.

Van-e annak különleges üzenete, ha nem magyarországi szerző kapja ezt a díjat? (Előtted Gál Sándor, Dobos László, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Csehy Zoltán kapta meg.)

Áfra János a laudáció után megkérdezte tőlem, nem gond-e, hogy nem reflektált arra a szövegében, hogy határon túli vagyok. Az az igazság, hogy bizonyos esetekben ez egészen jólesik az embernek. Hogy tehát nem valamiféle kvóta miatt kerül helyzetbe. Egyébként pedig azt gondolom, hogy az Alföld nagyon is odafigyel a határon túli írókra, de ezt tanítanivalóan értékcentrikusan és elegánsan teszi.  

Az idei díjazott melletted Térey János posztumusz és Bengi László. Hogyan viszonyulsz az ő tevékenységükhöz?

Térey János műveit pályakezdése óta figyelemmel kísérem, fontos viszonyítási pont, olyan erős költészetet művelt, hogy az kikényszerítette a figyelmet. Több kötetéről írtam kritikát, tanulmányt, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, mennyire jelentősnek gondolom (sőt, egyszer felmerült, hogy monográfiát is írok róla). Bengi László tanulmányait, könyveit szintén folyamatosan olvasom. Mindkettejüket régóta ismerem, Bengi Lászlót még az ELTE-ről, Téreyvel pedig pár éve együtt voltunk Szófiában, néhány héttel tragikusan korai halála előtt pedig Varsóban járt, a helyi magyar tanszéken, ahol dolgozom.

Mit jelent számodra ez az elismerés?

„Hihetetlen és hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen kitüntetésben részesülök az angol bajnokságban. Nagyon büszke és boldog vagyok. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, a családomnak is, a csapatomnak és az edzőmnek” – idézik Cristiano Ronaldo szavait a Szenvedélye a tökéletesség című könyvben. Én sem mondhatok mást. Csak esetemben az angol bajnokság a kortárs magyar irodalom, edzőim pedig a magyar és világirodalom jelentős szerzői.

Mire kötelez a díj?

Az égvilágon semmire. Nem kellett aláírnom semmiféle kötelezettségvállalást. De viccen kívül: persze hogy jó lenne jelentősebb, fontosabb, átütőbb verseket írni, és milyen nagyszerű is lenne, ha a díjak nyomán ez hipp-hopp be is teljesülne. Sajnos vagy szerencsére nem ilyen egyszerű.

A közeljövőben milyen alkotói terveken, projekteken dolgozol?

Most zárul le egy – még a nyitrai egyetem magyar tanszékén elkezdett – projekt, amelynek eredményeképpen jelenik meg harmadik kötetünk Transzkulturalizmus és bilingvizmus címmel. Ez a téma továbbra is érdekel, tehát a többnyelvű, nyelvváltó, illetve a kultúrák közötti átmenetekről író szerzők művei foglalkoztatnak. A szépirodalmi projekteket nem lehet ilyen egyszerűen kontrollálni, de jó lenne az Új Szóban megjelent mininovelláimat továbbírni, kötetté. És hát születnek versek is, nagy terveim vannak, például az is inspirál, hogy állítólag idén megjelenik szlovák nyelven a Kunstkamera, Macsovszky Péter fordításában.
 

N. Tóth Anikó