A független, autonóm művészet és irodalom alapelv

Ha elolvassa az ártatlan és mit sem sejtő online fogyasztó a Bázis honlapján az egyesület keletkezéstörténetének első mondatát („autonóm, független és szabad irodalom, művészet és tudomány képviseletében létrejött egyesület”), akkor eszébe juthat, hogy a művészet és a tudomány pont az ilyen perspektíva mentén nyeri el igazi értelmét. De sajnos manapság ez nem ilyen egyértelmű sem a politika, sem a társadalom számára – mutatja ezt a honlapon olvasható megannyi nyilatkozat is, mely a bemutatkozáson túl tovább hangsúlyozza a szabadság és függetlenség iránti elköteleződést. Mesélnél kicsit a Bázis létrejöttéről? Mivel szemben fogalmazódott meg bennetek az egyesület létrehozása és szükségessége?

A Bázis szlovákiai magyar irodalmi és művészeti egyesület, jelenleg több mint 160 taggal. Olyan közismert művészek, írók, költők, irodalomtudósok, kultúraszervezők az egyesület tagjai, mint többek között N. Tóth Anikó, Juhász R. József, Csehy Zoltán, Kerekes Vica, Németh Ilona, Bárczi Zsófia, Dér Asia, Gyenes Gábor, Polgár Anikó, Szőke Erika, Bandor Éva, Görözdi Judit, Mizser Attila, Bolemant Éva, Simon Attila, Récsei Noémi, Száz Pál, H. Nagy Péter, Petres Csizmadia Gabriella, Kerekes Péter, Kuklis Katalin, Hégli Dusan, Gazdag József. 2019-ben alakultunk, első körben a Szlovákiai Magyar Írók Társaságából kilépő irodalmárok voltak a tagjai, akik így tiltakoztak az ellen, hogy a pálya szélére szorított magyarországi irodalmi szervezetek és írók melletti szolidaritás helyett a 2010 utáni helyzetben a SZMÍT inkább pénzszerzési lehetőséget látott. Az azóta eltelt idő sajnos többszörösen igazolta döntésünk helyességét. Csak néhány példa: a mai magyar kormány tönkretette az egyik legjelentősebb irodalmi szervezetet, a József Attila Kört, éppen ebben a pillanatban teszi tönkre a Szépírók Társaságát (amelynek tagja volt Kertész Imre és Esterházy Péter, tagja Nádas Péter és Parti Nagy Lajos, napjaink legjelentősebb írói, költői), támogatás nélkül maradt továbbá a fiatal irodalom meghatározó lapja, a Prae is, a megszűnés szélén egyensúlyoz a rangos Élet és Irodalom, lejárató kampány célpontjává vált a Meseország mindenkié című kötet, miközben százmilliós támogatásban részesültek és részesülnek alacsony színvonalú, főként az irodalmi tizedvonal termésének helyet adó lapok, mint például az Előretolt Helyőrség. Egész generációk maradnak ki továbbá a magyarországi díjak rendszeréből, ma már például a József Attila-díjat sem nem a legjobb, legelismertebb, legnagyobb hatású költők és írók kapják, hanem a politikailag megfelelő, gyakran dilettáns szerzők. Üzletnek természetesen nagyszerű az az alapállás, hogy egyes szlovákiai magyar írók úgy tesznek, mintha nem tudnának arról, milyen alattomos, kétszínű, kultúra- és értékellenes a mai magyarországi irodalompolitika, mi azonban nem kívántunk részt venni ebben az üzletben.

A bemutatkozás következő mondata is beszédes, ami szerint az egyesület tagjai „azok az alkotók, költők, próza- és drámaírók, irodalom- és művészetkritikusok, teoretikusok, filozófusok, képzőművészek, színészek, filmrendezők…, akik kötődnek Szlovákiához, és a magyar írásbeliség és művészet legtágabb értelemben vett reprezentációjára vállalkoznak.” Mennyiben határozza meg a Bázis létezését és a honlap működését a transzkulturalizmus? Hisz nem egy klasszikus értelemben vett kisebbségi egyesületről beszélünk, ami a Szlovákiában élő magyarságot kívánja összefogni és zárt csoportként fenntartani az identitás megőrzése érdekében.

Napjaink világában nagyon nehéz meghúzni a határokat, például még annak a határát is, ki sorolható egy nemzeti irodalomba, vagy akár a szlovákiai magyar irodalomba. Amikor a 2022-ben Lengyelországban Ryszard Kapuściński-díjban részesült Ander Izagirrét arról kérdezték, személyében spanyol vagy baszk író kapta-e a díjat, azt válaszolta, hogy annak ellenére, hogy Spanyolországban él (és annak ellenére – tehetjük hozzá – hogy díjazott regényét spanyolul írta), baszk írónak tartja magát, mert oda köti az identitása. Vajon ki tartozik inkább a szlovákiai magyar irodalomba: az a Szlovákiában született és élő magyar szerző, aki évtizedek óta nem publikál, és egy-két megjelent kötetével mérhető hatást nem váltott ki – vagy az a Magyarországon született és élő szerző, aki folyamatosan publikál szlovákiai magyar lapokban, ad elő szlovákiai konferenciákon? Be kellett látnunk, hogy nincs értelme egy mesterségesen lezárt, leszűkített hatókörű egyesületnek, így aztán a Bázis tagja a Svájcban élő, németül író, de Rimaszombatban született Ilma Rakusa, a bilingvális Macsovszky Péter, az Irodalmi Szemlében publikáló, a nyitrai Bázis-konferenciákon folyamatosan előadó vajdasági származású Ladányi István, az erdélyi származású, Budapesten élő Dánél Mónika, a magyarországi Nagy Csilla, Nemes Z. Márió és Szávai Dorottya, a lengyel Magdalena Garbacik-Balakowicz és Magdalena Roguska-Németh, hogy csak néhány nevet említsek. És nagy örömünkre a Bázis tagjai a szlovák irodalmat magyar nyelvre, valamint a magyar irodalmat szlovák nyelvre átültető műfordítók is, mint Renata Deáková, Gabriela Magová, Jitka Rožňová, Mészáros Tünde, Vályi Horváth Erika, Pénzes Tímea, Böszörményi Péter, Eva Andrejčáková, Beck Tímea, Lenka Nagyová. Talán emiatt nem is véletlen, hogy a Kultminor támogatásának és a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel való kiváló kapcsolatnak köszönhetően évente transzkulturalizmus-konferenciát szervezünk, és a honlapunk is három nyelvű, magyar, szlovák és angol.

Mesélnél kicsit a Bázis honlapjának strukturális részeiről, hisz van itt eseménynaptár is, a hírfolyamban pedig folyamatosan felhívjátok a figyelmet a tagok aktuális munkásságára is.

A Bázis honlapja azért jött létre, hogy összegyűjtse és felhívja a figyelmet az egyesület tagjainak munkásságára. Az már az eddigi névsorokból is kiderült, hogy a szervezet legfőbb erőssége maga a tagság, amely hihetetlen értékkoncentrátum. Egyrészt hiszünk az egyéni teljesítmény erejében, energiáiban, másrészt az is egyértelmű, hogy ha létezik egy támogató közeg, amely felhívja rá a figyelmet, és elismeri a teljesítményt, az inspiráló lehet. A Bázis-honlapnak éppen ezért kettős küldetése van: megjeleníti, dokumentálja tagjaink eredményeit, publikációit, díjait, kiállításait, előadásait, koncertjeit, másrészt a szervezetre vonatkozó adatokat is tartalmaz. A kettős küldetés aztán azokban a projektekben ér össze, amelyeket a Bázis szervez. Ilyen az évről évre Pozsonyban megvalósuló Bázis Fesztivál, amelyet a honlapunkon bárki virtuálisan is követhetett, és utólag is visszanézhet. Ilyen volt Szlovákia díszvendégségének megszervezése a 2022-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, amelynek beszélgetései, könyvbemutatói szintén visszanézhetőek. Ilyen a Transzkulturalizmus és bilingvizmus címet viselő konferenciasorozatunk, amelynek több előadásáról felvétel készült, az előadások pedig kötetben is megjelentek, hozzájárulva a szlovákiai magyar irodalmiság önértelmezéséhez. Ilyenek a Bázis, pontosabban az N. Tóth Anikó által szervezett Irodalmi beszélgetések és felolvasások, a Deák Renáta és Karádi Éva által szervezett műfordító-szemináriumaink, a Bázis könyvheti részvétele, a líraantológiáink, és sorolhatnám még tovább.

Ki mindenki számára lehet érdekes a Bázis vállalkozása?

Ha a közönség felől nézzük, akkor mindenki számára, aki érdeklődik és szereti a színvonalas irodalmi és művészeti programokat. Legyen szó versről, műfordításról, színházról, képzőművészeti kiállításról, performanszról, zenéről. Ha az alkotók felől nézzük, akkor azoknak, akik számára a független, autonóm művészet és irodalom alapelv. És mondok még egy kulcsszót: a szolidaritás. Honlapunkon külön cím alatt találhatók a nyilatkozataink, ahol főként a hatalom által meghurcolt személyek mellett állunk ki. Megtartó erőt jelent, ha egy alkotó tudja, hogy van egy olyan szervezet, amely szolidáris vele. Nem egy írótól, művésztől hallottuk vissza, hogy számára a Bázis jelenti a reménysugarat abban a populista, demagóg, „illiberális” őrületben, amely tájainkon a rendszer szintjén tombol.

Szerinted hogy lehetne elősegíteni egy olyan organikus növekedést, hogy a Bázis, illetve alkotóinak tevékenysége az idővel minél több emberhez eljusson? Avagy lehet e társadalmi ráhatása a kisebb kulturális és művészeti közösségeknek/szervezeteknek a társadalomra?

Első szinten azt gondolom, hogy a Bázis ezalatt a három év alatt olyan márkanévvé vált, hogy nekünk már nem kell önigazoló gesztusokat tennünk. Havonta több ezer kattintást jegyzünk a honlapunkon, YouTube-csatornánkon a megtekintések száma több mint 15 ezer. Irodalmi és művészeti közegben elég erős a beágyazottságunk. Azt, hogy súlya van a szervezetnek, az is bizonyítja, hogy már lejárató akcióra is sor került ellenünk. Egy időben foglalkoztam hálózatelmélettel, így tehát a dolgok második szintjén azt mondhatom, hogy a befogadóhoz való eljutás a kapcsolatok számán és erején alapul. Ezért vannak közös projektjeink más szervezetekkel, és a jövőben is tervezünk közös akciókat a rokon gondolkodású írókkal, művészekkel, egyesületekkel mind Szlovákiában, mind Magyarországon, mind a tágabb régióban. És igen: meg vagyunk győződve róla, hogy a társadalom szintjén az empátia, a tolerancia, az elfogadás és a megértés útját kell járnunk.