Belgyógyász – színházi szakember

Hizsnyan Géza belgyógyász lokálpatriótának tartja magát, esősen kötődik Rimaszombathoz, másodsorban pedig munkahelyéhez, a Nyústyai Magánkórházhoz. A „kedves doktor úrként” ismert belgyógyászhoz messzi vidékekről visszajárnak a betegei, akik egymásnak ajánlják a szakembert. Hizsnyan Géza orvosi munkája mellett azonban számos más dologgal is foglalkozik, legnagyobb szenvedélye a színház, de a borokkal és a régiségekkel, helytörténettel is foglalkozik.

Igazi „gyüker”

„Gyükernek” azokat a rimaszombatiakat hívják tréfásan, akiknek családja már legkevesebb száz éve a városban él. Ilyen „őslakos” Hizsnyan Géza is. „Lokálpatrióta vagyok. Soha nem akartam elmenni innen, nem hagytam magam rábeszélni arra sem, hogy az egyetemen maradjak. Nekem a nagyszüleim meséit, a szüleim életét, a ma már csak kevesek által ismert régi utcaneveket jelenti Rimaszombat. Intim kötődések ezek, emiatt gyűjtök mindent, ami a várossal kapcsolatos. Sok minden sajnos végleg elveszett” – mondta Hizsnyan Géza. Az orvosi egyetemet Prágában végezte 1981-ben, saját bevallása szerint mindig orvos akart lenni. A rimaszombati gimnázium elvégzése után Budapestre szeretett volna egyetemre menni, de – az akkori rendszer miatt Prágában végezte el az orvosit. Csehül akkor még nem tudott, de két-három szemeszter elvégzése után már a kiejtésén sem érződött, hogy magyar.

Miért pont a belgyógyászat?

Mindig a kardiológia érdekelte. Analitikus gondolkodású embernek tartja magát, éppen ezért fordult a belgyógyászat felé, amelyben a szervek működése, a probléma analitikus megoldása vonzotta. „Visszajárnak a betegeim, sokan más járásból is eljönnek, ez kitüntetésnek számít. Mondhatom: szinte harminc éve már, hogy együtt élek a nyústyai kórházzal, itt voltam szakmai gyakorlaton, itt kezdtem orvosként, itt vagyok most osztályvezető orvos” – mondta a doktor úr.

Közélet, hobbi, szakma

Máig dicséri régi tanárait, akikkel vitatkozni lehetett, de a legtöbbet mégis otthon, édesapjától tanult. Mindig is kimondta, amit gondolt, így szinte természetes volt számára, hogy 1989-ben közéleti szerepet vállalt. „Kivettem a részem a rimaszombati kultúra szervezéséből. A kultúrával gyerekkorom óta szoros kapcsolatban vagyok, nagymamám nagyon sokat olvasott, ő volt a példa. Természetesen alakult a színház szeretete is, Budapesten a rokoni látogatások alkalmával jártam színházba, főleg operába, mert a prózai színház annyira akkor még nem fogott meg. Igazi prózai színjátszással Prágában találkoztam, korábbi kassai élmények, Beke Sándor rendezései után. A Činoherný Klubot és a Divadlo na zábradlí színházat szerettem, ezek fénykorukat élték egyetemi éveim alatt. Ezek után a szlovákiai magyar színház előadásait látva és az ezekről szóló írásokat olvasva úgy döntöttem, meg kell írnom a véleményemet. Bűn rossz előadásokat ajnároztak” – mondta Hizsnyan Géza, aki máig is a túrócszentmártoni színház szakmai tanácsadója. Évente legkevesebb száz-százhúsz előadást néz meg, fesztiválok állandó résztvevője vagy zsűritagja.

Szenvedélye a gyűjtés

Hizsnyan Géza az elmúlt évtizedekben számtalan Rimaszombattal kapcsolatos dokumentumot, fotót gyűjtött össze, felkutatta a murányi keménycserép gyár termékeit, porceláncsészékből tekintélyes gyűjteménye van. Felesége, Zsuzsa gyógyszerész, két gyerekük a magyar alapiskolába jár. Könyvek, Rimaszombat múltját őrző tárgyi és szellemi emlékek közt nőnek fel, s szinte biztos, hogy ők is erősen kötődnek majd szülővárosukhoz.