Béke Utcai Alapiskola

Ha egy 6.osztályos tanuló ezt az intézménynevet a címben feltüntetett módon írja tollbamondásában, előfordulhat, hogy a megérdemeltnél rosszabb jegyet kap. A tanító néni ugyanis a tollbamondás-gyűjteményre hivatkozik. Ha ugyanez a tanuló a Béke téri földrajzi névben az első tagot nagy kezdőbetűvel írja, szintén kaphat dolgozatára rosszabb érdemjegyet. A tanító néni ebben az esetben a tankönyvre hivatkozik. Hogy ez miért fordulhat elő? A nyelvészek nagy része egyetért abban, hogy a tulajdonnevek írása a magyar helyesírás egyik legnehezebben elsajátítható része, s néha nehezen követhetőek és nem egyértelműek A magyar helyesírás szabályainak (11. kiadás, 1984) magyarázatai sem, de a szabályzat a fent említett két esetben pontosan fogalmaz. Nézzük a két példát külön-külön. A Béke Utcai Alapiskola intézménynév, írásmódjára a szabályzat 187. pontja vonatkozik: „A hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében – az és kötőszó, valamint a névelők kivételével – minden tagot nagybetűvel kezdünk. – Az -i (néha -beli) képzős származékokban a tulajdonnévi vagy az azzal egyenértékű tag(ok) nagy kezdőbetűjét megtartjuk, a köznévi elem(ek)et pedig kisbetűvel kezdve írjuk”, vagyis ennek megfelelően: Béke Utcai Alapiskola, Béke utcai alapiskolai. Szuchy Magdolna 1992-ben megjelent Tollbamondás-gyűjtemény című kézikönyvének 41. oldalán azonban a következő mondatot találjuk: „Gergő édesapja technikus, a hajógyárban vállalt munkát, édesanyja pedig a Béke utcai Alapiskola tanítónője”.

A Béke tér a különírt elemekből álló földrajzi nevek csoportjába tartozik, helyesírására a 182. szabálypont vonatkozik: „A közterületek nevében a kis kezdőbetűs utca, út, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrészektől. – Az -i képzőt az ilyen nevek változatlan formájához tesszük hozzá”; eszerint tehát: Béke tér, Béke téri. Szuchy Magdolna Magyar nyelv az alapiskola 6. osztálya számára (1998) című tankönyvének 62. oldalán a földrajzi nevek -i képzős alakjainak helyesírásáról viszont a következőket olvashatjuk (táblázatba foglalva): „Béke tér, béke téri; Csillag utca, csillag utcai; Fő út, fő úti – ha az előtag köznév vagy melléknév: kisbetűvel kezdjük.”

A tankönyv 51. oldalán újabb hibát fedeztem fel. Itt a kötőjellel öszszekapcsolt elemekből álló földrajzi nevek helyesírásáról alapvetően helyesen állapítja meg a szerző, hogy a „tenger, óceán, öböl, sziget, félsziget, hegy, hegység, síkság, medence utótagot kisbetűvel kezdjük, és kötőjellel kapcsoljuk az előtaghoz: Márvány-tenger, Szalamiszi-öböl, Fülöp-szigetek [...]. Az utótagot csak akkor írjuk nagy kezdőbetűvel, ha önmagában is használt tulajdonnév: Al-Duna, Magas-Tátra.” Az viszont, hogy a szabályok előtt felsorolt példák között az Északi-Középhegység utótagja nagy kezdőbetűvel szerepel, egyértelmű hiba, mivel a középhegység nem tulajdonnév, csak földrajzi köznév. A helyes alak tehát: Északi-középhegység. (A helyesírási szabályzatban a 176. pont példái között megtalálható a Dunántúli-középhegység.)

Hogyan maradhatnak a lektorok által is ellenőrzött tankönyvben és kézikönyvben ilyen hibák? Előfordulhat, hogy a pedagógusok akár évekig rosszul tanítják a helyesírást, rosszul javítják a gyerekek dolgozatait? Csak bízhatunk abban, hogy nem, hiszen a pedagógusok remélhetőleg nemcsak a tankönyvekre támaszkodnak, hanem használják a helyesírási szabályzatot és a tanácsadó szótárakat is. Mégis meg kellene találni a megoldást, hogyan javíthatók ki a hibák a már megjelent, évek óta használatos tankönyvekben.

www.gramma.sk