Az özönvíz után, szabadon

A bibliai figura köré épülő mozi meglehetősen szabadon értelmezi az emberiséget elpusztító özönvíz témáját, erősen környezet-, illetve állatvédő aspektusból meséli el a világ vízözön általi pusztulását. Maga a rendező nyilatkozta, hogy ez „a legkevésbé bibliai bibliai film”, Noét pedig „az első környezetvédőnek” nevezte. E mozi a rendező víziója szerinti „vallásos fanasy-eposzként” ábrázolja a bibliai történetet, mely szerint az Isten által kiválasztott Noé és családja – felesége, három fia és fiainak feleségei – megmenekül, hogy a három fiú továbbvigye az emberi életet. A filmben – Aronofsky verziója szerint – Hámnak (Logan Lerman) nincs felesége, ezért szembeszáll apjával, mert társ nélkül feleslegesnek érzi magát. A legkisebb fiú, Jáfet (Leo Carroll) pedig csak tízéves. Aronofsky munkája tehát nem egyértelműen szól arról a „küldetésről”, hogy a három fiú továbbvigye az emberi életet. A mozgókép Noé (Russell Crowe) belső vívódását, lelki csatáját állítja a középpontba. Azt a számára az emberiség sorsát meghatározó problémát, hogy milyen döntést hozzon: feláldozza-e saját vérét (gyermekeit, unokáit) azért, hogy megmentse a földet. Azaz, viszszaállítsa-e a paradicsomi állapotot? Ami csak akkor lehetséges, ha nemzetségével kipusztul az emberiség. Ehhez azonban Noénak meg kell ölnie unokáit, Sém nevű fia (Douglas Booth) és a meddőségből csoda által „kigyógyult” fogadott lánya, Ila (Emma Watson) bárkán született gyermekeit. A katasztrófa erőteljes ábrázolásán túl Ádám tizedik utódjának, az emberiség második ősatyjának dilemmájáról, az újrateremtésről való döntés súlyáról szól drámaian, fájdalomtól átitatva, itt helyénvaló erős pátosszal Aronofsky alkotása. Továbbá felesége és gyermekei ellenállásáról, akik a paradicsomi, tökéletes világ helyett, az emberrel benépesített – velük talán gyarlóbb – világért küzdenek, a jóságba vetett hittel. Noé és családja lelki-spirituális küzdelme révén a fantasy-eposzban erőteljes jellemdráma is kibontakozik – a belső drámák ábrázolása Aronofsky erőssége, ami korábbi munkájában, a Fekete hattyúban érzékelhető igazán. A Noé nagy viharokat és vitákat gerjesztett. Kifogásolják, hogy Aronofsky „lazán kezeli a bibliai történetet”, és inkább „ökológiai üzenettel” töltötte meg a filmet, a muzulmán világ egyes országaiban a „próféták képszerű megelevenítése” miatt a terjesztését is betiltották. Aronofsky özönvízfilmje a speciális effektekkel mitikus világot teremt, és valósággal elkápráztat a látvánnyal. A katasztrófafilm fantáziadús, nagyszabású akcióelemi mellett a bibliai víziókat kísérletező filmnyelvvel jeleníti meg. Felhívja a figyelmet a történetre. Arra ösztönöz, hogy más forrásokból árnyaltabbá tegyük a moziban látott képet.