Az irodalom mint inspirációs forrás

Kassa. Csütörtök este negye-dik alkalommal rendezték meg a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában a LitFest című estet. Ez a kezdeménye-zés a maga nemében párját ritkítja, pedig viszonylag egyszerű ötletre épül: gim-nazisták használják inspi-rációs forrásként hazai ma-gyar kortárs szerzők szöve-geit saját alkotásaikhoz.

A megzenésített versektől kezdve a festményeken, kisfilmeken át egészen a performanszig terjed a műfaji skála. Idén sem volt ez másképp, azzal a különbséggel, hogy a fiatalok egy része művésztanárok vezetésével már nyáron elkezdett foglalkozni az irodalmi alkotásokkal abban az alkotótáborban, amelyet Várhosszúréten szervezett számukra a LitFestet kiötlő Fecsó Pál Polgári Társulás.

További örömteli hír, hogy a vírus lassan terjedőben van: idén a királyhelmeci gimnazisták Sycorax színjátszó csoportja is készített egy verses-zenés összeállítást, amelyben szépen megfért egymás mellett a slam poetry, a humor, a filozófia és a rockzene. Izgalmas volt látni, hogyan hatnak a különböző szövegek erre a korosztályra, hogyan kerülhetnek zökkenőmentesen egymás mellé olyan, látszólag kevés közös vonást mutató szerzők, mint H. Nagy Péter, Sipos Janka, Németh Zoltán, Szunyog Zsuzsa és Szászi Zoltán. A Pekárovics Marianna vezetésével dolgozó királyhelmeciek összeállítása ráadásul helyenként még „rímelt” is a kassai KGSzT produkciójára, azaz valamiféle generációs alapon működő közös érdeklődés érződött a levegőben. A Márai Sándor Gimnázium színjátszói persze tapasztaltabbak, ha úgy tetszik, rutinosabban mozognak a színpadon, vezetőjük és rendezőjük, Bodon Andrea pedig az évek alatt saját, összetéveszthetetlen színpadi nyelvet alakított ki. A fiatalok önkeresése és önmegvalósítási vágya azonban egyformán magával ragadó mindkét csoport tagjainál.

Külön említést érdemelnek a képzőművészeti alkotások, amelyek sok esetben olyan bátran rugaszkodtak el az inspirációs forrásként szolgáló szövegtől, hogy egész más dimenzióba röpítették az eredeti műveket. A Fecsó Szilárd vezetésével dolgozó fiatalok rég túlvannak már azon a szinten, hogy szimplán illusztráljanak. Gyakran csak egy hangulatot ragadnak meg, egy érzést öntenek színekbe és formákba.

A LitFest idei két íróvendége, Szunyog Zsuzsa és Németh Zoltán több alkalommal szót kapott az est folyamán, hogy reagáljon a látottakra, illetve beavassa a közönséget a szövegek születésének műhelytitkaiba. Mindkettőjük számára hatalmas élmény volt a színpadon szembesülni saját műveikkel. A szárnybontogató poétanemzedéket a királyhelmeci Bari Fatima képviselte, aki verseivel idén nyáron díjat nyert a Pegazus alkotópályázaton, és megkapta Tőzsér Árpád védnöki különdíját.

Érdekes színfoltnak bizonyult a képzőművészeti részt megnyitó Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja, aki amellett, hogy ért a fiatalok nyelvén, igazi szómágus is, és nem mellesleg ifjú performereknek igyekszik átadni a tapasztalatait.

A LitFest idén a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a figyelmét is felkeltette, olyannyira, hogy bekapcsolódtak a szervezésbe és támogatták is a rendezvényt. Az est három éven keresztül a Kazinczy Napok kísérőprogramja volt, most azonban úgy hozta a véletlen, hogy az elkészült programot önálló műsorként mutatták be. A kassai Thália Színház Márai Stúdiója pedig zsúfolásig megtelt, sőt úgy tűnt, a rendezvény mára ki is nőtte ezt a helyszínt.