Az európai identitás keresése

Jó hangulatban telt a Múzsák estje Juhász Miklós felvételeiAz E-MIL 2002. februári 9-i létrejöttét hosszas vajúdás előzte meg, az akkori 21 alapító taghoz képest mára már 80 bejegyzett taggal számolnak, ez pedig körülbelül kétharmada a mintegy 120-ra becsült erdélyi írótársadalomnak. Az erdélyi szerzőkön kívül magyarországi, szlovákiai, ausztriai és németországi írók is tagjai a szervezetnek. „Az Erdélyi Magyar ĺrók Ligája nem egy helyi, önérdekű szövetség, mert összhangban a magyar egyetemes írói elkötelezettséggel, annak olyan távlatot tud adni, amit úgy nevezhetünk, hogy európai identitás. Ezt az európai identitást keresi a magyar író és annak közössége, nem csupán Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében” – mondta Szávai Géza író, a tábor egyik résztvevője.

A liga megalakulásakor két fontos célt tűzött ki maga elé: egyrészt írói szakszervezetként való működését, másrészt az erdélyi magyar irodalmi élet terjesztését és megismertetését az egész Kárpát-medence területén.

A csodálatos hegyvidéken elterülő Zetelaka – mely egyebek mellett a jól kiépített faluturizmusáról híres – bizonyult a legalkalmasabbnak az írótábor megrendezésére, rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyek szükségesek a mintegy száz alkotó elszállásolásához, a gazdag program lebonyolításához. Az ötnapos tábor idején, amely vasárnap ért véget, felolvasások, irodalomelméleti és irodalomkritikai előadások, filmvetítések, koncertek és performance-ok váltogatták egymást. Szlovákiát Pénzes Tímea, Balázs F. Attila és Z. Németh István képviselte.

A kedd esti nyitóünnepségen a helyi művelődési házban köszöntötték egymást a vendégek és a vendéglátóik, majd Szent István napját is megünnepelték. Az est folyamán Farkas Árpád, Egyed Emese, Szávai Géza olvastak fel műveikből, Orbán János Dénes Faludy György versét osztotta meg a közönséggel. Ezek után blues-est következett. A jelen lévő költők és írók közül néhányan felolvastak, a helyi iskolások pedig ünnepi műsort adtak.

Szerdán délelőtt izgalmas előadást hallhattak a jelenlévők Márai Sándorról. Fried István irodalomtörténész Az emigráns hazatér az elrabolt Európába című eszmefuttatásában a haza, a szabadság és az alkotói magatartás kérdéskörét boncolgatta, s rámutatott arra a hűségre, ahogyan az író mindvégig kitartott eszményei és elvei mellett. A Márai-jelenség megismerése minden magyar író számára fontos, éljen bárhol a világon. Szerdán este a fiatalabb nemzedék mutatkozott be, többek között László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Demeter Szilárd és Lövétei Lázár László.

Balázs F. Attila új kötetéből olvasott fel A csütörtök délelőtti program keretében előadásokra került sor, amelyen részt vett Banner Zoltán és Balázs Imre József, előbbi az élő erdélyi népművészetről, utóbbi a nevetéskultúráról és a korai avantgárd irodalomról szóló tanulmányával. Délután Kányádi Sándor költővel találkozhatott a közönség. Este volt a Múzsák éjszakája, amikor is számtalan író és költő a kulináris élvezeteknek való hódolás közben vicces, erotikus, néha pátosszal teli részleteket olvasott fel műveiből, melyben múzsáikat dicsérték.

Pénteken délelőtt az írótábor keretében Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője Kolozsvár, irodalom, szerkesztőségek címmel tartott előadást a kolozsvári irodalmi műhelyekként is számon tartott szerkesztőségek tevékenységéről, mint például az Ellenzék, a Pásztortűz, a Független Újság, a Korunk, az Erdélyi Helikon és az Utunk. Ezt követően Boka László Az erdélyi irodalom magyarországi recepciója című tanulmányát olvasta fel. Délután Lászlóffy Csaba szerzői műsorára került sor, a Ferenczi Sándor pszichológusra emlékező írását hallgathatták meg, este pedig Csávossy György A borbírálat irodalmi nyelvezete című előadását tartotta meg, közben a vendégek megkóstolhatták a vidékre jellemző borokat. Faludi Ádám tatabányai költő Holdtölte című performance-ára a táborlakók kivonultak a közeli domboldalhoz. Létay Lajos, a nyolcvankét éves költő a Búcsú a lányoktól című új verseskötetével a kezében az írótábor, s talán az erdélyi magyar irodalom legidősebb tagjaként jelenlétével igazolta: sem az optimista életnek, sem az irodalomnak nem érdemes búcsút inteni.