Az emberi biológia meghekkelése

Érkezik az ellenérv: „bár az általunk tárgyalt témák közül több is valóságos science fictionnek tűnhet, ezek a kérdések közelebb vannak, mint sokan gondolnák. Ha tetszik, ha nem, a biotechnológia alakítani fogja a jövőnket, és jelen pillanatban is számos fontos döntés születik. A ránk váró viták megkövetelik a biológiánk és a szóban forgó technológiák alapvető megértését, és ezzel egy időben a lehetőségek és következmények alapos etikai átgondolását. Ebben a könyvben megpróbáltunk alapot adni mindkettőhöz.”

A szerzők sorra veszik az új technológiák alkalmazása kapcsán felmerülő, beláthatatlan következményekkel járó etikai és társadalmi kérdéseket. Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale azt az utóbbi évtizedekben bekövetkezett elképesztő biotechnológiai fejlődést mutatja be érthető és szemléletes módon, amely utat nyit az emberiség számára, hogy az élet valamennyi szakaszában felülírja a biológiát, átvegye az irányítást a saját evolúciója felett, és akár az örök élet lehetőségéről is álmodozzon.

Ez a fejlődés egyszerre izgalmas és ijesztő. Ég veled, öregedés? Persze az effajta vizsgálati eredmények „zömmel a valószínűség fokáról szólnak, nem pedig arról, ami biztosan történni fog.” Ami biztos, az az egészségedről, a származásodról vagy a jellemzőidről (el)árult információk (akárcsak a DIY, azaz: csináld-magad-géntesztek), mely során megismerheted az előtörténetedet. Hamarosan magad is megvásárolhatod és az otthonodban használhatod e vadonatúj biotechnológiát, így a pénzed és az egészséged közötti kapcsolat még annál is egyértelműbb lesz, mint amennyire most az. Az élet genetikai lottósorsolásán együtt válogathatjuk a nyerő szelvények egy részét. A magán- és az állami szféra cserébe csak az egészségügyi adatainkat kéri. Amiből minden lehetséges információt felszív, így önként és dalolva asszisztálunk egy masszív megfigyelőállam kiépítéséhez. Ég veled, adatvédelem! S ez már nem a jövő. Ez a szomorú és eleven jelen (lásd: Kína) a technológiai szürkemar… zónákban. Szép új világ.

A szerzőpáros azt is bemutatja, hogyan működik a testünket alkotó, hihetetlenül fejlett gépezet, és hogy az új ismeretek és az új eljárások miként teszik lehetővé az emberi biológia felülírását az élet valamennyi szakaszában. Céljuk, hogy bevonják az olvasót azoknak a fontos döntéseknek a megvitatásába, amelyeket a biológiai forradalom állít elénk. A tájékozottság, a jártasság és a vita e sajátos kapcsolata szívügyük: a biotechnológiáról folytatott politikai vitának gyakran jót tenne egy kicsit több biológiai és technológiai ismeret – és több tudós mutathatna még nagyobb érdeklődést a kutatási eredmények társa-dalmi következményei iránt...

(Korántsem pontos) rekonstrukcióik során eljátszanak az élet meghekkelésének gondolatával, és reflektálnak néhány főbb társadalmi, filozófiai és személyes következményre, melyeket az élet radikális meghosszabbítása hozhat magával. Evolúciónak nevezett nagy kísérletük során majd' 200 oldalon lobbantják be az élet tűzijátékának gyújtózsinórját, ahonnan a bélbaktériumok sem hiányozhatnak. Biotintával osztályozott információik egyfajta genetikai gyorstalpalóként hozzák elérhető közelségbe azokat a kutatásokat, melyek lényü(n)k esszenciáját jelentik. Más kérdés, hogy hírvivő anyagaik a norvég mindennapokból mennyiben kivetíthetők, átültethetők a kelet-közép-európai modellekre… Kiegészítő hardverként részletes, nehezebb, mi több, súlyosabb szag- és szak(b)irodalom, valamint könnyebben olvasható, informatív források és egyéb építőelemek kísérik a szerelő- és karbantartási munkálatokat. „Ám ahogy a humán korrektorok és szerelők esetében is előfordul, néhány hiba olykor elsiklik a radar alatt, vagy nem lesz megfelelően kijavítva.” S idővel az efféle hibák felhalmozódnak…

Bratlie és Kvale mértékletességre intenek, bár maguk gyakran folyamodtak csokoládéhoz és burgonyacsipszhez e könyv lejegyzése közben. Életmódjuk lenyomata, mentális tréningjük gyógyírt jelenthet „edzéspirulákkal, fogyókúrás szerekkel és boldogságtablettákkal” bombázott mindennapjainkra. Nagytakarításukkal megtisztítják az olvasó agyát, energiatartalékkal látják el. De arra is választ adnak, pacsirta vagy bagoly típusú emberek vagyunk-e inkább. Kalapozók és kuruzslók között fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy új darabokkal bővítsék a tudáspuzz-le-t, s hogy helyükre illeszthessék a „törmelék-DNS” darabkákat. Szállított, hírvivő anyagaikkal, korábbi kísérleti kezeléseikkel, osztályozási kódjaikkal „számos technikai, jogi és etikai kérdésre próbálnak választ adni, nem utolsósorban az állatjóléttel kapcsolatban.” Még magasabbra emelik tekintetü(n)ket, hogy együtt közelebbről vizsgálhassuk a biológia fölötti irányítás átvételének társadalmi és politikai következményeit a fogantatástól egészen a sírig.

„Ahogy a kutatási front rendületlenül halad előre, és egyre többet értünk abból, hogy a génjeink hogyan függnek össze az egészséggel, valamint a testi és mentális jellemzőkkel, úgy válik egyre fontosabbá, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat.” Bár a több információ nem mindenki számára előnyös. A tudás valóságos kényszerzubbonnyá válhat, ami szorongást és aggodalmat kelthet bennünk. Jogunkban áll nem tudni. Jogunkban áll úgy dönteni, inkább tudatlanságban élünk. Vagy hasznos és életmentő ismereteiddel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk azért a világért, amelyet egyszer a gyerekeink fognak átvenni. S mivel mi, emberek, nem vagyunk túl jók a valószínűségszámítás és kockázatok intuitív megértésében, „a jóléti társadalom alapja fog összeomlani, ha nem sikerül megelőznünk azt a társadalmi egyenlőtlenséget, amelyet egy ilyen fejlődés hozhat létre.”

Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale: A jövő embere – A biotechnológiai forradalom és annak hozadéka az emberiség számára, Typotex kiadó Budapest, 2022, 220 oldal

KASZÁS DÁVID