Az ember tragédiáját ma 140 éve mutatták be

Madách a dráma első változatát 1852-ben a börtönben vetette papírra, ahová a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt került. Saját feljegyzései szerint Madách 1859. február 17-én kezdett dolgozni a mű véglegesítésén, és alig egy évvel később, 1860. március 26-án fejezte be a munkát. Az egyetlen kéziratot barátjának, Szontágh Pálnak mutatta meg, majd az ő ösztönzésére juttatta el Arany Jánosnak. Arany, aki a szöveget néhol túl nyersnek érezte, mintegy ezer sort javított a 4141-ből, ezek többsége stilisztikai, helyesírási változtatás volt. Az első kiadás 1862. január 16-án, a szerző halála előtt két évvel jelent meg, és kedvező fogadtatásra talált.

A drámai költemény az első emberpár, Ádám és Éva, illetve az örök kétkedő Lucifer alakja köré fonva 15 színben dolgozza fel a történelmet. Az emberiség egyetemes kérdéseivel foglalkozó, filozófiai mélységű alkotást a világirodalom olyan remekműveivel szokták együtt emlegetni, mint Milton Elveszett paradicsoma, Goethe Faustja és Ibsen PeerGyntje. Az elmúlt 140 évben sokszor feldolgozták, pedig eleinte színpadi előadásra alkalmatlannak tartották a rendezők ezt a drámát. Először Paulay Edének, a Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében 1883. szeptember 21-én volt látható, csaknem két évtizeddel Madách Imre halála után. A maratoni hosszúságú, négyórás ősbemutatón Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert pedig Gyenes László játszotta. Ekkor alkalmaztak először villanyvilágítást a Nemzetiben, a díszletek mozgatását pedig süllyesztőkkel, forgókkal biztosították. Paulay Ede rendezése több mint száz előadást ért meg.

A művet 1889-ig valamennyi magyar vidéki város színháza bemutatta.