Átutazoo-ban vagyunk

Végül is ez van. Csak Átutazoo itt mindenki. Nincs végállomás, nincs végtelen és nincs véges, minden csak illúzi(j)ó, még az is, hogy olvasok, még az is, hogy a szöveg szerzője, a debütáló, elsőkötetes Bárdos Kinga magasan fütyül minden hagyományra, és igenis tiszteli a szöveget meg a nyelvet. Méghozzá olyannyira tudja tisztelni, hogy már pimasz is mer vele lenni. Mélyen bent van a nyelvben és a textusban, ott lubickol mindenféle hamvasi filozófiai tételek peremén, mélyén, de nem akar egyáltalán komolykodni, talán még magát sem veszi egészen komolyan, s éppen ezért tud halálosan súlyossá válni a szövege.

Máris elkezdtem elemezgetni ezt a könyvet. Szarvashiba! Elég elolvasni, onnantól szabad a vásár, egyénre szabva. Eleve nyitott, több szólamban, sok regiszterben szóló versek, versszövegek ezek. Nem adnak receptet a túlélésre vagy a megértésre, nem válaszolnak az élet nagy kérdéseire, bár az élet, élni, szeretni, igazság, keresés, ember én, szavak használata mintha azt sugallná, valami nagy és komoly dologra készül a szerző. Bizony arra. Megpróbál (jelzem, sokszor sikeresen) függetlenedni önmagától, a világtól, a helyzettől, az érzéseitől, a gondolataitól, s teszi ezt úgy, hogy közben rálát a környezetre. Érzi a világ illatát vagy szagát, látja, tudja, mi, mikor s hogyan történik, s azt is, hogy minek, mikor és hogyan kellene történnie.

Bárdos Kinga bátor nő. Még azt is meri vállalni, hogy törékeny és sebzett, hogy csalódott és hogy szövegei olykor öngyógyítói, terápiás szándékkal íródtak. A szövegek pedig mindezektől függetlenül indulnak az olvasói befogadás elé. Nem segítenek, nem ártanak, csak úgy léteznek, benne ebben az egész nagy térben, időben, mozgásban és mozdulatlanságban. Negyven esszészerű, önvallomásként is olvasható textus, álomképek és mandalák, porba, homokba rajzolt pillanatrajzok és örökkévalóságnak felkarcolt kiáltások. Saját szövegek, saját fotókkal. Ahogy a szerző kínálhatná saját termékét egyik fanyar szövegével: „…tessék jönni,/ mindenkinek jut egy / műanyag/ pink / gyóntatószék...” Szívesen gyónnék, de mivel nem hiszek a feloldozásban, csak beülök Bárdos Kinga verseibe, átutazoo-nak.

Bárdos Kinga: Átutazoo. Versek, képek. Median, Pozsony, 2012.

Értékelés: lllllllmmm