Át kell írni az irodalomkönyveket?

HORVÁTH GERGŐ

Meggyőző bizonyítékok támasztják alá, hogy az angol drámaíró, Thomas Kyd A spanyol tragédia című művének 325 sorát Shakespeare írta – állítja Douglas Bruster, a Texasi Egyetem professzora. A kutató összevetette Shakespeare híresen olvashatatlan kézírását A spanyol tragédia úgynevezett „Utólagos szakaszával”, és állítása szerint a hozzátoldott sorok nagyon erős hasonlóságot mutatnak.

Az elmúlt közel kétszáz évben rengeteg vita övezte a felvetést. A gondolat, hogy az utólagos szakaszt Shakespeare írhatta, Samuel Taylor Coleridge nevéhez köthető, aki 1833-ban vetette fel. Állítását azonban még akkor is erősen kétségbe vonták, amikor a kutatók már számítógépes szoftverekkel próbáltak eredményre jutni. Tavaly egy brit kutató, Brian Vickers szoftveres analízissel próbálta bizonyítani a hipotézist.

Úgy tűnik, Bruster végre megdönthetetlen érvekkel szolgálhat. Ezt támasztják alá Eric Rasmussen, a Royal Shakespeare Company szakértőjének szavai: „Úgy vélem, valóban Shakespeare kézírásáról van szó. Mindenütt megtalálhatóak az ujjlenyomatai”.

Douglas Bruster saját bevallása szerint maga is szkeptikus volt egészen Brian Vickers 2012-ben megjelent cikkének elolvasásáig, melyben a szerző a közvetett történelmi bizonyítékok terjedelmes bemutatásán túl nyelvészeti érvekkel is megpróbálta alátámasztani a hipotézisét. Vickers egyébként a programot korábban arra használta, hogy kiszűrje diákjai esetleges plágiumkísérletét.

A British Library tulajdonában levő Shakespeare-kézíratokban Bruster egy sor szabálytalanságot fedezett fel, beleértve a helyesírást és egyéb sajátosságokat, amelyek összecsengenek az utólagos szakasz 325 sorával. „Nem rossz helyesírással, hanem rossz kézírással van dolgunk” – állítja a kutató.

Az Erzsébet-kori színművek gyakran több drámaíró együttműködési folyamatának eredményeképp születtek. Az „Utólagos szakaszt” több, mint tíz évvel az eredeti mű megírása után, 1602-ben toldották be A spanyol tragédia szövegébe. A mű így a korabeli drámákban divatossá vált pszichológiai realizmus jegyében egy véres bosszújelenettel bővült, arra azonban nincs bizonyíték, hogy az 1594-ben elhunyt Thomas Kyd találkozott-e személyesen Shakespeare-rel. Ha valóban igazak Bruster állításai, az említett 325 sor a Shakespeare-kánon első nagy kiegészítése lehet a III. Edward óta, amelyről a 90-es években ismerték el hivatalosan, hogy szintén Thomas Kyd nevéhez köthető.

A kánonba történő végleges felvétel azonban még nem teljesen biztos. Három évvel ezelőtt például sok tudós szkeptikus volt, amikor az Arden Shakespeare egy rangos kiadványában publikált egy meglehetősen vitatott, Shakespeare-nek tulajdonított 18. századi színművet. Tiffany Stern, az Oxfordi Egyetem szakértője ugyan dicsérte a legújabb kutatást, azonban felhívta a figyelmet a kiadók közti rivalizálás veszélyére. Úgy látja ugyanis, hogy a kiadók sokszor kevéssé meggyőző bizonyítékok alapján publikált művekkel próbálnak versenyezni konkurenciával.