Arthur király bukása – a feledés homályába merül

Az Oscar-díjas Gladiátor sikere után bevett szokás lett Hollywoodban, de más filmberkekben is, hogy évente legalább egy történelmi kalandfilmet dobjanak a filmpiacra, mutassanak be a mozirajongóknak. A társadalmi drámák, amerikai képregény-adaptációk és rajzolt mesefilmek mellett felüdülés megnézni egy-egy látványos, kitűnően kivitelezett történelmi filmet. Az ilyen filmek előnye – a jól megrendezetteké –, hogy időtállóak. Hiszen a mai napig láthatjuk a Ben Hur, a Kleopátra, az Excalibur vagy a Gladiátor filmeket – nem veszítettek fényükből.

A történelmi kalandfilmek közt is akadnak azonban jól kivitelezett, de feledésre ítélt alkotások.

Arthur király legendája alaptörténet. Nemcsak a történelmi regényírók kedvenc témája, hanem a filmeseké is. Igaz, sokan a 9–11. századba képzelik a kelta legendahőst a maga lovagjaival, Excaliburjával, Merlin varázslójával. Ezért is hat kicsit másként az idei, több mint 130 millió dolláros új Arthur király-változat.

David Franzoni neve nem ismeretlen, hiszen a Gladiátor és az Amistad filmeknél már bizonyította, hogy ügyes forgatókönyvíró. Talán már megelégelte Arthur királynak azt az alakját, mely majdnem minden felnövő kamaszban kirajzolódott az évek hosszú során. A legeredetibbnek Thomas Mallory több száz oldalas műve, az Artúr halála tűnik a klasszikus irodalomban, de nagyon sok középkori vagy éppen romantikus író is cizellálta ennek a kelta mitológiai hősnek az alakját.

Franzoni Arthurból nem kitalált hőst, hanem hús-vér embert, élő történelmi alakot teremtett. Már ahogy azt ő elgondolta. A film történetében Arthur a letűnő Római Birodalom szülötte.

Utolsó hadjárata során kerül vissza szülőföldjére, a Római Birodalom legészakibb határára, ahol rádöbben, hogy honnan is származik, és a több éves szolgálat után mi is a kötelessége népével szemben: megmenteni azt a betolakodó északi barbárok elől.

Az ismeretlenségből kilépő hős alakja uralja az egész filmet, melyet a nem éppen ismeretlen Antoine Fuqua rendezett és nem más, mint a nagy Jerry Buckheimer támogatott. Fuqua előző filmjei a Training Day vagy a Nap könnyei vegyes érzéseket váltottak ki a kritikusokból, akárcsak Buckheimer filmjei: a Pearl Harbor vagy A Karib-tenger kalózai. Sajnos Arthur királyuk is elég vegyes fogadtatást ért meg.

Az egész filmre jellemző, hogy az ismeretlenséggel akar hatni a nézőkre: a szereplők zöme ismeretlen színész, főként az alkalmi mozilátogatók számára. Arthur királyt az angol Clive Owen alakítja, akit csak azok ismernek, akik látták a Krupié című filmet vagy a Gosford Parkot. Itt-ott feltűnik néhány ismerős, mint a német Till Schweiger, aki több sikeres német film főszereplője vagy a svéd Stellan Skarsgard. Talán az egyetlen filmcsillag, aki nemrég került a köztudatba, a Guineverát alakító Keira Knightley, aki A Karib-tenger kalózaiban tündökölt. Mindezek ellenére a film többi alkotója nagyon is ismert egyéniség: a már említett forgatókönyvírón kívül a jelmeztervező Penny Rose, aki szintén A Karib-tenger kalózaiban dolgozott. Kivette a részét a munkából a látványtervező Mark Ryan is.

Éppen az ő munkájuk eredménye, hogy a laza rendezés ellenére a film nagyon érdekes, látványos alkotás, mely nagyobb sikert is megérdemelne.

Visszatérve a színészekhez: sajnos Owenből nem lett a szerep segítségével második Russell Crowe, bármennyire is kiváló színész. Keira Knightley is bizonyította, igaz, csak a film második felétől, mert csak akkor került a színre, hogy nemcsak testi adottságai kitűnőek, hanem színészi tehetsége is. A többi szereplő is azon munkálkodott, hogy bár sok esetben bugyuta és didaktikus volt a szöveg és a helyzet, mégis jó legyen az alkotás. De mindez kevés akkor, ha a rendező sokszor elveszti a fonalat.

És még egy kis kritika: annak érdekében, hogy a filmet fiatalkorúak is megtekinthessék, a legtöbb véres csatajelenetet kivágták. Remélhetőleg a hivatalos DVD változaton megtekinthetjük ezeket a jeleneteket.

Tehát a végeredmény csak anynyi, hogy ismét készült egy sikeresnek semmiképpen nem mondható történelmi kalandfilm, melybe nagyon sok pénzt és energiát fektettek, mégis nagyon hamar a feledés homályába merül.