Arisztokrata büszke fény

Somogyi Tibor felvételeAztán ott van a Cifra-malom, és sorakoznak mellé társai: régi századok vízimalom-maradványai. A „csúcs” a Kálvária-domb: merengésre-tűnődésre alkalmas különös szellemi reliktumként magasodik ki „a város tetején”. És sorolhatnánk a meg-megállító csodálatos helyeket. Nem véletlen nyári rendezvényének címe: Víz, zene, virág – fesztivál. Immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg idén, vonzó programokkal, mint a sárkányhajó-verseny vagy a vízi karnevál az Öreg-tavon. Lenyűgöző látványt így a vízre bocsátott ügyesség és formakavalkád is kínált bőven.

Ám a rendezők másfajta, a művészi szférákban életre hívott vizuális élményt is biztosítottak gazdagon. A műemlékként is felemelő hangulattal befogadó Esterházy-kastélyban, amely ugyancsak az Öreg-tavat övezi a vár szomszédságában, képzőművészeti kiállítások sorát nyitották meg. Említsük csak közülük a Tata a vizek városa című, virágból alkotott térkompozíciók bemutatóját, amely az éltető vizet ünnepli vagy az In memoriam William Shakespeare című kortárs képzőművészeti tárlatot, amely a tatabányai Kortárs Galéria által kiírt országos pályázatra készült alkotásokat vonultatja fel.

A kastély legfinomabb díszítéssel ellátott termei közül a grófnő dolgozószobájában és a hálószobájában rendezték meg a hat éve Tatán élő és alkotó dunaszerdahelyi üvegművész, Ferdics Béla Fény-szín című kiállítását, amely az üvegbe rejtett színeket, az üvegbe ágyazott formákat, az üveg megadását, az üveg alázatát, az üveg ezer arcát mutatja fel. Részint azért is örökölhette meg átmeneti időre Ferdics Béla művészete a grófnő intim helyiségeit, mert az üveg finom, nőies anyag, törékeny, de kecsesen hajlik, elegáns a tartása, büszkén hűvös a fénye és arisztokratikus fenséggel átitatott a múltja – új artisztikus energiákkal töltheti fel, viheti tovább a helyiségek szellemét.

Hiszen bármilyen korstílusba beilleszthető. S bármilyen korstílusban adja magát dekorációnak: önmagában, akár fényes-színes szilánkokból felépülve, akár rücsközött felületű tipikus vagy atipikus alakzatú csempefelületekként. És más anyaghoz társulva: az ún. fusing technikának alávetve magát. Adja magát üzeneteket közvetítő, saját valóságteret követelő ikonképekként. És adja magát formatervezett, üvegpipán, gömbből születő-növekvő használati tárgynak. Az üveg a felsorolt minden formában jelen van Ferdics Béla műtermében és a mostani tatai kiállításán is.

Vannak palackok és kelyhek átörökített, de átnemesített formákban megjelenve. Palackok, amelyek a rekeszekbe rakott üveget másolják, s négy egyedként ötvöződnek egyetlen palacktestté – rekeszelt üveggé vagy saroküveggé (a rekeszelt üveg sarok-részét másolva). És vannak figurális fúvott palackok, a szokványostól eltérő, elfolyatott üvegtesttel. Vannak kelyhek, melyek sűrített levegőjű buborékokat őriznek magukban: születés-titkokat rejtenek az üvegtest világra jöttéről.

Vannak térelemek: sarokvédők, térelválasztók, üvegoszlopok, lámpák.

Vannak a művészi „üzenettáblák”. E bemutatkozásként felmutatott Fény-színben ablakszemekként világítódnak át a családfa-ábrázolásokra emlékeztető emberilétfa-ábrázolások, a létezés művészi vizsgálat-kutatásának úszó-vonuló, zöld-kék-sárga fejalakos lenyomatai többféle felületi kiképzésű lapokon. S az ábrázolt irányulás mindig túlmutat az adott lehetőségeken – a képalakok kilógnak a képzett-kialakított üvegtérből: az útkeresés, az elvágyódás, a másra találás, a máshogy létezés, a mássá válás kiteljesítő fogódzóit keresve.

Az áttetsző fényű, harmonikus színvilágú geometrikus formákból építkező, belső vívódások lecsapódását mozaikká rakó érzék-képeken ugyanúgy egymás mellett élnek, egymás mellett húznak el a megnyújtott figurák, ugyanúgy nem pontos kerettel lezárt-behatárolt felületről nyújtóznak ki más dimenziókba.

Üveg-szín „szőttesek” ezek a munkák: mintha alkotójuk finom üveg- és színszálakból rakta volna őket egymásra sorról sorra. Igen finom lélekkel.