Áradás a gátak tövében, avagy irodalmi tábor az ártéren

Az éppen a sáncharcok közt hánykolódó szlovákiai magyar irodalomban különösen jó, ha van egy olyan hely is, ahol lazának tűnő, de mégis igen erős kötelékekkel egybefonva néhány napon át olyan fiatalok töltenek el együtt időt, akiknek valóban fontos a szellemi szabadság, a független alkotás, az irodalom! Nyitott térre vágynak, ezért született az ARTér.

Tábor a Dunánál 

Vajka, ez a betongátak mögé szorított falu idén nyáron a képzőművészet mellett az irodalomnak is teret, helyet, a sodródó szavaknak árteret adott. ARTér tábort. Olyan helyet, amelynek egész programjában a fő hangsúlyt az alkotás mellett az ismeretbővítésre, a szemléletek ütköztetésére, a látásmódok, eltérő gondolkodásmódok ismertetésére, a vitákra, a tartalmas beszélgetésekre, az izgalmas műhelymunkára helyezték. Az idei a második olyan alkotótábor volt, amelyet az Irodalmi Szemle, a nagy múltú és az egész magyar nyelvterületen elismert szlovákiai magyar irodalmi lap szervezett fiatal írók, a lap reménybeli szerzői számára Vajkán. Augusztus 13. és 17. között folyt a közös munka. Olyan, amely a tábor meghirdetéskor megjelent meghívó szerint az alkotómunka technikai kérdésein túl a szakma egyéb területein felmerülő dilemmák megvitatására is kiterjedt. Egy jó csapat, irodalmi megmérettetéseken átesett, eredményeket elért, folyamatosan dolgozó alkotók gárdája jött össze Vajkán. Napi három előadás és szabad alkotás volt a programjuk. Olyan érdekességekkel foglalkoztak a tábor idején, mint a Németh Zoltán által bemutatott, korunk igen érdekes problémáit bemutató biopoétika és a poszthumán jelenségek a költészetben, valamint a hálózatelmélet és az irodalomtudomány viszonya, a Polgár Anikó által ismertetett műfordítás-elmélet és -gyakorlat, a Beke Zsolt és Csanda Gábor által is elemzett kultúra és a sajtó viszonya, valamint a Juhász Tibor szerint bemutatott szociográfia és a tárca műfaji alakulása. 

Személyre szabottság

Ami ezekben a táborokban külön jó, az a személyesség, a személyre szabottság. A kiemelt figyelem. A mostani résztvevők nagy része jelen volt az első Irodalmi Szemle-táborban is, és szakmai emberi kapcsolataik folyamatos építésében a tábor is közrejátszik. Igen fontos eseménynek számít, hogy az Irodalmi Szemle szerkesztősége „Szemmel tartva” néven vándordíjat alapított. Mégpedig azzal a céllal, hogy évente egy-egy fiatal alkotó, író, költő alkotói tevékenységére ráirányítsa a figyelmet, illetve minden lehetőség szerint segítse azt. Az elismeréssel a díjazott Richard Aradský szobrászművész alkotását, egy különleges kisplasztikát birtokolhat egy éven át, de nem csak ezzel jár a díj. A kiemelt alkotó egy évig különleges figyelmet is kap a folyóirattól, amely egyrészt kiemelt nyomtatott és világhálós publikációs lehetőséget biztosít neki. A lap szerkesztősége azt is vállalja, hogy a díjazott igényei szerint folyamatos szakmai segítséget nyújt pályája következő állomásához, ami lehet egy bemutatkozó kötet vagy valamilyen irodalmi pályázat, projekt előkészítése. Ezek mellett a szerkesztőség meglévő munkák menedzseléséhez, közönségtalálkozók megvalósításához is minden segítséget megad a díjazottnak.

Szemmel tartás 

A „Szemmel tartva” díjat először az Irodalmi Szemle idei ARTér táborában adták át, és a szerkesztőség egyhangú döntése alapján Hizsnyai András író, képzőművész kapta meg az elismerést. Hizsnyai András, azaz Andrung Heinzelmann rajzsorozata, mely az idei januári Irodalmi Szemlében jelent meg, frenetikus hatást keltett! Az alkotó saját állítása szerint a Tsúszó Tudományos Akadémia társkurátora. S ha valaki így pozicionálja magát, a „legyél helyettem én” tsúszói filozófia alaptételéhez hűen, az figyelemre méltó alkotó.

Záróra 

Egy táborban tábortűz szokott a táborzáró lenni. Az ARTér zárórendezvénye azonban egy olyan felolvasás volt a vajkai községháza udvarán, amelyen Baranyai Dóra, Csillag Lajos, Gyurász Marianna, Gužák Klaudia, Hizsnyai András, Juhász Tibor, Mellár Dávid, Nagy Hajnal Csilla, Plonicky Tamás és R. Nagy Krisztián olvasott fel legfrissebb munkáiból az Irodalmi Szemle táborával párhuzamosan, ahhoz lazán kapcsolódó IN SITU képzőművészeti alkotóműhely művészeinek a táborban elkészült művei díszletében. 
Legyenek táborok. Alkotó és nem szekértáborok persze. Meg olyan gondos szervezők, mint az Irodalmi Szemle csapata, Mizser Attila és Nagy Csilla.