Irkásztábor a Dunakanyar felett

Az ir(T)ás-táborhoz képest (oda bringán mentem) most a szelíd vonatozást választottam. Szobnál átszálltam, Nagymarosról komppal hajóztam. A kompon leszólítottam két emberkét. Úgy gondoltam, a hegyre tartanak ők is. Rákérdeztem, valóban. Áldomásosztás a Duna partján, csak hogy ne röszkessünk! Mindig vannak jóemberek, szóval fuvar is lett. Érkezés a már ismert erdei erdészeti iskolába.

Vezető előadóként Tóth Krisztina, Szilágyi István, Spiró György jöttek el. Irodalmi lapok: Műút, Tiszatáj, Szépirodalmi Figyelő, Új Könyvpiac, Alföld és az Új Forrás. A FÍK mellett, különböző alkotócsoportok: Apokrif, FÉL, Hátsó Bejárat, Bretter György Irodalmi Kör (Kolozsvár), Jelfolyam, Kultúra és Kritika, Szkholion.

Az idén februárban 10 évessé lett E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) ünnepi visszatekintője mellett a 15 éves FISZ (Fiatal Írók Szövetsége) elő-szülinapi buliját is itt tartották.

„És még mit csináltok ott a partizás mellett?” – kérdeznéd. Annyit tennék hozzá, hogy írunk, vagyis ezzel kapcsolatos marhaságokat csinálunk. Műhelymunkázunk. Munkacsoportokban beszélgetünk, vitatkozunk, érvelgetünk, felolvasunk, írunk, újra felolvasunk. Nagyokat hallgatunk, nagyokat figyelünk. Hálásak vagyunk N. Tóth Anikó (próza), Németh Zoltán (líra) és Orcsik Roland (kritika) egy nem is annyira hálás feladatban helytállt teljesítményéért. Csoportonként mintegy harminc ifjonc helyenként eltérő véleményéből próbálták kinyerni a tiszta hangot, megadni a helyes utat. Apránként ismertük meg egymást, jelen és jövő irkászai. Az ilyen közegekről, bármennyire szokatlannak tűnnek is, legbelül mindenki tudta, hogy jó helyen vagyunk. Hatással voltunk egymásra, mindenkit átjárt valami egészen sejtelmes dolog, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a jövőt illetően.

Nappali fényben egész más volt a tábori élet, mint éjszaka. Valójában este történtek a meghatározó dolgok, amikről napközben hallgattunk. Szórakoztunk. Fénnyel írtunk, műveket hallottunk a FISZ alkotói pályázatából, felolvastunk az Ambrooziával, közelebb kerültünk a slam poetryhez, zenét hallgattunk. Sikeres esőtáncot jártunk, de ez sem vette senki kedvét. Sőt! Őrület. Aztán, mint megtudtam, úgy volt, hogy disznózsír lesz, végül is libazsíros kenyereket majszoltunk az élesztős házi sör mellé. Tábortűz, csillagok, a nagy rét. Mellesleg az emlősök csoportjába tartozunk. Az efféle íróembereknél pedig nagyon fontos pillanat, hogy őszintén ki tudjanak bújni saját magukból. Ember-csuhák lógtak a képzelet szárítókötelén. Ezek után egymás bőrébe bújtunk.

Reggelenként mindenki a saját fejében ébredt, és a végén más-más szeleteket hoztunk haza magunkkal.

Most innét, karosszékemből nézem az eseményeket. Még mindig erősek a körvonalak, most már ezekből az emlékekből indulok ki, mikor legközelebb is találkozom ezekkel az emberekkel.

Köszönöm nektek, részemről a szerencse! Remélem, jövőre is ugyanott.

Mucha Attila