Antigoné a komáromi Jókai Színházban

A komáromi előadásban a Labdakidák végzetének utolsó felvonása a színház előcsarnokából indul, ahol fehér maszkot és vörös leplet viselő színészek terelik össze a közönséget, hogy megismerjék a dráma viszonyrendszereit, szereplőit és sorsukat – ki az, aki nem éri meg a reggelt... Innen tessékelnek be bennünket a stúdiótérbe, ahol gyenge két óra leforgása alatt testközelből nézhetjük végig, hogyan csap össze törvény a törvénnyel. Hogy az ember nem zsarnoknak vagy lázadó hősnek születik, hanem elveiből következő döntései kövezik ki a végzete útját. Összességében: milyen csodálatos, avagy milyen iszonyatos teremtmény tud lenni az ember.

Czajlik József a tragédia hagyományos értelmezéséből indult ki, ezzel együtt a mai nézőkhöz közelebb álló formákkal és eszközökkel is élt. Elmondta, az Antigoné színpadra állítását mindenekelőtt azért tekintette izgalmas kihívásnak, mert sűrítve mutat be olyan mindenkori kérdéseket, mint az ember és a hatalom viszonya, vagy a „jogos jogtalanság” problémája. Színházi értelemben is izgalmas feladat, hiszen számos olyan elemet tartalmaz – gondoljunk csak a kar szerepére, tér és idő egységére, a prológus funkciójára – amellyel modernebb darabokban nem találkozhatunk. (as)