Harminc év után Jászai Mari-díj

Ünneplésre duplán van oka, hiszen harminc éve tagja a komáromi társulatnak. Művészi munkáját már eddig is több elismeréssel jutalmazták. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje mellett boldog tulajdonosa a Szlovák Filmakadémia és a Szlovák Filmszövetség díjának, kétszer kapta meg a Nap a hálóban díjat, de kitüntették már a pécsi filmszemlén és Kisvárdán, a határon túli színházak fesztiválján is. Szülővárosa, Zselíz pedig Pro urbe elismerésben részesítette.

„Most, hogy végigfutott az agyamon az elmúlt három évtized majdnem száz bemutatója, számomra is meglepő, hogy ilyen irgalmatlan mennyiségű munka van mögöttem – összegez. – A minőséget most mások értékelték. E-mailben jött az üzenet, hogy Jászai Mari-díjban részesülök, ami rendkívül jó érzés. Ez a harminc év tényleg hozott sok mindent. Örömet, sikert, félsikert. Idővel persze megszépülnek a dolgok. Hangulatokra emlékszem, kellemes légkörre, nagyszerű kollégákra, rendezőkre, alkotótársakra és a fiatal éveimre. Az út, amely idáig vezetett, mindenképpen hosszú volt. Izgalmas, tele munkával. Ha csak három szerepet emelhetnék ki a százból, akkor Beckett Godot-jának Vladimirjával kezdeném. Az volt az első meghatározó színészi feladatom. Az előadás minden képe tisztán, élesen él bennem. Hasonlóan fontos volt III. Richárd alakja is. Ezzel az előadással akkor eljutottunk a Pécsi Országos Színházi Fesztiválra, ami már önmagában komoly eredményt jelentett. A harmadik szerep pedig legyen a legfrissebb, a Woyzeck kapitánya. Az is bonyolult feladat. Büchner egészen más színházi stílust, kifejezőeszközöket kíván tőlünk, mint a többi szerző. Ezért is élvezem olyan nagyon.”

Mokos Attila kiemelkedő tehetsége már a főiskolai évei alatt is megmutatkozott. Hívták is nem egy társulathoz. Nyitrára, Nagyszombatba, később Pozsonyba, a Szlovák Nemzeti Színházba. Egyik ajánlat sem tudta eltéríteni az útjáról. Ő Komáromban akart játszani. Négy év után azonban már lépni akart. Új közegre, új impulzusokra vágyott. Át is szerződött Győrbe, aztán gyorsan vissza, Komáromba. Meggondolta magát.

„Huszárvágással jöttem vissza, de vendégként játszottam azért a Kisfaludy Színházban. Kipróbálhattam magam egy magyarországi társulatban. Provokált a helyzet Komárom után. Fiatal voltam. Hasonlítgattam. Azt hittem, minden más lesz Győrben. Nagy viharok dúltak bennem. Időbe telt, míg megnyugodott a lelkem. Azóta sem fordult meg a fejemben, hogy jó lenne elszerződni innen. Vendégként most sem zárkóznék el egy jó lehetőségtől, de végleg elcsábítani nem tudna senki. Nincs már bennem az a görcsös bizonyítási vágy, amivel egy fiatal színész elindul a pályán. A nagy lehetőségek Komáromban is megtaláltak. Voltak természetesen kevésbé izgalmas, csendesebb évadjaim is, de még olyanok is, amikor nem igazán éreztem jól magam a társulatban. Nem olyan volt a légkör, mint amilyen lehetett volna, és pont akkor ajánlottak szerződést Pozsonyba, a Nemzetibe. Sok mindent át kellett volna fogalmaznom az életben, ha elmegyek. Bevallom őszintén, egy kicsit még kacérkodtam is a gondolattal, a végén mégis maradtam. A biztonságérzetemben már nem tud megingatni semmiféle ajánlat. Amíg számol velem az anyaszínházam, addig nem vagyok elégedetlen. Más lenne a helyzet, ha mellőzve érezném magam. Ha a nekem való szerepek sorra elhúznának mellettem. Szerencsére nem ezt érzem. Nem ülök a kispadon. Mindaz, amiért igazán megéri színésznek lenni, Komáromban is megtalál. Minden próbafolyamat vívódás, rengeteg kérdés, amelyre választ kell találni. Időnként még álmatlan éjszakákkal, önsanyargatással is jár ez a pálya, amíg a rendezővel nem kerül teljes összhangba, a figurával pedig nem azonosul az ember.”

Pozsony és Budapest között a filmszerepek is megtalálják Mokos Attilát. Innen is, onnan is kap értékes ajánlatokat. Magyar alkotásban legutóbb a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmdrámában láthattuk, itthon pedig a Piargyban. Agysebészt játszott Bodó Viktor és Lukáts Andor oldalán, zsírosgazdát a szlovák balladában.

„Minden egyes filmforgatás, amely kiragad a komáromi létemből, felér egy lelki felfrissüléssel. Olyan, mint egy mentális vitaminbomba. Feltölt. Rendkívüli energiát ad. A két műfaj, film és színház kiegészíti egymást. Lehet, hogy feléledne bennem egyfajta elégedetlenség vagy fásultság, ha nem lennének a filmek. Szűknek, levegőtlennek érezném a színházat. Még a legjobb társulatot is kevésnek gondolnám, s bizonyára másfelé kacsingatnék, de így...! Film és színház kölcsönös hatással van egymásra. Szinten tart. Motivál a kettő együtt.”

Bár, mint hangsúlyozza, a színész nem azért színész, mert díjakra vágyik, anélkül is kitartóan, szorgalmasan, odaadóan, sokszor önfeláldozóan dolgozik, jólesik a szívének, ha elismerik a munkáját. Többnek azonban így sem érzi magát, a hamis felhangoktól továbbra is ódzkodik.

„Nem lamentálok azon, hogy mit miért kaptam. Az út érdekel, amelyen 1993-ban elindultam. Nem szeretnék letérni róla. Nem mondhatom, hogy jobban alszom, amióta megkaptam azt a bizonyos e-mailt, hogy Jászai Mari-díjjal jutalmaznak. Nem lettem ilyen vagy olyan. Édes teher, mondják mások az ilyen rangos elismerésről. Nem hiszem, hogy ezután valamit másképpen kellene csinálnom, hiszen egyébként is maximalista vagyok, túlságosan is szigorú önmagamhoz. Nem írja át semmi a hétköznapjaimat, sem a munkához való hozzáállásomat. A színpadi szabadságérzetemet szeretném megőrizni, amire szükségem van a próbák során. Nem fogok más ritmusban dolgozni, az nem lenne jó. Hitelesnek maradni, ez a célom. Elérni azt a pontot, hogy a színpadi jelenlétem katarzist váltson ki a nézőben. Néhányszor már ezt is sikerült megélnem. Felemelő érzés, annyit mondhatok. Gyerekként azért akartam színész lenni, hogy minél többet ülhessek lovon. A romantikus kalandfilmek óriási hatással voltak rám. Ezt is megadta a pálya. Kedvemre lovagolhattam már.”

Nyeregben van, mondhatnánk. Április közepén kétszer is hallani fogjuk a nevét a Szlovák Filmakadémia díjkiosztó gáláján. Főszereplőként a Piargyval lesz versenyben, mellékszereplőként pedig a Fehér lovon fekete című filmben nyújtott alakításával. Erre sem volt még példa. Hogy egy színészt ugyanabban az évben két kategóriában is ilyen magasra értékel a szakma.

A szerző a Vasárnap munkatársa