Anima Sound System: We Strike!

Eredetileg az elmúlt héten akartam bemutatni az Anima új albumát, aztán úgy döntöttem, várok egy hetet, hogy tökéletesen megemészthessem, mivel rendkívül összetett zenei élményt nyújtott.

Az Anima Sound System a legismertebb és legnépszerűbb magyar elektronikus együttes. A Prieger testvérpár: Szabolcs és Zsolt alapította meg ’93-ban, majd Németh Gergely érkezésével alakult ki a 2004 őszéig együtt dolgozó törzs. A zenekar egyedülálló módon ötvözi a közép-kelet-európai népzenei elemeket: a magyar, roma és zsidó hagyományokat a modern zenei formákkal: hip-hop, dub, dancehall és drum and bass elemekkel, valamint a jamaikai és karibi zenei kultúrával. A stílusok határainak figyelmen kívül hagyása sokszor meglepő, néha egyenesen meghökkentő megoldásokat, hangszerelési furcsaságokat eredményez. Az új stúdiólemez Magyarországgal párhuzamosan több európai országban is napvilágot látott. A zenészek próbálják minél szélesebb körben terjeszteni nézeteiket, és erre az angol a legmegfelelőbb, magyar felvétel ezúttal nincs is az albumon, az angol mellett a roma a másik nyelv. A korong minden perce azt sugallja, hogy kizárólag saját maguknak akartak megfelelni, figyelmen kívül hagyva még a rajongókat is. Most már elmondhatjuk, 2004 nem okozott törést az együttes életében: Szabolcs távozott, megalapította a Pop Art Market nevű formációját (de gitárosként azért közreműködik a lemezen), és énekesnőcsere is történt, Németh Juci helyére Kása Juli érkezett, ennek ellenére a kitaposott úton mennek tovább.

Még mielőtt rátérnénk a tartalomra, álljon itt Prieger Zsolt nyilatkozata. „Nem akarunk politikai szónokok lenni, csak kételyt szeretnénk ébreszteni az emberekben, hogy gondolkodjanak, amikor a tévé előtt ülnek, vagy újságot olvasnak, de akkor is, ha minket hallgatnak” – mondta. A We Strike! az eddigi legradikálisabb albumuk, változatos, színes zenei világgal és egységes mondanivalóval. Vendégszereplők egész sora működik közre rajta: többek között a világhírű amerikai nyelvész és antiglobalista filozófus, Noam Chomsky, a földkerekség leggyorsabb rapperének tartott JC001, Alison Boston kanadai költőnő, Heidi Levo énekesnő, az Asian Dub Foundation, romazenészek vagy épp Ferenczy György szájharmonikás. A lemez ezúttal is számos ínyencséggel, rendhagyó megoldással szolgál, például jól megfér egymás mellett a cimbalom és a dübörgő hip-hop. A korábbi albumukhoz képest keményebb hip-hop és dancehall alapok, erőteljesebb roma hatás jellemzi. A változatosság még a dalokon belül is óriási, akárhogyan is indulnak, nem lehet tudni, hogyan folytatódnak, s közben milyen hangszerpark és stíluselemek bukkannak fel bennük. A lemez sava-borsát már a nyitó felvétel megadja, a dubos Get Up címűben cimbalom, hegedű, zongora hallható, és Noam Chomsky. Arról beszél, hogy a fasiszta és kommunista diktatúra megszűnésével elérkeztünk egy újabb totalitárius rendszerbe, a kapitalistába, amelyben ugyanúgy az egyén szabadságára törnek, csak nem erőszakos és brutális eszközökkel – a fogyasztói állam kedvesen és mosolyogva, propagandával, hazugsággal, kereskedelmi tévékkel tenyerel rá a társadalomra. A dalokról ódákat lehetne zengeni. A negyediket mindenképp ki kell emelni. Már önmagában furcsa, hogy jöhetett képbe a Revolution című The Beatles-sláger, az átdolgozás kivitelezése hallatán pedig egyenesen leesik az állunk. A bluesos, harmonikás bevezetés után hirtelen reggae-be vált át. Elsőként a Jeremy Thompsonnal rögzített More Fire címűt másolták ki kislemezre.

A We Strike! politikai kiáltvány. Propaganda az emberi jogok fontossága mellett. Az elektronikus zene határait feszegető, itt-ott azon is túlmutató korong elgondolkodtató hadüzenettel. Nemcsak az Anima életében mérföldkő, hanem – kis túlzással peresze – a világ elektronikus zenéjében is.